A győrújbaráti evangélikus gyülekezet története a II. József császár türelmi rendeletét (1781) követő időbe nyúlik vissza. Pontos adatunk nincs arról, mióta és milyen körülmények között éltek itt evangélikusok, hivatalosan azonban 1785. március 28-án szerveződhetett gyülekezetté az itt élő közösség Nagybarát, Ménfő, Csanak, Kisbarát, Nyúl, Ság és Pér – valamint ezek hegyi részei – evangélikus lakosaiból. (Addig csak az ún. artikuláris helyeken élhettek viszonylag szabadon vallási életet.1) Az 1790-ben végzett összesített felmérés szerint a gyülekezet lélekszáma 928 fő volt.

Magának Győrújbarát településnek az írásos története a 13. századig nyúlik vissza. Ekkor említik először a nevét – Barath néven – a hivatalos iratok, de már jóval korábban lakott település volt.

A reformáció tanításának magyarországi elterjedését követően itt is és a szomszéd községekben-falvakban is éltek evangélikusok, de csak a türelmi rendeletet követően szerveződhettek gyülekezetté.