A reformáció magyarországi terjedésének első szakasza az 1520-as évek legelejétől az 1540-es évek végéig tartott. Ekkor az új felekezetek vagy egyházak még sem szervezeti, sem tanításbeli, sem társadalmi, sem földrajzi értelemben nem rendelkeztek szilárd körvonalakkal. A második fázis az 1550-es évektől az 1570-es évek végéig tartott, amikor is megszilárdultak a magyar protestantizmus körvonalai.
Az egyházmegye több egyházközséget összefogó szervezeti egység. Élén az esperes áll, akit vele egyenrangú félként az egyházmegyei felügyelő segít munkájában. Kialakulását történelmi szükségszerűség indokolta.
A reformáció Zala és Somogy vármegyében gyorsan terjedt, sőt, a nyugati határ közelsége elősegítette megszilárdulását is. Az itt élő vagy birtokokkal rendelkező vezető főúri családok (Nádasdyak, Zrínyiek, Bánffyak, Széchyek, Vésseyek, Enyingi Törökök és a Batthyány család egyik ága) pártfogásának és a végvári katonaság buzgólkodásának következtében nagyobb részben már a 16. század közepére számos virágzó evangélikus gyülekezet alakult mindkét vármegyében.
© 2011. Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület