Interjú Halasi Andrással

Forrás: http://szombathelyi7.hu/hirportal/kultura/6806-2015-ben-sem-ciki-templomba-jarni

Mikor és hogyan döntötte el, hogy lelkész lesz?

Az, hogy valaki lelkész lesz, nem egyéni döntés, hanem Isten elhívása. Az első emlékeim általános iskolás koromra tehetőek ezzel kapcsolatban. Nem volt lelkész a felmenőim között, de anyai ágon erős evangélikus gyökerekkel rendelkezem. Születésemtől fogva vallásos nevelést kaptam. Celldömölk evangélikusok lakta városrészén éltünk, és az utcánkra is ez volt jellemző, tehát a közösség is támogató volt.

Ki volt az, aki gyerekként nagy hatással volt Önre?

A családom is támogatott, de az első lelkész, aki mellettem állt, Szakos Csaba volt. Ő a konfirmációm idején került a celli gyülekezethez. Fiatal volt és haladó gondolkodású, olyan ifjúsági kört szervezett, ahová befogadtak, és ahol sok meghatározó élményt szereztem. Az egyik ilyen, amikor Krisztus szenvedéstörténetét színdarab formájában elvittük az ország számos pontjára. Nem sok tizenévesnek adatik meg, hogy iskolaidőben hetekre elengedjék utazgatni a barátaival! Egy hihetetlenül jó közösségi élményt tapasztaltam itt meg, amely megerősített abban, hogy jó úton járok. Nem tagadom, a gimnáziumi évek alatt értek olyan hatások is, amelyek megpróbáltak letéríteni erről az útról…

Le akarták beszélni?

Lelkésznek készülni nyilván nem egy átlagos dolog, inkább furcsa. Az osztálytársaim egy része értetlenkedve fogadta a terveimet, de – érdekes – az ő véleményük nem tudott különösebben befolyásolni. Hozzáteszem, hogy viszonylag sok evangélikus vett körül, és ők természetesen támogattak. Aztán ott voltak a gimis tantárgyak: a földrajz, a történelem, amelyek nagyon érdekeltek, és én is megéltem olyan megingást, amikor azt gondoltam, hogy ezzel kellene foglalkozni. Ez azonban hamar lecsengett, fél év alatt elpárolgott ez a gondolatom.

Lemondásként élte meg ezeket a pillanatokat?

Szerencsére nem kerültem olyan válaszút elé, ahol döntenem kellett volna két lehetőség közül. Ez nem egy veszteség számomra, inkább azt mondom, szeretek foglalkozni a történelemmel, a földrajzzal, az informatikával, de nem ez az elsődleges az életemben, hanem a lelkészi hivatás.

Érettségi után hogyan folytatódott az élete?

Az Evangélikus Hittudományi Egyetemre mentem, és elkezdődött egy hatéves képzés. Ez normális esetben öt év elmélet és egy gyakorlat, de nálam másképp alakult. Négy év alatt megtanultam az ötévnyi anyagot, és jöhettem részt venni a gyülekezeti munkában, amely már két éve tart. Ez azzal járt, hogy az egyetem mellett végzett, budapesti munkáimmal felhagytam, és hazajöttem Vas megyébe.

Mi mindent csinált a teológia mellett?

Részt vettem a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség munkájában, a Bárka szakcsoportban, ahol mozgássérültek táboroztatásával és évközi programjaik szervezésével foglalkoztunk. Voltam elnök, elnökségi tag, táborvezető, személyi segítő és sofőr, de dolgoztam felnőttképzési asszisztensként is az egyháznál. Ez a tevékenység életformává vált számomra, sok időt töltöttem vele, és a feleségemet is itt ismertem meg, aki gyógypedagógusként dolgozott. Ő orosházi, én celldömölki vagyok, és 2011-ben házasodtunk össze. Most itt élünk Szombathelyen.

Nemrég gyermekük is született, igaz?

Így van, a kisfiam most egy hónapos. Nagyon érdekes élmény apukává válni, és ez is egy olyan jelentős változás az életemben, ami meghatározó. Igazán „jó lelkészgyerek”: tolerálja az életformánkat. Főként a feleségemnek nehéz, hogy az én hivatásomban nincsen szünet és hétvége. Ennek ellenére nagyobb családot szeretnénk, két-három gyermeket.

Részt vesz az evangélikus rádió munkájában is…

Ez egy különleges szolgálat. Egyházi szerkesztő vagyok a Credo Rádiónál, de részt vettem a műsorstruktúra kialakításában, a műsorvezetésben is már.

Hogyan dől el, hogy melyik lelkész hol teljesít szolgálatot?

Az elmúlt két évben a gyakorlati időmet Szombathelyen töltöttem, és mondhatom, hogy kölcsönösen megtaláltuk egymást a gyülekezettel. Ahogy két éve beléptem ebbe a közösségbe, az első pillanattól jól éreztem magam, befogadtak. A munkatársi köröm szinte a baráti társaságunk lett. A gyülekezet szeretné, ha maradnék, de a püspök hatáskörébe tartozik dönteni a szolgálati helyről. Szombaton erre is választ remélek.

Milyen gondolatokkal, tervekkel indul el a lelkészi pályán?

Nagyon hosszú út van mögöttem: sok tanulás, vívódás és várakozás. Hiszem, hogy Isten nem véletlenül intézett úgy mindent az életemben, hogy ezt az utat válasszam, és erőt ad ahhoz, hogy az akadályokat is leküzdjem. Szeretnék olyan közösséget teremteni, amelyben az emberek megélhetik mindazt a jót, amit én megéltem, hogy nem ciki a 21. században templomba járni, fiatalként ifjúsági körhöz tartozni, és úgy megélni a kereszténységet, hogy közben 2015-beli fiatal marad valaki.