Merengés Európáról

Merengés Európánkról

Szeptember 28-án a szombathelyi evangélikus templomban J. S. Bach zenéjében gyönyörködhetünk hagyományos jótékonysági koncertünkön. Mondhatnám, hogy ez egy tipikus európai szellemiséget és értéket közvetítő alkalom lesz, hisz a helyszín az eklektikus, azaz „összegző” stílusban épített templomunk, ahol felcsendül Bach szent zenéje, és teret kap a szolidaritás és civil kurázsi gondolata. Két lábbal a földön járunk, de szemünket az égre emeljük – mondhatták a görög bölcsek, a római költők, Pál apostol, Ágoston, Szent Ferenc, Luther vagy Bornemisza Péter, újkor és legújabbkor európai gondolkodói, földművesei vagy iparosai, vagyis a kiművelt és istenfélő európai ember. A szent és profán szerves egységét jelenti ez a mondat, az „ora et labora” elvét, amiből következik a hivatástudat és az „élni és élni hagyni” erkölcsi parancsa. A szent és az evilági egységének megélése, de világos megkülönböztetése az európai szellemtörténet nagy kihívása volt és az ma is. A történelem tele van végletes megoldásokkal, tézisekkel és antitézisekkel, de a szintézis megtalálása mindennapi feladatunk: Két lábbal a földön járunk, de szemünket az égre emeljük. Európa és az Unió nem ugyanaz, bár utóbbi most hol jól, hol rosszabbul határozza meg mindennapjainkat. Az Unió olyan, mint a székhelyén lévő üvegpaloták sora, de mi tudjuk jól, hogy Európa sokkal inkább megtalálható a veleméri templomban, Jákon, a sárvári várban, gyárainkban, iskoláinkban, Weöres verseiben vagy a költőről elnevezett színházunkban, nem beszélve Bartók nevét büszkén viselő korábbi zsinagógában, ma koncertteremben.  Európa kincsesbánya, a világ legélhetőbb része, ahol a romokat mindig újraépítették és élettel töltötték meg a házakat.  A véres küzdelmek, vallási háborúk és ordas eszmék ellenére létrejött a keleti szakralitás és nyugati a „barbárság”  szintézise a zsidó-keresztyén kultúrkörben, a szent és profán megkülönböztetett egysége. Az itt élő népek sokasága háborúk és járványok, szellemi pusztítások és ragályok után talpra állt, újjáépítette a romokat, és benépesítette az udvarházakat. Na, ez az a pont, ami ma a legnagyobb fejtörést okozza az Uráltól az óceánig: Ki fogja benépesíteni az udvarházakat, a városokat és falvakat a világ e fertályán? Hol vannak az emberek? Még itt vagyunk, de mi lesz 50-100-500 év múlva? A népesedési világbajnokság képzeletbeli pályáján a hagyományos európai népek, így a magyar is, vesztésre áll. Reményik sírján ez áll: "Egy lángot adok, ápold, add tovább!" Kinek, ha nem születnek meg gyermekeink? Ne legyenek illúzióink! Bár a világ népessége nő, de az európai ember száma napról-napra fogy, és házainkba új lakók költöznek majd. Sokan mondják: Ez az élet rendje. Mások szerint Isten büntetését szenvedjük az uralkodó erkölcsi relativizmus és az abból fakadó fojtogató nihilizmus miatt. A cinikus evilágiság és a „profetikus düh” egy tőről fakad, ahogy minden szélsőség és radikalizmus is. Ne nyugtassuk magunkat ilyen szólamokkal, mert tudnunk kell, hogy hivatásban élünk és mindenki a maga mikrokozmoszának a gazdája és felelőse! Az európai ember ma a gyökereit vagdossa, butul és korhelykedik konzumidiotizmusában, ami áthatja az európai élet minden színterét, és ez alól olykor-olykor még az egyház sem kivétel. „A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta européer költőnk, Illyés Gyula. A romos, öreg ház, az üres szoba és kongó templom látványa ne törjön össze minket, hanem munkára inspiráljon, mert házasodni, családot alapítani, házat építeni, gyermeket szülni és nevelni munka, amely sokszorosan megtérül! Kölcsey biztatása nemcsak hazánkra értendő, hanem Európa egészére is: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” A szélre és viharra életünk fája a gyökérzettel válaszoljon, aminek erősödni kell és egyre mélyebbre hatolnia, hogy virulhasson. Az Európai Unió himnusza Beethoven (Schiller) Örömódája. Szimpatikus választás, de az öröm nem csupán a testvériség eszméjéből fakad, hanem áldásból; áldás pedig annak adatik, aki kéri és két lábbal a földön jár ugyan, de tekintetét az égre is emeli, harmóniára és békességre törekszik.

A Vas Népe újságírója is Európáról kérdezte lelkészünket:

http://vaol.hu/hirek/a-vilag-legelhetobb-resze-vesztesre-all-1566153