– Szombathelyről származol. Miért döntöttél úgy, hogy a teológiára jelentkezel?
– Nagymamám és édesanyám révén egyrészt beleszülettem az evangélikusságba, másrészt nagyon meghatározó számomra a szombathelyi gyülekezet. Általános iskolától kezdve jártam hittanórákra és hittantáborokba. A személyes élmények, a közösség megélése nagy hatással volt rám, de kezdettől fogva érdekelt a Biblia világa is. Ez abban is megmutatkozott, hogy már „nagyobb” fiatalként rendszeresen megállítottam a hittanórákat, és a tananyaghoz kapcsolódó teológiai kérdéseket tettem fel GregersenLabossa Györgynek és a többi lelkészemnek. Négy évig tanulhattam a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában, amelynek a szellemiségén túl az ottani színjátszó szakkör vált meghatározóvá. Ez arra indított, hogy képessé váljak emberek előtt szerepelni. Hiszem, hogy ezek összessége Isten munkája, így jutottam a teológiára.
– A teológiai tanulmányaid alatt melyik terület vált különösen is fontossá számodra?
– Nagyon szeretem a rendszeres teológiát és az egyháztörténelmet. Minden egyes teológiai vitával, amelyet mi Istennel kapcsolatban, ember és Isten viszonyáról, hitről ma folytatunk, már elődeink is foglalkoztak. A teológiatörténetben és az egyháztörténetben folyamatosan észreveszem, hogy olyan vitatémákról gondolkodunk, amelyekkel már én is foglalkoztam. Ilyenkor rádöbbenek, hogy a legtöbb ilyen kérdésben elődeink nagyon izgalmas megállapításokra jutottak. Ezenkívül a gyakorlati teológián belül a liturgika érdekel még, valamint az igehirdetés.
– Hogyan lehet a 21. században igét hirdetni?
– Tudom, hogy nem én leszek az első, sem az utolsó, aki Isten igéjét hirdeti. Így nem gondolom, hogy valami teljesen újat kellene ma mondanunk, hiszen voltak elődeim, és reménység szerint lesznek utódaink is, akik ezt a szolgálatot végzik majd. Lelkészként mi majd egy láncolatba állunk bele. Ugyanakkor fontos, hogy minden időben a kor emberéhez szóljunk. Ehhez kreativitásra, igényességre és Isten igéjének és üzenetének minél jobb ismeretére kell törekednünk.
– Miért jó evangélikusnak lenni?
– Az evangélikusság szerintem nem akkor fogalmazza meg jól magát, ha a többi felekezettel szembeni különbözőségét vagy egyháztörténeti múltjából adódó specialitásait hangsúlyozza. Luther sem szakadást akart, hanem gondolkodásbeli, hitbeli újrafelfedezést. Így akkor sem járunk el jól, ha különálló egyházként definiáljuk az evangélikusságot. Az egész részeként identifikáljuk magunkat! Azon belül számomra az evangélikusság a leginkább tisztán megfogalmazott tanítás.
– Mit jelent számodra az ökumené?
– Alsó tagozatosként római katolikus általános iskolába jártam, felsősként evangélikusba, gimnazistaként ismét római katolikus iskolában tanultam, így már nagyon fiatalon megélhettem az ökumené szépségét. A keresztény felekezetek közötti kapcsolattartást igen lényegesnek látom, hiszen sokat tanulhatunk a többi felekezettől. Jó lenne, ha egyre inkább mint testvért fogadnánk el egymást.
– Melyik a különösen meghatározó bibliai igéd?
– „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt…” [Mt 10,32] Ez volt a konfirmációs igém is, de lelkészjelöltként számomra ez nagyon fontos ígéret is Jézustól. Ugyanakkor ez az ige minden kereszténynek szól, és azt jelenti, hogy küldetésünk van! Ha mi, hívők kiállunk az emberek elé, és megvalljuk a hitünket, akkor nemcsak hogy többletet kapunk, hanem a mindenséget, vagyis Isten országának az ígéretét.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2018. október 7-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.
