Az evangélikus gyülekezet kezdetei

Payr Sándor írja, hogy Faut Márk soproni krónikás szerint a reformáció Kőszegen 1531-ben kezdett „feltünedezni”. Erről nincsenek pontos adataink, de elképzelhető, hogy főként borkereskedők meg tanulni vágyó fiatal kőszegiek külföldön járva, németül tudva, Luther iratait magukkal hozták, és olvasni, terjeszteni kezdték. Vidékünk ekkori urai, a Batthyányak és a Nádasdyak is támogatták a reformáció terjesztését. Sárvár ekkoriban lett a régió centruma. Az említett tények alapján elfogadhatjuk Chernel Kálmán megállapítását, mely szerint a kőszegiek „kevés kivétellel a reformáció mellett nyilatkoztak.” Ez a reformáció békés, csendes, de szinte teljes térhódítását bizonyítja városunkban.

„Miközben a teljes lakosság evangélikussá lett, nem építettek új templomot, hanem a német evangélikus gyülekezet átvette az akkori városi templomot” – írja egy emlékezés. Ez a templom „valószínű, hogy az 1289-es ostrom idején elpusztult minorita templom helyén épült.” Az építés vagy átépítés idejét 1403–1407 között határozták meg. Ennek a Szent Jakab-templomnak átvételétől számítjuk az evangélikus gyülekezet életét. Álts Mihály plébános átadta a templom kulcsait. „1554-ben, mint magyar prédikátort, Semlyén Simont nevezik meg.” Arról eltérőek a vélemények, hogy az evangélikus és katolikus gyülekezetek egy ideig közösen használták a templomot, vagy a katolikusok a Tábornok-házban tartották miséjüket. Az tény, hogy a német nyelvű evangélikusoknak volt lelkésze az 1580-as évek elejétől: az első Hübner Simon volt. Később a Szent Jakab-templomban átalakítások, katolikus szemmel oltárrombolások mentek végbe. Az evangélikus istentiszteletek tehát a katolikus templomban kezdődtek.

A reformáció második, helvét hulláma is gyorsan elérte gyülekezetünket. Báthai (Bátkai? Bátai?) István és Kincse Pál kőszegi lelkészek nem voltak hajlandók a lutheránus hitvallási iratokat aláírni. Sőt, a dunántúliak evangélikus püspöke, Beythe István németújvári lelkész is a kálvini irány vezetőjévé lett. Vidékünkön a reformáció két irányának szétválása 1595-ben véglegesült. Innen azonban egészen a 20. századig nem tudunk reformátusokról Kőszegen.

„A város polgárságának önkormányzati és egyházi szervezete 1568-tól etnikai alapon tagolódott. Így élte életét az evangélikus felekezet is német és magyar gyülekezetben. A városi tanács a magyar gyülekezet kérésére 1615-ben külön templom építésére hozott határozatot.” Az új templom 1615–1618 között épült közvetlenül a Szent Jakab-templom mellett. Ez a mai Szent Imre-templom. A főpárkány egyesek szerint az apostolok, mások szerint Luther, Melanchthon és más reformátorok mellképeivel készült. Ez lett tehát a magyar evangélikus templom (van, aki jezsuita építésűnek állítja).

Az iskolai tanítás is lendületet kapott a gyülekezet istentiszteleti élete mellett. „Sopronban 1557-ben felállítják az első evangélikus iskolát, majd Kőszeg is követi Sopront” – olvassuk. Ugyanerre emlékezik Karner Frigyes is, aki szerint hamarosan magyar iskola épült, ahol evangélikus szellemben oktattak. Chernel Kálmán szerint is ettől az időtől indul az iskolai élet, bár nem lehet, hogy a katolikus egyház ne foglalkozott volna gyermekekkel. Hamarosan két iskolája is lett a gyülekezetnek, egy magyar és egy német nyelvű. Sőt: „1653-ban Kőszegen hozzálátnak az evangélikus gimnázium fundamentumának előkészítéséhez is.”

A gyülekezetnek ebből az időszakából irattárunkban nincsen dokumentuma. A gyülekezet a Gyöngyös utcában két házat vásárolt a lelkészek lakásául és az iskola épülete céljából. Ebben a korban több lelkész szolgált, magyar és német nyelven hirdették az igét. Tanítóink is szorgalmasan dolgoztak. Ez a kezdeti, békésnek mondható szakasz 1550-től 1670-ig, mintegy százhúsz éven át tartott.

A 120 év alatt 23 lelkészünk volt azért, mert két nyelven kellett az igét hirdetni. A név után zárójelben ezt rövidítve (m: magyar, n: német) jelezzük.

Semlei (Semlyén?) Simon (1554–?). Bathay (Bátai?) István (m. 1581–1593), Heibner (Hübner? n. 1585–?), Buschen Armand (n. 1592–1595), Hannenreuther Rafael (n. 1595–1599), Kőszeghy Mihály (m. 1597–1599), Welther János (n. 1602–1612), Hartlieb György (n. 1612–1614), Grünberger András (n. 1614–1627), Feyer János (m. 1625–1643), Dosner Kristóf (n. 1627–1634), Khern Ferdinánd (n. 1634–1642), Müller Mátyás (n. 1642–1659), Lethenyey István (m. 1643–1653), Csukha Márton (m. 1646 ), Godi Imre (m. 1646–1661), Danielis János (n. 1659), Klesch Dániel (n. 1659–1662), Szenci Fekete István (m. 1662–, 1669-től 1680-ig püspök), Fisztrovich György (m. 1664–1669, 1665-től püspök), Gerner Mihály (n. 1662–1665), Pihringer Keresztély (n. 1668–1671), Gärtner Menyhért (n. 1671–?)

A 23 lelkészből 14 német nyelvű igehirdető volt, ők általában rövidebb ideig szolgáltak a gyülekezetben. Sokuknak csak a szolgálati idejük kezdetét tudjuk, hogy mikor távoztak innen, abban nem lehetünk biztosak. Rájuk emlékezünk tehát, mint akik a kezdeti szakaszban az „alapokat rakták le.” Ebben az időszakban volt két olyan lelkész, akit a kerület püspökévé is választott.

„Jeles iskolája volt Kőszegnek is. Első ismert tanítója Túróczi János 1592 körül. Hírnevessé tette az iskolát Sármelléki Nagy Benedek (1605–1620), Kanizsai Pálfy János tanítója. Pázmány Péterrel vitába szállt két könyvben is nyilvánosan Zvonarics Imre lelkésszel együtt. Ismert rektorai még Kőszegnek: Sárvári Draganosits György 1626-ban, Piscatoris János 1629-ben, Soproni Miklós 1635-ben, Vajda György 1650-től, Hodik György 1652-től, a filozófia és teológia tanára is, majd városbíró, Perennyei Bálint 1653–1661 között, Ensel János 1663-ban, Szenci Fekete István (kezdetben tanító, majd lelkész és püspök is lett), Richter Kristóf 1660 körül és Ivánkovics Dániel.”

Az 1621-ben elpusztult csepregi iskola pótlására a kerület segítségével megnagyobbították a kőszegi iskolát. Musay Gergely püspök 1653-ban ezt írta: „Az kőszegi szabad városban az scholának aedificiumja (épülete) fundamentumból nagyobb építés tovább folytatására.” A kőszegi gyülekezet és a dunántúli kerület szerződést kötöttek közös iskola fenntartására. „Itt szerepel a kerület elsőben mint iskolafenntartó” – írja Payr.