A könyvből szökött katona

             Egy napon rá is lelt. Átment az ajtón, és kilépett a könyvből a valóságos világba. A lovag csodálkozott, hogy a könyvön kívül milyen tágas minden. Megkezdte barangolását sárkányok és királylányok után kutatva. Egy ideig élvezte a szabadságot, a függetlenséget, a kalandokat. Egy idő után társakra vágyott. Egy nagy áruházban  hozzá hasonló játékkatonákra is lelt.  Ám a rátarti vitézek nem akartak szóba állni vele, mert látták rajta, hogy idegen.  Próbálkozott megismerkedni a többi bábúval is. Kedves volt és vicces, de csakhamar be kellett látnia, hogy a játékok nem fogadják be őt maguk közé. Így aztán egyedül maradt, mint a kisujjam. Hiába volt a nagy szabadság, ha nem lelt barátokra. Nagy szomorúságában egyszer csak hallotta, hogy valaki félénken szólongatja. Háta mögé pillantott, és egy félig leszakadt fülű mackót látott megbújva az alsó polcon. A maci félénken közelítette meg a katonát, ám azonnal felbátorodott, mikor látta, hogy az idegen lovag rámosolyog. Elmesélte neki, hogy őt egy kisfiú hagyta el vásárlás közben, és később sem jött vissza érte. A boltban lévő játékok pedig csak csúfolják a füle miatt, hiszen ő már nem olyan szép és új, mint ők. A katona megörült a mackónak, azonban azt is érezte, hogy ez a világ nem neki való. Hiányoznak a mesekönyvben lévő barátai, a kalandozások, melyek - most már tudja - boldoggá tették őt. Mesélt a mackónak a könyvben lévő csodás helyekről, barátaival átélt kalandjairól. Miközben felidézte emlékeit, rádöbbent, hogy mindennél jobban szeretne visszatérni a mesék világába. A maci meghatva hallgatta a katona szavait. Rövid gondolkodás után azt javasolta, hogy keressék meg együtt azt a kaput, ahol a vitéz átlépett a mese és a valóság határán. No, a lovagnak sem kellett kétszer mondani! A két számkivetett egymás mellett masírozva indult megkeresni a könyvbe vezető átjárót. Napokig kerestek, kutattak. Már majdnem feladták, amikor a bolt egy eldugott szegletében megpillantották a keresett kaput.

             A túloldalon meglepetés várta őket. A lovag meglepetésére a kapu túloldalán barátai várták. Hamarosan kiderült, hogy minden nap kijöttek ide. Reménykedtek abban, hogy egyszer visszatér hozzájuk barátjuk. A mackót is szívesen fogadták, és még a fülét is megigazították. A lovagnak többé sohasem jutott eszébe elhagyni a barátait a mesekönyvből.