Gyülekezet születik

Az 1540-es évektől Kemenesalján rohamosan terjedtek a reformáció tanai. Csaknem az egész tájegység a lutheri reformáció hívévé válik, így Boba és Nemeskocs lakossága is. A kezdeti időről jóformán semmit nem tudunk, feljegyzések nem maradtak fenn. Az egyházközség első név szerint ismert lelkészéről, Maróthy Menyhértről 1608-ból maradt ránk utalás. Őt Belusi (Belusinus) Pál, majd 1651-ben Albini Fejér Márton követte. Erre az időre a nemeskocsi gyülekezet is annyira megerősödött, hogy 1658-ban Pápai István személyében önálló lelkésze volt. 1661-ben azonban Bobát és Kocsot egyesült gyülekezetként említik, amiből arra lehet következtetni, hogy a két község egyenrangú része volt az összgyülekezetnek. Egy 1674. január 6-án Bécsben kelt idéző levél szerint Keresztes György ebben az időben a két község lelkésze. Egy 1680-ból származó tanúvallomásból arra lehet következtetni, hogy Nemeskocsban a „gyászévtized” (1671–1681) alatt is volt lelkész. Az ezután következő években Kocsnak a társgyülekezeti jellege megszűnik, mert 1695-ben már úgy szerepel, mint Boba filiája. 1697-től Gauder János, 1698-tól pedig Solnai Sámuel a lelkész 1706-ig, amikor is Csurgó György érkezik Simonyiból Bobára. Az üldöztetés előtti időben 1725-től Hörcsöki Miklós volt a lelkész, akit 1732-ben elüldöztek. Kocsba menekült, és 1742-ben ott is halt meg.