Kisbabot
Kisbabot Győr-Moson-Sopron megyében a Rába mentén a Téti kistérségben található, Győrtől 30 km-re.
A település első okleveles említése 1222-ből való, s ebben arról van szó, hogy a falu ura Rouz fia Joachim. 1262-ben a települést és birtokot IV. Béla király Baboti Ajándok fiainak adta „villa Bobuth” néven, innen a Babot elnevezés is. 1534-ben Cseszneky György lett a birtokos, ő építtette az evangélikusok első templomát, amely 1637-ben elpusztult. Az ezután következő időszakban különböző családok pereskedtek a faluért, ennek a vitának sajnos a török „vetett véget”. Elpusztult a község. 1619-ben is még pusztaként említik. 1636-ban a német seregek dúlták fel. Ezután kezdett a község újra benépesülni. De jöttek a csapások: 1700-ban árvíz, 1748-ban pedig tűz pusztított a faluban. 1848-ban Jellasics seregei vonultak át itt. A község a 19. században az Illés család birtoka volt.
A reformáció terjesztését az egész vidéken Telekesi Török István támogatta, de a fő pártfogó a hatalmas Nádasdy család volt. Ez a község a 16. század második felében Luther követője lett majdnem teljes egészében. Eleinte a bodonhelyi evangélikus anyagyülekezethez tartozott, és csak a 17. század elején építettek imaházat, ezt követte 1636-ban az említett német pusztítás: muskétások a falut feldúlták, a templomot és a gyülekezetet is pusztították, rabolták. Ezután hosszú ideig egyházi életről semmit nem tudunk. Musay püspök sem említi a gyülekezetet 1661-ben a győri megyéhez tartozók között. Payr Sándor azt a kérdést teszi fel: talán ekkor Rábaszentmihály filiája lett volna?
1737-ben már újra felépült a templom, azonban a kiküldött bizottság szélesebbnek és magasabbnak találta az engedélyezettnél, s ezért hosszas harcok után a megyei határozat értelmében le kellett rombolniuk 1757-ben. A gyülekezet ingatlanvagyonát pedig a rábaszentmihályi római katolikus plébánosnak adatta a vármegye, igaz, később Eőry Márton kisbaboti evangélikus lelkész visszaperelte nemesi jogon, és a gyülekezetnek visszaadta 1782-ben.
A gyülekezet a türelmi rendelet idejéig Téthez tartozott, és csak 1812-ben építtette fel a ma is meglévő templomot Malatidesz József, a gyülekezet első tanítója, majd lelkésze. 1813. augusztus 8-án Kis János dunántúli püspök szentelte fel az új templomot, erre az alkalomra verset is írt, melynek kiemelt betűi a templom szentelésének évét adják:
„SzéLVészes tengernek hIszeD a VILágot / SzáLLj e szent bárkába, s Itt LeLsz Mennyországot.” Az eredeti templomból ma már csak a falak vannak meg, eredeti formájában torony nélkül, bolthajtásos mennyezettel és két sorban elhelyezkedő apró ablakokkal készült.
Malatidesz lelkész 1818-ban harangot, majd 1820-ban telket szerzett az egyháznak. 1857-ben a gyülekezet tanítóházat és iskolát is épített, a harmóniumot 1860-ban kapta. 1878-ban építette fel a gyülekezet a jelenlegi iskolát.
1882-ben az árvíz újra súlyosan megrongálta a templomot, amelynek következtében eltávolították a nehéz boltíveket, helyébe könnyebb mennyezetet emeltek, és új tetőt is készítettek. Később az egymás fölött lévő kis ablakokat egybevágták, és így alakították ki a templom mai formáját. 1910-ben került a templomba a keresztelőkő.
1911-ben leégett a lelkészház, de még ugyanazon évben felépült. A gyülekezet legnagyobb jótevői voltak Illés József és felesége, László Zsófia, akik 30 kh. földet hagyományoztak a gyülekezetnek. A világháborúban az anyagyülekezet 17 tagja halt hősi halált, akiknek az emlékét az 1923-ban emelt emlékoszlop őrzi.
1937-ben az akkori nőegylet kifestette a templom belsejét. A legutóbbi, teljes körű és nagyszabású felújítás 2006-ban ért véget. 1996 óta Kardos Zsuzsanna lelkészi munkatárs szolgált itt, jelenleg Deák Ágota gondozza Tétről.