A gyülekezet története

A község

Történetírók szerint a község neve 1319-ben Gueche. Ebben a könyvben olvasható: „régi magyar személynév, számosan viselték”. Oklevélben már 1230 körül említik Gecseként. 1488-ban rovásadót fizettek a gecsei jobbágyok: 12 forintot a lövödei kartauzi barátoknak, majd a veszprémi püspökség birtokolja a községet a környék falvaival együtt. 1531-ben a birtokállománynak majdnem kétharmadát a török felégette, és 1546-ban a lakosságot elhurcolta. 1557-ben azonban már újra 16 portán folyik az élet, bár 1570-től megint a törökök uralják. A 15 éves háború idején lakatlan, de 1609-ben újra beszél a krónikás „árendásokról”, majd földesúri majorságról, ahol cselédség munkálkodhat.

Gecse lakossága földművelést folytat, állattartása nehézségekbe ütközik, mivel kevés a rétje és legelője. Szőlőhegye azonban van, és már 1538-ban a pápai piacon értékesítik a gyümölcsöt. Ezektől az évektől egészen 1800-ig a győri püspökség szedi a tizedet, amelyet Kesző várához kellett vinni, vagy árendában művelhették a földet. Előbb az árenda évi 180 Ft volt, utóbb 300 Ft lett, sőt a földesúr bevezette a „szerződésben nem szereplő bárány- és méhkilencedet” is. A lakosság „szabad menetelű, magyar jobbágy, mely a veszprémi püspök úriszékének van alávetve”.