Szentháromság ünnepe

 

Az ünnepet legelőször Lüttichben tartották meg a X. század elején, majd XXII. János pápa elrendelte megtartását a római katolikus egyházban. (Az ortodox egyházakban nem ünneplik, de a protestáns egyházakban igen.)

1334-től vált hivatalossá a Szentháromság ünnepe, de mindhárom ősi egyetemes – keresztyén hitvallásunk lényege; hogy a Szentháromság egy, igaz, örök Isten: Atya, Fiú és Szentlélek!

Az Istent magasztaló himnuszában Pál apostol is őt, a titkok Urát dicsőíti.

A titkok az Úréi, s nem tudjuk ezeket emberi értelemmel kifürkészni; de kijelentette magát a kikutathatatlan szent Isten, ezért Luther Márton szerint: „Tartsuk magunkat Istenhez ott, ahol engedi; az emberré lett Krisztusban, a Megfeszítettben, akiben van Pál apostol szerint a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. Benne megmutatja Isten, hogy mit kell tudnunk róla, és mit nem.”

Amit tudhat róla az ember, azt hittel megvallja az Apostoli- és a Niceai hitvallás szavaival.

A kevésbe ismert harmadik egyetemes hitvallás; Athanasius hitvallása ezt tanítja: „Az egyetemes – keresztyén hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük. Más személy ugyanis az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek; de egy az istenségük, egyenlő a dicsőségük, egyformán örök a fenségük. Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek is: nem teremtetett, végtelen, örökkévaló, mindenható Úr. Az örök üdvösséghez azonban szükséges, hogy bizodalmas hittel valljuk: a mi Urunk; Jézus Krisztus, Istennek a Fia: – Isten is, és ember is! Ez az egyetemes keresztyén hit; aki ezt nem hiszi bizodalmas és tántoríthatatlan hittel, az nem üdvözülhet.”

E több mint másfélezer éves ökumenikus hitvallás szavaihoz ma sem lehet semmi mást hozzáfűzni! A kegyelmet nyert keresztények csodálattal és ámulattal dicsőíthetik Isten, – saját életükben megtapasztalt nagyságát és gazdagságát.

Ez a Krisztus-követők legfontosabb küldetése, hogy már e földi életükben; szavaikban s tetteikben is megdicsőíttessék a Szentháromság Úr Isten! S ennek végén, Isten örök dicsőségébe fogadja a Krisztus-hívőket; ahol vég nélkül zeng majd a győztesek éneke:

„Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet?!” 

A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok Isten hívásáról és Jézus követéséről beszélnek.

Az utolsó három vasárnap az egyházi esztendő záró szakasza, az eljövendő dolgokról, az ítéletről és az örök életről ad hírt.

Ezután következik a Reformáció ünnepe: Október 31-ét annak emlékére ünnepeljük, hogy Luther Márton 1517-ben ezen a napon szegezte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. Az új egyházi esztendő pedig adventtal kezdődik.

Forrás: evangelikus.hu