A gyülekezet születése és alakulása

A lutheri reformáció tanai gyorsan elterjedtek hazánkban. A földesurak többsége már a 16. század első felében csatlakozott a reformációhoz. Az akkori törvények szerint a jobbágyok kötelesek voltak uraik vallását követni. A földesurakkal együtt sokszor a római katolikus plébánosok többsége is elfogadta a reformáció tanait. Az ellenreformáció két vezetője Pázmány Péter (1570–1637) és gróf Esterházy Miklós (1582–1645) volt. Kemenesalján 1680-ig, az Ostffyak ostffyasszonyfai várának lerombolásáig mégsem volt különösebb annak hatása. A településnek még az 1700-as évek elején is volt lelkésze és tanítója. Kuzmics Péter győri kanonok 1680-ban így nyilatkozott: „Kemenesalja ötven falujában nincs római katolikus plébános.” Csöngén csak azért nem volt evangélikus lelkész, mert mint filia az ostffyasszonyfai gyülekezethez tartozott. Volt viszont iskolaháza, Horváth András volt a tanító.

Ebben az időben Kemenesalja népe sokat szenvedett a töröktől is. Itt vezetett át a törökök útja 1532-ben Kőszeg ostromához, ahol Jurisich Miklós néhány száz katonájával megmentette a várost. A török nem juthatott tovább Bécs irányába, így kénytelen volt visszavonulni, kifosztva az itt élő népeket. Közel fél évszázadig tartott ez a rablás. 1596-ban végül olyan pusztítást végeztek, hogy a vármegye az egész Kemenesalját kénytelen volt felmenteni az adó fizetése alól.

A csöngei jobbágyok helyzetéről 1767. december 31-én vizsgálati jegyzőkönyv készült, amely tartalmazza a jobbágyok panaszát: sok az árvíz, nem jó a talaj, elviselhetetlen a robotmunka, stb. Csönge 14 birtokos tulajdonában volt, akiknek mindössze 25 jobbágy élt szolgálatukban, a többiek elmenekültek vagy meghaltak.

Mária Terézia uralkodása (1740–1780) alatt sem javult a helyzet, de II. József (1780–1790) a türelmi rendelettel (1781) új helyzetet teremtett. 1785. augusztus 22-én megjelent a jobbágyokat felszabadító rendelete is.

Az ostffyasszonyfai templomot az Ostffyak várával együtt I. Lipót seregei 1680 augusztusában lerombolták. Az istentiszteleteket ezután pajtákban, temetőben, udvarokon tartották. Csönge – mint említettük – Ostffyasszonyfa filiája volt 1732-ig. Az előző évben István király napján (1731. aug. 20.) a III. Károly-féle királyi rendelet (I. Carolina Resolutio) alapján elvették a templomokat Vas megyében. Az 1681-i soproni országgyűlés határozata alapján csak Nemesdömölkön és Nemescsóban épülhetett artikuláris templom. Kenyeriben mégis 1716-ig maradhatott fenn az evangélikus gyülekezet. Záborszky János kenyeri prédikátor értékes keresztelési magánanyakönyvet hagyott az evangélikus egyházra. 1732-ben megfosztották őt is lelkészi hivatalától. A templom a római katolikus egyházé lett.

1781. október 25-én II. József kiadta a türelmi rendeletet. A rendelet nyomán megalakulhattak a protestáns gyülekezetek – lassan és harcok árán –, megszűnt a katolikus püspökök ellenőrzése a gyülekezetek felett. Addig a csöngei és ostffyasszonyfai gyülekezetnek a nemesdömölki artikuláris gyülekezet adott lelki otthont. 1784-ben a két gyülekezet közös temploma Csöngén épült fel. Az év elején, vízkereszt ünnepén még egy csöngei pajtában tartották az istentiszteletet, a gyülekezet lelkésze Horváth Sámuel volt. A templom alapkövét pünkösd utáni szerdán tették le, és még az év vége előtt, 1784 advent első vasárnapján Perlaky Gábor szuperintendens felszentelte az új templomot. A templom faanyagát Ausztriából hozták ökrösszekéren. Érdekessége, hogy a bejárattal szembeni gerenda hossza megegyezik a templom hosszúságával. Így lett – az előzőleg két önálló gyülekezet – a nagyobb lélekszámú ostffyasszonyfai gyülekezet a kisebb Csöngének filiája.

A gyülekezetnek 1853-ban 837 tagja volt. 1903-ban 912-es összlétszámról ad a névtár jelentést Ostffyasszonyfával, Kenyerivel, Pápoccal, Miklósfával és Kecskéddel. A lelkész ekkor Hutter Zsigmond volt, a felügyelő Horváth Ernő Csöngén és Ostffy Lajos Ostffyasszonyfán. A tanítójuk Hajas Dénes és Berecz Gábor, Berecz Izabellával. A gyülekezet összlétszáma 2004 volt, 405 tanulóval. 1913-ban a lelkész még Hutter Zsigmond volt, Bőjtös Pál, Hajas Dénes tanítókkal. A felügyelő Horváth Ernő volt még, de volt másodfelügyelőjük is: Wlödes Sándor. Ostffyasszonyfán Hutter lelkész mellettt Berecz Izabella és Németh Sándor tanítottak. Ostffy Miklós volt a felügyelő, a másodfelügyelő pedig Ostffy Lajos. A gyülekezetek szórványai: Kenyeri, Királykút, Nagymajor, Pápoc és Rábakecskéd voltak.

A 20. század eseményei leginkább Ostffyasszonyfához kötődnek, hiszen a lelkészek – legalábbis 1978-tól – onnan jártak ide szolgálatra.