A könyvből szökött katona
2013-04-17 Egyszer volt, hol nem volt, élt egy mesekönyvben egy lovag. Ennek a lovagnak mindene megvolt, nem nélkülözött semmit, ám mégsem volt elégedett az életével. Hiába voltak barátai, akik szerették, akikkel mindent megosztott, akikre mindig számíthatott. Mindig többre, jobbra, szebbre vágyott. Úgy gondolta, szabadságra van szüksége. Járni akarta a világot, új dolgokat akart megismerni, mert úgy gondolta, hogy a boldogságához ez még hiányzik. Ezért folyton folyvást azt a kaput kereste, kutatta, amin keresztül kijuthat a könyvből.
Egy napon rá is lelt. Átment az ajtón, és kilépett a könyvből a valóságos világba. A lovag csodálkozott, hogy a könyvön kívül milyen tágas minden. Megkezdte barangolását sárkányok és királylányok után kutatva. Egy ideig élvezte a szabadságot, a függetlenséget, a kalandokat. Egy idő után társakra vágyott. Egy nagy áruházban hozzá hasonló játékkatonákra is lelt. Ám a rátarti vitézek nem akartak szóba állni vele, mert látták rajta, hogy idegen. Próbálkozott megismerkedni a többi bábúval is. Kedves volt és vicces, de csakhamar be kellett látnia, hogy a játékok nem fogadják be őt maguk közé. Így aztán egyedül maradt, mint a kisujjam. Hiába volt a nagy szabadság, ha nem lelt barátokra. Nagy szomorúságában egyszer csak hallotta, hogy valaki félénken szólongatja. Háta mögé pillantott, és egy félig leszakadt fülű mackót látott megbújva az alsó polcon. A maci félénken közelítette meg a katonát, ám azonnal felbátorodott, mikor látta, hogy az idegen lovag rámosolyog. Elmesélte neki, hogy őt egy kisfiú hagyta el vásárlás közben, és később sem jött vissza érte. A boltban lévő játékok pedig csak csúfolják a füle miatt, hiszen ő már nem olyan szép és új, mint ők. A katona megörült a mackónak, azonban azt is érezte, hogy ez a világ nem neki való. Hiányoznak a mesekönyvben lévő barátai, a kalandozások, melyek - most már tudja - boldoggá tették őt. Mesélt a mackónak a könyvben lévő csodás helyekről, barátaival átélt kalandjairól. Miközben felidézte emlékeit, rádöbbent, hogy mindennél jobban szeretne visszatérni a mesék világába. A maci meghatva hallgatta a katona szavait. Rövid gondolkodás után azt javasolta, hogy keressék meg együtt azt a kaput, ahol a vitéz átlépett a mese és a valóság határán. No, a lovagnak sem kellett kétszer mondani! A két számkivetett egymás mellett masírozva indult megkeresni a könyvbe vezető átjárót. Napokig kerestek, kutattak. Már majdnem feladták, amikor a bolt egy eldugott szegletében megpillantották a keresett kaput.
A túloldalon meglepetés várta őket. A lovag meglepetésére a kapu túloldalán barátai várták. Hamarosan kiderült, hogy minden nap kijöttek ide. Reménykedtek abban, hogy egyszer visszatér hozzájuk barátjuk. A mackót is szívesen fogadták, és még a fülét is megigazították. A lovagnak többé sohasem jutott eszébe elhagyni a barátait a mesekönyvből.