A csornai anyaegyház

Csorna városa Győrtől 30, Soprontól 60 kilométerre fekszik, a Rábaköz és a Hanság találkozásánál. A város és környéke a régészeti leletek szerint ősidők óta lakott hely. A vaskorban kelták telepedtek meg itt, majd a rómaiak hódították meg a vidéket, és megalapították a Mursella nevű települést. A római uralom hanyatlása után Csorna környékén egy fontosabb hun központ alakult. A magyar honfoglaláskor Sur vezér nemzetségének birtokába került a település. A keresztyén állam megalapítása után Csorna első ismert birtokosa az Osl család volt, akik Sur vezértől származtatták magukat. Egyesek szerint a város neve is a Sur névből ered. (A másik értelmezés szerint szláv eredetű: csernozjom = fekete föld.) A település neve először 1226-ban szerepel egy oklevélben „Serna” formában.

Az Osl nemzetség alapította 1180-ban a mai napig fennálló premontrei prépostságot, amely 1231 után hiteles helyként működött. A 16. században a város birtokosai között találjuk Török Bálintot és Nádasdy Tamást is, később pedig az Esterházyakat, illetve a premontrei prépostságot. Csorna a 19. században indult nagyobb fejlődésnek, ekkor növekedett meg a lakosság száma. A közelben vívta meg Kmetty György a szabadságharc egyik utolsó győztes csatáját 1849. június 13-án. Az addig mezővárosi rangban lévő Csorna 1871-ben nagyközség lett, majd 1971-ben ismét város.

Csorna azon kevés rábaközi települések egyike, amellyel kapcsolatban eddig egyetlen adat sem ismeretes arról, hogy a reformáció bármi nyomot hagyott volna benne. A helyben működő premontrei prépostságnak nyilván erős hatása volt az ellenreformáció idején. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy azokban az években, amikor a Török, illetve Nádasdy családnak – valamint mellettük a Thurzóknak – is voltak birtokai a városban, az ő jobbágyaik evangélikusok lehettek, noha önálló lelkész vagy tanító működéséről nem tudunk. Ilyenek azonban ekkor már csaknem minden környékbeli településen voltak, így a csornai evangélikusok minden bizonnyal az ő szolgálataikat vehették igénybe.

Az ellenreformáció korában Csorna már egyértelműen római katolikus település volt. A lelki élet a premontreiek vezetésével folyt. Ebben az időszakban nincs tudomásunk arról, hogy a városnak akár csak egyetlen evangélikus lakója is lett volna.

A gyülekezet szervezését az tette szükségessé, hogy a 19/20. század fordulóján megindult ipari fejlődés egyre több új lakót vonzott a városba. Ezeknek egy része olyan környékbeli falvakból költözött Csornára, amelyekben erős evangélikus gyülekezet működött, például Farád, Beled, Vadosfa, Rábaszentandrás. Az újonnan beköltözött evangélikusok eleinte minden bizonnyal szülőfalujukban gyakorolták a vallásukat, illetve a Csornához legközelebb fekvő Farád templomát látogatták.

Korunkban is példaértékűnek tarthatjuk, hogy a csornai evangélikusság gyülekezetbe szervezését nem valamelyik lelkész, hanem egy világi hívő, Payr Gusztáv (esetleg rokona a nagy Payr családnak?) csornai bádogosmester kezdte meg. Ebben Hérints Lajos farádi lelkész, esperes támogatta őt. 1926. január 26-án keltezett levelében az esperes 31-ére közgyűlést hirdetett meg az állami polgári iskolában. A csornai gyülekezet ettől a történelmi időponttól tarthatja nyilván létezését. A közgyűlésen 49 evangélikust számoltak össze a városban. A kicsiny fiókgyülekezet ezen a napon elhatározta, hogy harmóniumot vásárol magának, és megkezdi a rendszeres istentiszteleti életet.

A következő közgyűlésen hivatalosan is megalakult a gyülekezet. A tisztségviselők névsorát egy 1956-ban – a 30. évi jubileumon – keletkezett lista alapján ismerjük. Eszerint a csornai fiókgyülekezet első gondnoka dr. Szántó Gyula járásbíró lett, pénztárossá pedig a már említett Payr Gusztávot választották. Mellettük tíz presbiter irányította a gyülekezetet. Jogilag Csorna a farádi gyülekezet része volt, de Hérints Lajos esperesen kívül sokan mások is tartottak itt istentiszteletet. A fennmaradt levelezés szerint e szolgálatokat is Payr Gusztáv szervezte meg.

A gyülekezet önállóvá válásának fontos állomása volt a templom felépítése. A kezdeti időkben az istentiszteletek a polgári iskolában – a mai gimnázium épületében – folytak. Amikor a gyülekezet hitben is és anyagilag is kellőképpen megerősödött, megkezdődtek a templomépítés előkészületei. Először egy széles körű gyűjtés indult Kapi Béla dunántúli püspök, illetve a világi elöljáróság engedélyével. Országszerte folyt az adományok gyűjtése: a mai napig megtalálhatók a gyülekezet irattárában a gyűjtőívek, amelyeken pontosan vezették, hogy kitől milyen összegű adomány folyt be a templom építésére. A városvezetés azonban hosszas huzavona után sem adott telket arra alkalmas helyen a templom építésére a helyi római katolikus egyház nyomása miatt, így a gyülekezet kénytelen volt a település szélén vásárolni egyet.

Az új templom alapkövét végül ünnepélyes keretek között 1929. október 6-án helyezték el. A gyülekezet maga is nagy áldozatkészséget mutatott a templomépítés érdekében. Például nyereményjátékot rendeztek, amelynek bevételét szintén a templom építésére ajánlották fel. A nyereményjáték fődíja egy személygépkocsi lett, ami a gazdasági világválság éveiben hatalmas érték volt. Bár a gyülekezet nagymértékben eladósodott, a templom rövid idő alatt felépült.

A csornai evangélikus templom copf stílusban épült ifj. Klemens Antal helyi építész tervei alapján. A gyakorlati kivitelezés az édesapja, id. Klemens Antal érdeme volt. A belső berendezést ugyancsak ifj. Klemens Antal tervei alapján Nagy Dávid csornai asztalosmester készítette el. A márványból készült keresztelőmedence Tászler Gyula munkája. Felirata szerint a mester felajánlásból készítette el a gyülekezet számára. Az oltárképet, amely a hívogatóan kitárt karú Jézust ábrázolja, Mosdósi Fekete József festette. A gyülekezet az úrvacsorai felszerelést is ajándékba kapta a nyíregyházi gyülekezettől. Sajnos, a kegytárgyak már nem találhatók meg a csornai templomban, mert egy 1998-as betörés során nyomuk veszett A csornai evangélikus templomot 1930. június 9-én szentelte fel Kapi Béla püspök.

Érdekesség, hogy ugyanezt a templomot jelentéktelen változtatásokkal néhány évvel később ismét felépítették az akkor már Szlovéniához, illetve Jugoszláviához tartozó Lendván (Alsólendván), ahol a mai napig is a csornai templom mása az evangélikus gyülekezet lelki otthona.