Reményik Sándor nyomában
2021-02-12
Iskolánk alapításakor, keresve a szálakat névadónkhoz, kutatva Reményik, vagy barátainak rokonságát találtunk rá Antal Margitra. Antal Margit erdélyi magyar-orosz szakos tanár, aki Reményik Sándor evangélikus lelkészének, Járosi Andornak unokája. Azonnal felvettük vele a kapcsolatot. A tanárnő rengeteg emléket idézett fel, és sok információt adott nekünk Reményik Sándorról. Kaptunk tőle sok tárgyi emléket is, melyből kiállítást is tudtunk összeállítani. A kiállítási anyag, jelenleg a Trianon Múzeum Reményik emlékszobájában tekinthető meg.
Az alábbi gondolatokat Reményik és Járosi barátságáról, Antal Margit írásából idézzük:
Reményik Sándor őszinte barátságot ápolt evangélikus lelkészével, Járosi Andorral. Barátságukról árulkodnak a költő-barát levelei is. Íme, pár részlet ezekből:
„Tegnap olyan jó volt megint a mi kis templomunkban ülni, hangtalanul énekelni.Hallgatni Andort a Miatyánk értelméről, s általában az imádkozásról beszélni.Tegnap szinte egész nap Andorral voltam együtt, s ez nagyon jó volt.”
„És ma mégis csendes csoda volt, békesség volt, amit Andor az igében épen nekem mondott. Meg akarom nagyon köszönni ezt a napot Istennek és Andornak.”
Reményik így ír barátja igehirdetéséről:
Az én lelkipásztorom
„ És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.” I.Kir. 19,21.
Járosi Andornak
Láttam az Igét sas-szárnyon repülni,
Elzúgni izzó Illés-szekeren,-
Dóm-lelkekpillér-berkeit bejártam,
Testté az Ige mégse lett nekem.
Gyönyörködni jártam a templomokba,
Mint a hangversenyekre, tárlatokra,
A lelkem minden szent beszéd után
Csak muzsikával, képpel lett tele,
A nagy poézis fergeteg -szele
Az építő szó boltíve alól
Süvöltve tört ki, s úgy markolt belém.
Csak azt lestem, csak arra vártam én .
Égett a szívem pogány csipkebokra,
Szent szél szította szándéktalanul,-
A láng szomjazta a forgószelet,
S a tűzből született egy költemény
A „Christi imitatio” helyett.
Jöttek ragyogó s zordon vértezetben,
Jöttek óriás prédikátorok,
És ostoroztak és égbe ragadtak,-
Csak ezt a szócskát:”én bűnös vagyok”,
Nem bírták velem úgy értetni meg,
Ahogy Te tetted, én”kicsi papom”,
Általad lett a templom menedékem,
És vígasztalásom ,és otthonom.
És Te tetted, hogy megértettem én,
Hogy mégis több az Evangélium,
Több,mint a leggyönyörűbb költemény.
És Te tetted,hogy fordulok magamba,
Sa szent vacsora után legalább
Jobban vigyázok tettemre, szavamra.
Te tetted, hogy türelmesebb vagyok,
Tudván:nagy dolog a kicsi dolog.
Ledobhatatlan keresztem alatt
- Ezt is Te tetted - már meghajolok.-
Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek,
Szakadások, törések, temetések
Csupán a segítségedre siettek.
És látod, látod: ezt ismét Te tetted,
Hogy bennem lassan életté remegnek
A szók:”Kegyelem és békesség nektek.”