Bakonyszombathely Komárom-Esztergom megye délnyugati sarkában, a Kisalföld és a Bakony találkozásánál, változatos természeti környezetben fekszik, a cuhai Bakony-ér mentén. Tatabányától, Székesfehérvártól és Veszprémtől 40, Győrtől 30 kilométer a távolsága. A Kisbér−Pápa útvonalon Kisbértől 7 km-re található.

A település nagy múltra tekinthet vissza: őskori kőeszközöket találtak határában. Az Árpád-korban már vásáros hely volt. Első okleveles említése éppen a szombatonként tartható vásárokkal kapcsolatos 1358-ból. 1392-ben Garay Miklós, majd a Szécsi és Szapolyai család birtoka. 1636-ban a törökdúlás következtében elnéptelenedett falu az Esterházy család tulajdonába került. A század végén evangélikus és katolikus magyarok, majd a 18. században katolikus németek költöztek a településre, önálló falurészbe. Ezért volt Német, illetve Bakony-Magyarszombathely a neve. A kétnevű település 1926-ban kapta a mai, Bakonyszombathely nevet.

A gyülekezet kezdeti történetének feltárásában felbecsülhetetlen forrásunk az Emléklapok a Bakonyszombathelyi Ág. Hitv. Evang. Gyülekezet Életéből c. kiadvány (Pápa, 1895), amelyet Hofbauer Pál, a gyülekezet lelkésze (1883–1911) állított össze 1895. szeptember nyolcadikára, amikor Gyurátz Ferenc esperes hivatalos egyházlátogatást tartott Bakony-Magyarszombathelyen és a hozzá tartozó ászári filiában. Innen tudjuk, hogy 1792. november 4-én a faluban tűzvész pusztított, amelynek a parókia is áldozatául esett. Kiss Dániel akkori lelkész feljegyzései szerint fontos irományok, okmányok pusztultak el a tűzben, amelyeket saját leírásával igyekezett pótolni, így a legrégebbi időkre vonatkozó információk innen származhatnak. A születési anyakönyv 1712. évvel kezdődik, a házasok anyakönyvét 1741-ben, a halotti anyakönyvet pedig 1786-ban nyitotta meg a gyülekezet lelkésze. A bejegyzések napjainkig folyamatosak. A gyülekezet későbbi története jól rekonstruálható a különböző jegyzőkönyvekből.

Feltételezhető, hogy már a reformáció hajnalán gyökeret eresztettek falunkban Luther tanításai. Magyarszombathely ugyanis a reformáció idején (és a későbbi századokban is) a cseszneki uradalomhoz tartozott, amely a 16. század elején Enyingi Török Bálint tulajdona volt. Enyingi Török Bálint a reformáció lelkes pártfogójaként minden erejével támogatta annak terjedését. Másrészt feljegyzések tanúskodnak arról, hogy falunkban a katolikus gyülekezet csak 1760-ban alakult meg. Valószínű tehát, hogy a helyi evangélikus gyülekezet Enyingi Török Bálint idejében (1522–1541) keletkezett.

Amikor a török 1541-ben csellel bevette Buda várát, Enyingi Török Bálint Szulejmán török császár örökös fogságába esett, birtokai nagy része pedig – így Magyarszombathely is – a török hódoltság területére került. A török pusztításától a falu népe sokat szenvedhetett, de erről csak szájhagyomány útján megmaradt történetek szólnak. Vallása miatt viszont a török hódoltságban senkit sem üldöztek.
A törökök kiűzése után a falu királyi adományként a katolikus Esterházy család egyik ágának kezére került, akik nem az evangélikusság megfélemlítésére és katolizálására törekedtek, hanem ellenkezőleg: védelmezték, és anyagilag-erkölcsileg mindvégig támogatták őket. 1746. december 30-án, amikor Gróf Esterházy Ferenc meghalt, az akkori evangélikus lelkész ezt írta az anyakönyvbe: „cuius memoria sit in benedictione!” Azaz: emlékezete legyen áldott! Ugyanakkor nagyszámú katolikus cselédséget telepítettek be a faluba, akiknek templomot és iskolát építettek (1760). Így a korábban nagyobb részben evangélikusok által lakott falu felekezeti összetétele jelentősen megváltozott.

A gyülekezet legrégebbi tárgyi emlékként őriz egy ostyasütő vasat 1672-ből, amely feltehetően török kovácsmunka, valamint egy aranyozott ezüst gyónókelyhet a következő felirattal: „1695. akkori falu bírája: Maratskó István; Predikátor: Szeli András idejében szombathelyi ekklesiában való kelch; Szakál Benedek törvénybíró idejében csináltatott”.

A gyülekezet első ismert lelkésze Balog D. Ferenc (1654) volt, majd Fabricius János (1660), Födémesi (?), Solnai Dániel (1681), Molnár István (?), Szeli András (1695), Schüle Antal (?) neve maradt fenn szolgálati idejük pontosabb ismerete nélkül. 1712-től már ismert a gyülekezet lelkészeinek szolgálati ideje is. A papi fizetésről szóló első hivatalos megállapodás 1741-ből való: „Az 1741-ik esztendőben Boldogasszony havának (január) 17-ik napján B.szombathelyi birák uraimék más tisztességes ecclesia tagjaival Tisztelendő Predikátor Hosszufalusi Magdó András úr házában a parochiális háznál összejövén, minden egyenetlenségnek eltávoztatására s ő kegyelméhez való szeretetünknek megmutatására ilyen rendelést tettünk: hogy az házasulandó személyek az esküttetésért rendszerint adjanak egy fél forintot; a keresztelésért 25 dénárt, az egyházkelőért 25 dr, a halotti predikátióért egy fél forintot, a kívül valók pedig egy forintot. A parochiális házhoz való földeket annak rendi szerint megszántjuk, bévetjük s ő kegyelme megarattatván, behordjuk. Mivel pedig ő kegyelmének könnyebbségére esik, hogy a búzákat megarattassa, azért mi is az ő kegyelme parochiális házhoz való rétjét megkaszáltatjuk, be is takarítjuk. Melyet közönségesen magunk neve aláírásával confirmálunk (megerősítünk) Falu bírája: Szente Ferencz, Törvénybiró: Kovács János...”

A gyülekezet tanítóiról 1720-tól vannak adatok. Az első ismert tanító Kalenovszky Tamás (1720–1725) volt, akit Köntös János követett (1725–1761). Az 1786. évi esperesi vizsgálat nyomán részletes jellemzés is olvasható a gyülekezet akkori tanítójáról: „…A tanító Suhajda István. Szorgalmasan tanít, a templomban is eleget tesz munkájának. A nyári iskolázás kizárólag a szülők hanyagsága miatt nem lehetséges. A régi módszer szerint tanít, és azt mondja, hogy nem ismeri a tanítás új módszerét, és nincs annyi jövedelme, hogy az új módszereket elsajátíthassa. A gyülekezetnek panasza van rá: Gyakori eltávozása miatt elhanyagolja az esti könyörgést. A tanító panasza pedig: Nagyon rossz állapotban van a tanítólakás és az iskola, de a gyülekezet nem akarja kijavíttatni…”

Alig több mint egy évszázad elmúltával – 1879-től – másodtanítók alkalmazására is sor került, s ez a státus az egyházi iskolák fennállásáig folyamatosan megvolt.

Az első iskolaépületről, annak építéséről nincs tudomásunk. Az iskolaépítésre vonatkozó első adat 1797-ből való, a második a 19. század közepéről. 1851-ben épített ugyanis ismét új iskolát és tanítólakást a gyülekezet. Harminc évvel később – 1881-ben – két tanterművé bővítették az iskolát, amelyet 1884-ben teljesen felszereltek a korabeli tanszerekkel. 1888-ban felújította a gyülekezet a tanítólakást is. A két tantermes iskola és a hozzá kapcsolódó tanítólakás – államosítás után – kisebb-nagyobb átalakításokkal, folyamatos karbantartással 2004 júniusáig szolgálta az oktatás-nevelés ügyét Bakonyszombathelyen. Jelenleg önkormányzati tulajdonban van, amelyért a gyülekezet kárpótlásban részesül. A helyi önkormányzat iskolamúzeum létrehozását tervezi az egykori két tantermes evangélikus iskolában.