Misszió Ázsiában

Nepál egy olyan ország, ahol egy tehén elpusztításáért 25 év börtönbüntetés jár. A 30 milliós össznépességű ázsiai országban 318 különböző népcsoport él, amelyek közül több egymás nyelvjárását sem beszéli. Ebbe a túlnyomórészt hindu vallást gyakorló országba vállalt egyházi tevékenységet Sz. Attila és felesége. A teljes nevüket az ő kérésükre nem közölhetjük, mivel az államban még ma is tart a keresztényüldözés, így ezt a munkát börtönbüntetéssel sújtják.

- Mi indította el arra, hogy missziói feladatot vállaljanak külföldön?

- Isten szólította a mi szívünket, hogy olyan népcsoportokat keressünk fel Dél-Ázsiában és Észak-Ázsiában, akik talán rokonaink, és ahonnan mi elindultunk, oda vigyük vissza újra az örömüzenetet, hogy majd a kihűlő Európa fele ők jöjjenek, de ne karddal, ahogy ezelőtt jöttek, hanem evangéliummal. És újra beszélnek Krisztusról majd ők is ugyanígy itt.

- Hogyan sikerült megszólítani őket?

- Nem volt kockázatmentes. Nagyon fontos az, hogy 318 népcsoport él abban az országban ahol dolgozunk. Ebben az országban a törzsek megértik a jézusi példázatokat, mint például a magvető példázatát. Leülünk és a példabeszédekről kezdtünk el beszélni, gyerekprogramokat szervezünk és így jönnek az emberek és érdeklődnek. A feleségemmel úgy kaptuk meg a kutatói vízumot, hogy az országban nincsen óvónő-tanítónő képző; ő a tanító-óvónőket egy 6 napos képzésben részesítette és a végén mindig előjött, hogy miben hisz, miért van itt és így meg tudta osztani az örömüzenetet.

- Elég hosszú időt töltöttek Ázsiában, eredetileg is így indultak el erre az útra?

- 5 és fél évig. Végülis ez úgy működik, hogy az a 6 napos képzés, amit a feleségem adott azt a minisztérium elismerte és minden iskolát fölkeresve akik meghívták, ott meg tudta tartani a képzéseket.  5 és fél év. Mi nem így gondoltuk, eredetileg 3 évre indultunk ki. Csak aztán újabb 3 évre elindultunk, de Sámuel érkezett, így két és fél év után haza kellett jönnünk.

- Mik voltak a legszebb és a legnehezebb pillanatok ez alatt az 5 év alatt?

- A legszebb pillanat több volt. Az egyik, hogy megfogant Sámuel, a másik ami nagyon nehéz volt és szép volt egyben: megérkeztünk a hegyek közé egy olyan városba ahol a maoista-kommunista párt uralkodott. Ott aznap elfogtak bennünket és aznap éjszaka kaptunk meleget, hideget, másnap kékek voltunk mint a szilvák, jól megvertek. Elvittek minket az irodába, ott láttam Marx, Lenin, Sztálin fényképét és bemutatták őket, hogy ők a kommunista vezetők. Aztán később azt mondták, hogy Jézus Krisztus is a legnagyobb kommunista - azt ugye tudjuk, hogy Erdélyben is próbálták ezt a református lelkészekkel terjeszttetni - és hát én mondtam: Jó, de akkor miért nincs a falra nagyban kitéve a képe?- Gondolkodtak. - Mondtam, hogy erről a kommunista vezetőről van háromezer könyvem, önéletrajz. (Ugye a Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma.) Aztán kiutasítottak a városból. Van ott egy ilyen kommunista tábor, olyan mint régen voltak az úttörő táborok, ahol átmossák a fiatalok szívét, lelkét, életét (2-3 ezer fiatal él itt). Valaki másnap utánunk szaladt és újságolta, hogy tudjátok mi történt a városban? Azokat a könyveket amiket ti hoztatok és elkoboztak tőletek bevitték a maosita táborba és kötelező olvasmányként szétosztották. - Így terjed az evangélium ebben az országban.

- Mi volt a cél a missziói munka során?

- Számunkra az a fontos, hogy a helyi gyülekezetek megerősödjenek annyira, hogy tanítványok legyenek. Olyan érett, keresztyén emberek, akik tudják az evangéliumot hirdetni és tanítványokat tudnak képezni. Hogyha esetleg a külföldieket kiutasítják az országból, akkor ők ezt tudják folytatni. Tehát pótolhatóak legyünk, ez a cél.

- Sikeres volt az elmúlt 5 év, hogy értékelné a külföldön végzett missziói szolgálatot?

- Az evangélium hirdetése az sosem sikertörténet. Volt benne sok nehézség, például a földrengés ideje amikor ott voltunk, de voltak nagyon szép pillanatok is, amikor láttunk életeket megváltozni. Olyan emberekét, akik Krisztust megváltójuknak fogadták el. De a legnehezebb az volt, amikor láttuk, hogy 8ezer embernek egyszerre kell meghalnia... a keresztyének azért imádkoztak 10 év hosszat, hogy megtörjön a bálványimádás és leomoljanak a bálványok ebben az országban. Ez megtörtént. Ma nincs egy bálványáldozati hely sem, de van élő Krisztus és 3 hónapon keresztül, amely jött a földrengés után nagyon sokan Krisztust megváltójuknak fogadták el.

- Hogyan lehet feldolgozni az ott látottakat, átélteket?

- Én azt szoktam mondani erre, hogy nagy az Isten válla, nagy az Isten szíve. Neki kell mindent átadni. Az a problémája az európai embernek, hogy nincs kinek átadni a dolgait. Ő maga cipeli, ő maga kínlódik és ő maga nyomorog, pedig ott az Isten, aki átvenné tőle. Nem tudom, miért ragaszkodunk annyira ahhoz, hogy kiforduljunk önmagunkból.

- A terv az, hogy újra útnak induljanak - most már hármasban - igaz?

- Igen, most Sámuel is jön velünk. Nagyon sok ember még mindig nem ismeri az örömüzenetet, a cél, hogy megismerjék.

- Mit üzenne a Magyarországon élőknek?

- Egy hindu barátom mondta, hogy 33 millió Isten van nekünk itt, de nektek ott csak kettő, ami felér a 33 millióval: az idő és a pénz. Mit teszünk mi? Kit imádunk mi? A pénzt, az időt? Milyen kapcsolatok fontosak a számunkra? Az ördög négy dolgot lophat el az életünkből: az Istennel való kapcsolatot, önmagunkkal való kapcsolatot, a családunkkal való kapcsolatot és időt, valamint a gyülekezettel való kapcsolatot és időt. Ha ezt a négy dolgot az ördög ellopta az életünkből, mert hagytuk, akkor mindent elvett. Azt üzenem mindenkinek, hogy legyen idejük Istenre és egymásra.