A torvaji fiókegyház

Torvaj Tabtól északra 3 kilométer távolságra található község.

A torvaji evangélikusok eredetére és letelepülésére vonatkozó okirat 1732-ből származik. A szlovák nyelven írt szállólevél magyar fordításában ez olvasható: „Én, Nagyságos Asszony Révai Polexina adom tudtára mindenkinek, akiknek tudni illik ezen írásom rendeiben, hogy eljövén hozzám Hrancsik Pál Bars megyei Kis-Lótai lakos negyed magával; a Torvaji pusztát adtam nekik szállásul a következő egyességi pontok szerint, u. m. 1. Míg Őfelségének, a királynak atyai szárnyai alatt tartatni fognak, a Lutheránus papot magoknak szabadon tarthatnak, sőt egy egész telek mindennel nekik engedtetik, melyre egész rokonságom és atyafiságom magát kötelezi.”

A szállólevél összesen 12 pontban tárgyalja az úrnő és a letelepedők egyezségét. A gyülekezet története szempontjából az idézett 1. pontnak van nagy jelentősége. A letelepedők ugyanis jogot kaptak arra, hogy papot tartsanak. Egyes feltételezések szerint, kis lélekszámuk miatt, paptartási jogukkal nem élhettek, és ezért a tabi anyagyülekezethez csatlakoztak.

A paptartási jog elvetésének ellentmondani látszik Szeniczei Bárány György esperes 1742 decemberéből ránk maradt kézirata, amelyben az 1715 és 1742 közti időszakra vonatkozóan − a Tabnál is említett − Tomcsányi György működését jelzi Torvajnál is. Magassy Sándor kutatása alapján ez a tabi szolgálatot követően, a negyvenes évek elején volt.

Payr Sándor egyháztörténész szerint 1723 körül alakult a gyülekezet. Ebben az esetben a letelepedés és a szerződéskötés időpontja nem volt azonos. Erre több példa volt. A földesurak ugyanis gyakran csak a „kedvezményes” évek letelte, a betelepülők helyzetének megszilárdulása után tartották hasznosnak a szerződés megkötését. Ám bárhogy is alakították ki gyülekezeti életüket, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök hamar útjukba állt. A gyülekezet már 1744-ben a vallásüldözés áldozata lett, a vallási vezető nélkül maradt hívek Tabra jártak. 1759-ben katolikus tanítót kényszerítettek rájuk, és új szolgáltatást követeltek tőlük a katolikus plébánia részére. Ez az állapot még a türelmi rendelet megjelenése után is fennmaradt.

A gyülekezet 1790-ig tartó életéről konkrétabb ismeretekkel nem rendelkezünk, de 1791-ben már iskolai telket kaptak báró Calisch Fridrich földbirtokostól, és a tanítólakást valószínűleg erre építették fel egy kis iskolával, amely 15 diákot fogadhatott. A gyermekek számához képest akkor ez megfelelő volt. Tanítójukat Visnyi Jánosnak hívták, akit már 1792-ben Obrtlik János követett.

Az első imaház 1793−1794-ben épült földből készített tömésanyagból. Felszentelését 1794-ben végezte Krizsán Pál nagyszokolyi lelkész.

Az 1800-ban Tabra költöző Obrtlik János utódja Hornyánszky Pál lett, aki haláláig (1817) szolgált a gyülekezetben praeoráns tanítóként.

Kis János püspök 1814 májusában tartott tabi canonica visitatiójának jegyzőkönyvéből néhány Torvajra és tanítójára vonatkozó adat figyelmet érdemel. Megtudhatjuk, hogy a lelkész évenként négy alkalommal tartott istentiszteletet a filiában, az iskolai oktatás szlovák nyelven folyt. A praeoráns mester fizetése a következőkből állt: „1. Minden pártól 15 Kr., félpártól 7,5 Kr.; 2. Oskolába járó gyermekektől, mindenkitől 15 Kr.; 3. Egy egész pártól kap egy pozsonyi mérő rozsot, fél pártól egy mértzét; 4. Van kender és káposzta földje, és a ház végén kukorica kertje; 5. Vagyon egy kis rétje is; 6. Szüretkor adatik néki két akó bor; 7. Négy font faggyú; 8. Halotti temetéstől jár 12 Kr., ha énekszóval megy véghez butsuztatástul 24 Kr.; 9. Minden sátoros ünnepeken offertóriuma vagyon; 10. Hirdető czédulátul 7 Kr.”

Laucsek György (1817–1839) tanítói működésére esett Kis János püspök 1820. és 1829. évi tabi canonica visitatiója. Torvaj lélekszámára vonatkozóan az utóbbiról maradt fenn adat. 1829-ben 130 lélek alkotta a gyülekezetet. 1838-ban csak 110-en voltak, közöttük 12 iskolás gyermek.

A nyugalomba vonult Laucsek tanító helyére Neczkár Károlyt hívta meg a gyülekezet 1839-ben. A Szakolcáról származó fiatalember 5 évig volt Torvaj tanítója, majd Ösküre ment. Kis Tatay Imre esperes 1840. évi vizitációja kíván említést ebből az időből. Torvajon a vizitáció idején 117 evangélikus élt, közülük 22 volt az iskolás gyermek. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a praeoráns mester működésével nem voltak elégedettek a vizitálók, s ezért „mind tanítói kötelességében való hívebb eljárásra általában, mind különösen a magyar nyelv szorgalmasabb tanítására intetett”.

Petrovics Pál (1844–1870) több mint negyedszázadon át volt a gyülekezet tanítója. Működése alatt az immár több mint hat évtizede fennálló imaház szűknek bizonyult, és roskadozni is kezdett. A hívek templomot akartak építeni, de az imaház telke ehhez kicsi volt. Krizsán József tabi lelkész közbenjárására azonban özv. Gotthardt Istvánnétól és vejétől, Zichy Antaltól a község főutcájának kiemelkedő helyén templomtelket, az építkezéshez téglát és elegendő faanyagot kapott ajándékba az akkor 159 lelket számláló filia. A többi anyagot a kis gyülekezet tagjai gyűjtötték össze, és szorgalmukat, munkaerejüket adták a nemes építkezéshez.

A templom alapkövét 1858. július 5-én tették le, és 1859. június 2-án tartották az első hálaadó istentiszteletet. Felszentelését 1860. október 31-én végezte Schneiker Jakab esperes.

Új iskolát és tanítólakást építettek 1870 tavaszán a templommal szemben lévő ingatlanon. A gyülekezet lélekszáma 1875-ben 213 volt, ebből 36 gyermeket tanított Bauer János tanító. Az 1910. évi névtár örvendetesebb adatokat tár elénk: 431 (!) lélek tartozott a filiába, ebből 63 volt a tanuló, akiknek oktatását még mindig Bauer János lévita-tanító végezte.

Az időközben (1925) megalakult lullai filiával együtt 1933-ban a gyülekezet lélekszáma 489 volt. Torvajon 70 gyermeket tanított Zakócs Ferenc lévita-tanító. Hét esztendővel később (1940) a torvaji és a lullai filia együttes lélekszáma tovább nőtt: 494 volt az evangélikusok száma. Az iskolában Sólyom Jenő elé 37 gyermek járt. A torvaji filiához azonban csak 245-en tartoztak. A lélekszám alakulásában nagy szerepe volt a lullai leányegyház megalakulása miatti területszervezésnek, Kisecseny és Szőlőhegy Lullához csatolásának.

A tanítók lévita-tanítóként szolgáltak. A lelkész csak advent 2. vasárnapján és mennybemenetel ünnepén tartott istentiszteletet. Az iskola és a tanítólakás államosítása (1948) után a gyülekezet gondozását egy ideig Nyáry Erzsébet diakonissza végezte. A kis filiához abban az időben (1951-es adat) 182 lélek tartozott. A diakonisszaszolgálat megszüntetése után hosszú ideig Balogh István nagyszokolyi lelkész látta el a lassan fogyó hívek lelkigondozását. 1979-ben Torvaj is a Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség társegyháza lett.

A társadalmi változások a torvaji filiát is súlyosan érintették. Lélekszáma megfogyatkozott, de a megmaradtak nagyon összetartók és öntevékenyek. 1984-ben kívülről, 1989-ben belülről tatarozták templomukat, majd kerítéssel vették körül.

Tornádó söpört végig ezen a tájon 1996. június 22-én. A kárpótlási folyamat alatt álló iskola tetejét teljesen beszaggatta a libatojás nagyságú jég. A templom épületében azonban − bár az egész toronysisakot megemelte a szél, a templom körüli fákat a templomtetőre hajtotta, számos pala összetört, az ablakok betörtek − viszonylag csekély kár keletkezett.

Az iskolát 1998-ban megszüntették, bezárása kedvezőtlenül hatott mind a falu, mind a gyülekezet életére. A lélekszám tovább csökkent. A kis közösség élni akarását jelzi, hogy 2007 októberére felújította templomát, amely zsúfolásig megtelt a hálaadó ünnepen.

Istentiszteletek a hónap páros vasárnapjain vannak, valamint az adventi és a böjti estéken.