Lébény és környéke már több ezer évvel ezelőtt is lakott volt. A Hanság, a Rábca és a Mosoni-Duna mellékágainak közelsége jó életlehetőséget biztosítottak a vadászathoz és az állattartáshoz. A legrégebbi leletek a Kr. előtti 5. évezredből származnak. A Római Birodalom idején épített limes egyik helyőrsége, a Quadrata, itt állt a közelben, egyenlő távolságra Arrabona (Győr) és Ad Flexum (Óvár) erődjétől. Ehhez katonai és polgári település kapcsolódott. A római korban és a népvándorlás idején több nép megjelent e vidéken, pl. a kelták és germánok, majd a nomád hunok és avarok. Az elmúlt száz év ásatásai sok értékes leletet tártak fel. Itt folyt a Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű 10−11. századi faluásatása, amelynek során a nagyméretű avar településen a betelepülő magyarok térhódítását is kimutatták. A honfoglalás idején még több kisebb település vette körül Lébényt. Moson vármegye védelmére besenyőket és székelyeket telepítettek a környékre. A Fertő ill. a Hanság mocsarai és a Duna mellékágai közti részekre akadályokat, ún. eszterhókat építettek, hogy a betörő bajorokat kerülő utakra kényszerítsék. Ezek később II. és III. Konrád császár betörései idején jó szolgálatot tettek, mert a támadók jó része a mocsárba veszett. István király 1009-ben megalapította a győri püspökséget, és Moson megyét felmentette a salzburgi érsek fennhatósága alól. Lébénynek ekkor már volt temploma. A bencés monostor megalapítása 1199 táján történt, amikor a bajor származású Geur (Győr) nemzetségbeli Pot ispán és testvére, Chepán (István) comes ide hívták a szentmártoni bencéseket. Együttesen adományozták nekik a környékbeli birtokokat.

A Szent Jakab apátsági templom és a kolostor építése 1206-ban történt. Mivel a kegyuraktól sok adományt kaptak, nagyon igényes, francia kőfaragók által készített templomot építettek. Általában 10-15 szerzetes tartózkodott itt, akik elkezdték a környéken a gazdálkodás fejlesztését. A tatárjárást, hála az erős kőépületnek, átvészelték a lébényiek. A falut viszont felégették. A megye lakosainak jó része a nádasokban való rejtőzködés alatt megfagyott. Ezután jelentek meg a német telepesek, mivel Frigyes osztrák herceg zsarolására a nehéz helyzetben levő IV. Béla király kénytelen volt engedményeket tenni. 1271-ben Ottokár cseh király lerombolta Moson várát. A lébényi templomot is ostromolták, ami ugyan megmaradt, de a falut felégették.

A háborúk tovább folytatódtak, mert a németek mindig itt törtek be az országba. Mátyás király 1478-ban Lébény mellett táborozott, ekkor intézkedett, hogy a kolostor birtokait adják vissza a szerzeteseknek. Rövid békés fejlődés után 1529-ben a Bécs ellen vonuló Szulejmán szultán seregei feldúlták a megye jó részét, így Lébényt is. A templomot felgyújtották. A bencések ekkor Pannonhalmára menekültek. Ekkor kezdtek Lébénybe költözni a horvátok, akiket akkoriban az itt lakók egyszerűen tótnak neveztek (ekkoriban a tót még általában szlávot jelentett, csak később szűkült le jelentése a szlovákokra). Leszármazottaikat a horvát hangzású, ill. a Tóth családnévről lehet felismerni. A falut a legnagyobb pusztulás 1683-ban érte, amikor a Bécs ellen vonuló Kara Musztafa seregei felgyújtották a templomot, amelynek tornya és boltozata leomlott. A bécsi vereség után visszavonulva az egész megyét bosszúból letarolták, és számtalan embert legyilkoltak.

Lébényben, hasonlóan sok dunántúli városhoz és községhez, már az 1500-as évek második felére a magyar lakosok nagy része önként áttért a lutheránus hitre, a horvátok viszont nem.
Ekkor kapták meg az evangélikusok a Szent Margit-plébániatemplomot, amely kőből épült, de fából volt a tornya. Ez a Fő út és a Damjanich utca elágazásánál állt. A bécsi béke, amelyet Bocskai István kötött 1606-ban, egy ideig még vallásszabadságot nyújtott. A harangot és a temetőt is közösen használták a katolikusokkal. A németek csak később kezdtek betelepedni.

1629-ben, az ellenreformáció idején Zichy Pál földesúr, országbíró ezt a templomot is visszavette, és Eőry György lelkészt, valamint a tanítót elűzte. Kérelmet írtak gróf Eszterházy Miklós nádorhoz, de nem lett eredménye. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem harcainak köszönhetően, az 1647. évi VI. tv. alapján visszaadták, amit Musai Gergely is említ. 1659-ig Maris György, majd utoljára Osváth András volt a lelkész. A tanítót Donsa Mátyásnak hívták. A feszült légkört jól jellemzi, hogy 1648-ban az evangélikusok a búcsú napján egy a lelkészükkel kötekedő katolikus legényt agyonütöttek. 1659-ben Zily Márton kanonok, főesperes akart itt egyházlátogatást tartani, de nem engedték be. 1663-ban, I. Lipót idején a templomot végleg elvették, a lelkészt és a tanítót elűzték. (Ez a templom már nincs meg, mivel 1841-ben leégett, és 1878-ban már romos állapotában lebontották.)

Nehéz idők következtek az evangélikusokra. Egy ideig csak titokban gyakorolhatták hitüket. A pozsonyi vésztörvényszék 1673-ban számos lelkészt gályarabságra ítélt. Végre az 1681-es soproni országgyűlés megengedte, hogy minden megyében épülhet két ún. artikuláris templom. Ezeket többnyire félreeső helyen jelölték ki. Mivel Moson megyében elérhető távolságban nem jelöltek ki ilyet, ezért több mint 100 éven át a 30 km-re levő Tétre jártak templomba. Ha az időjárás ezt nem engedte meg, akkor otthon a házaknál olvasták fel az igét és hozzá a posztilláskönyvből a prédikációt, az énekeskönyvből pedig énekeltek.

II. József császár 1781-es türelmi rendeletében megengedte, hogy mindenütt, ahol legalább száz evangélikus család él, építhetnek maguknak templomot és iskolát, hívhatnak lelkészt és tanítót. A Moson vármegyei hatóság a kérelmet az adótartozásra hivatkozva meg akarta tagadni. A Helytartótanács a fellebbezés után az engedélyt mégis megadta. Így alakulhatott újra 1786-ban Öttevénnyel, Magyarkimlével és Halászival összefogva a lébényi gyülekezet. Meghívták az első lelkészt, Semmelweis Sámuelt. Engedélyt kértek Zichy Károly földesúrtól, hogy megvehessék a bíró házát és telkét. A nagyobbik ház lett a lelkészé, a kisebbik a tanítóé. Az istentiszteletet kezdetben egy fából épült, nagy pajtában tartották. Az első lelkész egy év múlva meghalt, a magyar és a német hívek között pedig viszály támadt a magyar ill. német nyelvű istentiszteletek számában, a templomépítés halasztódott, mivel a pénztárt is külön vezették. 1795-ben azonban Zeles Imre lelkész idején néhány hónap alatt elkészült, és augusztus 20-án fel is szentelték. A templom a rendelet szerint nem nyílhatott közvetlenül utcáról, ezért van előtte a kis udvar. Oldalról olyannak kellett lennie, mint egy magtár, ezért vannak két sorban az ablakok. Ekkor már megengedték a toronyépítést. Az eredeti torony hengersüveges volt, tetején azzal a kettős kereszttel, amely most a homlokzati falon látható. Ezt a süveget 1895-ben lebontották, és helyette egy barokkos toronysisakot építettek. 1987-ben ezt rossz állapota miatt le kellett bontani, de eredeti formájában újra felépítették.

Az oltár szintén barokkos. Egyes elemei a 18. sz. közepéről, a császár által feloszlatott magyaróvári kapucinus kolostorból származnak. Az oltárt összeépítették a szószékkel a kor szokása szerint.

A karzat is eredeti, bár eleinte rövidebb volt. Ott ültek a legények. Lent jobbra ültek a férfiak, balra a nők, elöl pedig a gyermekek. Elöl, az ólomüveg ablakok a négy evangélistát ábrázolják jelképeikkel együtt, Mátét angyallal, Márkot oroszlánnal, Lukácsot ökörrel és Jánost sassal.

A parókia és a telek megvásárlására felvett adósságot csak évek múltán tudták törleszteni.
A gyülekezet első felügyelője Enesei Torkos István volt, az első tanító pedig Stoller János 1786–87-ig. Az első kurátor, azaz gondnok magyar részről N. Hatos István, német részről pedig Hutflesz Mátyás volt.

1787-ben kérte Lébény, hogy a győri esperességhez és ezzel a dunáninneni kerülettől a dunántúlihoz kerüljön. Ez úgy történt, hogy amikor Kiss Zsigmond téti espereshez Hatos István és Fejes Pál személyében küldöttséget menesztettek Skita Mihály, az ottani másodtanító meghívása ügyében, egyúttal ennek a kérelemnek az átadásával is megbízták őket.

A német gondnok 1790-ben elhunyt, az új magyar gondnok, Németh György pedig lemondott. Ennek kapcsán 1790-ben Molnár András személyében közös kurátort, továbbá három magyar és két német elöljárót választottak, de ez a rendszer csak tíz évig működött, utána újra felütötte fejét a békétlenség. Még a földesúr is próbált békíteni, de hiába. A németek, bár kevesebben voltak, kiharcolták, hogy felváltva legyen a két istentisztelet. Zeles Imre felajánlotta, hogy a hónap harmadik vasárnapján két prédikációt is tart, hogy mégis több legyen a magyar nyelvű szolgálat. Erre a németek azt követelték, hogy akkor a nagyünnepek második napján is így legyen. Zeles Imre végül is a templom felépítése után két évvel emiatt távozott el a bábonyi gyülekezetbe. 1798-ban Unger Mihály személyében új lelkész jött. Ekkor új rendet állapítottak meg, mely szerint az istentiszteleteket felváltva magyarul és németül kell tartani, de amikor német istentisztelet van, akkor előtte mindig legyen magyar nyelvű könyörgés igemagyarázattal. Ez a rend 114 éven át, 1912-ig tartott.

1804-től Hentz Sámuel a lelkész. A napóleoni háborúk miatt a gazdasági helyzet nehézzé vált, és a gyülekezet is adóssággal küzdött, de a lelkész jó gazdálkodásának köszönhetően ebből lassan kiszabadultak. A karzatot is kibővítették, sőt 1810-ben a győri Elgasz Ferenctől orgonát is rendeltek. 1817-ben Kis János püspök tartott vizitációt a gyülekezetben.

Hentz Sámuel 25 évi lébényi szolgálat után elhunyt, utódja 1829-től Nagy Sándor győri káplán lett. 1831-ben kolera pusztított Lébényben, amelyben az egyháztagok egyhatoda, közel száz ember, hunyt el. 1841-ben nagy tűzvész volt, amelyben leégett az egész falu és vele a római katolikus plébániatemplom és az evangélikus templom is. Megyei összefogással sikerült felépíteni a templomokat.
1847-ben püspöklátogatás volt a gyülekezetben. Ekkor alakult a presbitérium is. Barcza Sámuel felügyelő utódja Major Pál óvári uradalmi fiskális lett. Ugyanebben az évben új hárommázsás harangot öntettek Győrben. 1853-ban új iskola építését határozták el, és a tanító helyzetét is rendezte a gyűlés, amelyet császári és királyi biztos jelenlétében kellett tartani. Ez kimondta: „Gyülekezetünk az oskolák elrendezését tanítók kinevezését és fizetését egyik sarkalatos jogoknak és így kötelességüknek is tartván, a döntés jogát maguknak fenntartani kívánják. Ugyanakkor Őfelségének és a kormánynak a betekintési jogát kétségbe nem vonják.”

Az új iskola 1857-ben készült el, amelyhez Sina báró 15 000 db téglát adott az összköltség egyötödének értékében. Elhatározták, hogy biztos anyagi alapot kell teremteni a gyülekezetnek, mivel a hívek száma fogy és szegényednek. Ezért földeket kezdtek vásárolni. 1874-ben újabb kéttantermes iskolát és tanítólakást építettek. Nagy Sándor lelkész még az építkezés befejezése előtt 45 évi lébényi szolgálat után meghalt. A lébényi temetőben van a síremléke.

Utódja 1874-ben Laucsek Jónás ászári születésű győri segédlelkész lett. Elég nehéz anyagi viszonyokat talált. Innen hamarosan Vadosfára távozott.

1881-ben Berta Dávid lett a gyülekezet lelkésze, akinek korábbi szolgálati helye Kemeneshőgyész volt. A felügyelő pedig Tekus Károly uradalmi tiszttartó lett. Elhatározták, hogy az adósságokat öt év alatt törlesztik. A lelkészlak állapota már nagyon leromlott, az eső is befolyt. Az egyházmegye felszólította a gyülekezetet, hogy gondoskodjon rendes lakásról. 1887-re sikerült az építkezést elkezdeni. Gróf Wenckheim Frigyes földbirtokos a szomszédos telket ajándékba adta, és még 25 000 db téglát adott fél áron. Nagyon szép és tágas lelkészlakot építettek. Az építkezést külön pénzalapból fedezték, amelyet Hatos István kezelt. Az építkezésre felvett kölcsön törlesztése ellenére újabb földbirtokot vásároltak, amelynek haszna néhány év alatt behozta a vételárat. Az ingatlanokba való befektetés helyességét különösen a világháború mutatta meg.

Ekkoriban a helyi hatóság ösztönzésére új segédtanítói állást kellett szervezni. A tanulólétszám örvendetesen 130 főre növekedett.

1895-ben a templom felépítésének századik évfordulóján elhatározták, hogy új díszes templomtornyot építtetnek 5000 Ft értékben. A gyülekezet minden tagja kivette a részét az adakozásból. A templom belülről is megújult. Új keresztelőkút, csillár, oltári feszület, oltárterítők és sok minden más készült. 1905-ben Sághy Jenő másodtanítót megválasztották kántortanítónak.

1907-ben Gyurátz Ferenc püspök tartott egyházlátogatást a gyülekezetben.

A vármegyei bizottság 1909-ben újabb iskola építését írta elő.

Berta Dávid lelkész 1911-ben 30 évi szolgálat után nyugalomba vonult. A gyülekezet meleg szavakkal méltatta önfeláldozó lelkészének érdemeit. Utódjául Szalay Mihály bokodi lelkészt jelölte meg a gyülekezet, aki azonban a német nyelv miatt a jelölést nem fogadta el. Révész Sándor bezi lelkész helyettesi ideje alatt újra fellángolt a vita a magyar, ill. német nyelvű istentiszteletek számáról, ezért ő az egyházi főhatóságra bízta a kérdés eldöntését. A megállapodás az lett, hogy minden negyedik vasárnap legyen délelőtt német nyelvű istentisztelet, délután pedig magyar, egyébként pedig fordítva. Hétköznapokon, szerdán és szombaton reggel német nyelvű könyörgést tartott. Továbbra is megmaradt a kétévenkénti német nyelvű konfirmáció. Ezt az egyezséget az új lelkész megválasztása után végleg elfogadta a gyülekezet.

Ezek után a gyülekezet püspöki ajánlásra 1912. június 13-án Németh Károly lelkészt választotta meg. Németh Károly 1881-ben született Kispécen. Több elődjéhez hasonlóan neki is tanító volt az édesapja. A soproni líceumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten a műszaki egyetem gépészmérnöki karán kezdte, ahol egy fél évet végzett el. Sopronban bölcsészetet és teológiát tanult. Ezután Greifswaldban teológiát, utána Bécsben és Kolozsvárott bölcsészetet tanult. Győrben szentelték lelkésszé 1904-ben. Alsólövőn volt segédlelkész, lelkész, majd Pápán lett ref. kollégiumi tanár. Ezután küldte ki őt a püspök a New Brunswick-i (New Yersey, USA) magyar gyülekezetbe, ahol nagyon szép munkát végzett. Hazafelé a Titanicra vett hajójegyet, de az már odafelé elsüllyedt.

1912-ben a gyülekezet megállapodott Öttevény fiókegyházközséggel, hogy az saját kérésére Győrhöz csatlakozik. Elkezdték az új iskola építését, amit nagy költséggel és kölcsön felvételével be is fejeztek. Az iskola felavatását Horváth Sámuel esperes megbízásából Pálmai Lajos győri lelkész végezte. 1914-ben a régi iskolát tanítólakásnak és tanácsteremnek alakították át. Hauptmann Erzsébet adományából toronyórát szereltettek fel. A lelkészlakást is felújították.

A Szerbiának küldött hadüzenettel megkezdődött a világháború. A tartalékosok 1914. aug. 2-án, vasárnap hajnalban vonultak be. Aznap délelőtt 23 népfelkelő meggyónt. Akkor még mindenki úgy gondolta, a háború nem tart sokáig. Évek lettek belőle. 165-en vonultak be a gyülekezetből. A pénzvagyont hadikölcsönbe fektették. 1916 júliusában elvitték a nagyharangot. Előtte délben 20 percig harangoztak vele.

1917. október 31-én szomorú viszonyok között ünnepelte a gyülekezet a reformáció 400 éves évfordulóját. Jött a háború vége, a kommün, majd a trianoni diktátum, amely Moson megyét is súlyosan megcsonkította.

1922-ben az elrekvirált harang helyett újat öntetett a gyülekezet Németországban. Ez évben elhunyt Sághy Jenő tanító, síremléke a temetőben van. A háborúban elesett hősök emléktábláját közadakozásból a templomban állították fel. Harminchat név van rajta. Elhunyt Hegyeshalmi Fischer Elemér felügyelő is. Utódjául dr. Berta Benő kir. járásbírót választották meg. Az énektanuláshoz harmóniumot vásároltak.

1926-ban a gyülekezet elhatározta, hogy a pécsi Angster cégtől új orgonát rendel. Özv. Németh Mártonné és családja erre nagy összeget adományozott. Az orgona felavatása ugyanazon év szeptember 26-án megtörtént.

Németh Károly lelkész szolgálatának ideje a gyülekezet kiemelkedő korszaka lett. Szolgálata nyomán a már említett építkezéseken túl lelki ébredés és megújulás következett be. Neves igehirdető volt, aki az egyházi sajtóban is ismertté vált. Nőegylet, majd legényegylet és olvasókör alakult. Rendszeresek lettek a vallásos esték és színdarabok előadása. Ebben Seebach Ágoston tanító volt nagy segítségére.

1927-ben Kapi Béla püspök tartott egyházlátogatást. Németh Károlyt 1924-ben esperessé választották, ezt a tisztségét 1954-ig töltötte be, majd a zsinat egyik lelkészi jegyzője lett. Később egyházkerületi főjegyző, azaz püspökhelyettes lett. Hét nyelven tudott, egy időben lelkészi szaklapot is szerkesztett, számos külföldi misszionáriust hívott vendégül, minthogy egy időben a missziói egyesület (MAHEM) elnöke is volt. Részt vett az egyházi iskolák államosításáról folytatott tárgyalásokban.

Évtizedeken át vezetett naplója sok fontos helyi és országos eseményt és azzal kapcsolatos véleményét örökíti meg stílusos formában, több nyelven írott idézetekkel.

Egyházunk valószínűleg elsőként felavatott diakónusa Unger Lőrinc volt, aki lelkésze biztatására elvégezte a st. andraei (Ausztria) bibliaiskolát, majd Németországban is képezte magát. KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) titkár lett, és a gyülekezeti ifjúság körében munkálkodott. Kapi Béla püspök avatta fel 1932. november 10-én. Egy évvel később betegségben hunyt el.

1939-ben kitört a 2. világháború. Az elhúzódó háború és a közeledő front egyre több szenvedést zúdított az emberekre. A győri vagongyár bombázásának is voltak lébényi származású áldozatai. 1944 novemberében a németek lefoglalták az iskolát és a tanácstermet. A magyar repülők szintén több helyiséget lefoglaltak. A lelkészlakásból a német katonatisztek egy, időnként két szobát szintén lefoglaltak. Az udvart telerakták üzemanyaghordókkal, a pajtában műhelyt rendeztek be. A magyar parancsnok nagypénteken megtiltotta a beharangozást, mert félő volt, hogy ez támpontot ad az orosz tüzérségnek. Akkor még néhányan el mertek menni az istentiszteletre és úrvacsoráztak is. De a délutáni temetés idején már lövöldözés hallatszott, egy katonát repeszszilánk ölt meg. Nagyszombaton úgyszintén az egyik ház udvarán volt temetés hasonló okból. Az oroszok húsvétvasárnap hajnalban vonultak be Lébénybe, és délután tovább is vonultak. Az orosz parancsnok elrendelte, hogy másnap tartsanak istentiszteletet.

A háború alatt a gyülekezetből hősi halál halt 12 katona, köztük Juhász Ferenc tanító is. Polgári áldozat volt 14 fő. Néhányan hadifogságba estek, és csak évek múltán jöttek haza a Szovjetunióból.

A háború végeztével rendbe hozták az iskolán és a többi épületen esett sérülést. 1948-ban elhatározták, hogy a szabadságharc századik évfordulójára a megrepedt kisharangot újjáöntetik. Ez meg is történt. A harang 173 kg-os lett, 3494 Ft-ba került. A temetőben 1945 őszén síremléket állítottak az elesett hősöknek, de nevek nem kerültek rá, mivel nem lehetett pontos listát összeállítani.

1946-ban volt a németek kitelepítése. Szerencsére ez csak a gyülekezet néhány tagját érintette, mivel többen még nem is voltak itthon.

Az 1948. június 30-án tartott közgyűlésen felolvasták az egyházi iskolák, így a lébényi evangélikus iskola államosításáról szóló rendeletet. A gyülekezet ezt nagy szomorúsággal vette tudomásul. Németh Sándor kántortanító még egy évig orgonált a templomban, de utána azt már nem folytathatta.

1948. dec. 19-én közgyűlés volt, amelyen felolvasták az egyezményt, amelyet a Magyar Köztársaság kormánya kötött az evangélikus egyházzal. Az egyezmény lényegesen korlátozta az egyház önállóságát.

1951-ben került sor a még megmaradt kisebb egyházi földbirtokok és az ingatlanok államosítására. Az évtizedek alatt összegyűlt 1350 aranykorona értékű mintegy 30 ha szántó, 10 ha rét és 10 ha erdő, amely addig a gyülekezet fő létalapját jelentette, egy tollvonással megszűnt. A lelkész a közgyűlésen felolvasta az erről szóló rendeletet. A gyülekezet befejezésül elénekelte a „Ne csüggedj el, kicsiny sereg” kezdetű éneket.

Németh Károly lelkész a püspökhelyettesi tisztséget 1948-ig, az esperesi tisztséget pedig 1954-ig töltötte be. Ekkor 42 évi szolgálat után nyugalomba vonult, és Győrbe költözött. Ott hunyt el 1969. aug. 15-én, 88 éves korában. Emlékezete legyen áldott!

1955-ben a gyülekezet választás útján Szabó Kálmán lébényi származású gyomai lelkészt hívta meg. Szabó Kálmán tanulmányait Sopronban és Tübingenben végezte. Nehéz idők következtek, a gyülekezetnek létalapjától megfosztva is működnie kellett. A hitoktatás az erős tiltás ellenére is szinte az összes gyermeket átfogta. A gyermekek szívesen jártak, mivel Szabó Kálmán nagyon jó hitoktató volt. Ebben a helyzetben a pásztori munkára és a vigasztalásra is nagy szükség volt, de építkeznie is kellett. 1957-ben megtiltották a háztól való temetést, ezért ravatalozót kellett építeni. A presbitérium önkéntes munkában művelte a temető melletti egykori egyházi földet. Sok teadélutánt tartottak, és általában jó volt a templomlátogatási arány is.

1966-ban a templom renoválása alkalmából Vető Lajos püspök látogatott el a gyülekezetbe. 1975-ben a templom évfordulóján pedig Ottlyk Ernő püspök látogatta meg a gyülekezetet. Szabó Kálmán lelkész betegeskedése miatt egyre többször helyettesítésre szorult. Ebben Zámolyi Gyula mosonmagyaróvári és Biczó Ferenc rábcakapi lelkészek voltak segítségére. l979-től már Koháry Ferenc bezi–enesei lelkész helyettesítette. Szabó Kálmán 1980-ban 25 év szolgálat után nyugalomba vonult, és Abdára költözött. 1981. aug. 30-án hunyt el 65 éves korában, nagy gyászoló gyülekezet jelenlétében temették el a lébényi temetőben. Ravatalánál hűséges pályatársa, Zámolyi Gyula hirdette az igét. A sírnál Bárány Gyula esperes a lelkészi kar, dr. Kutas Ádám felügyelő és Koháry Ferenc lelkész pedig a gyülekezet nevében szólt.

1981. május 31-én lelkészválasztás volt a gyülekezetben, ahol két jelölt közül a gyülekezet egyhangúlag saját jelöltjét, Koháry Ferenc bezi–enesei lelkészt választotta meg, aki már egy éve helyettes lelkészként végezte a szolgálatot. Püspöki engedéllyel megtartotta bezi–enesei lelkészi állását is.

Koháry Ferenc Miskolcon született 1955-ben. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte. Ösztöndíjjal a heidelbergi egyetem teológiai karán folytatott tanulmányokat.

Nagy feladatok előtt állt a gyülekezet. Először teljesen fel kellett újítani a parókiát, amit központi fűtéssel is elláttak.

1986-ban ünnepelte a gyülekezet az újraalakulás 200. évfordulóját, amelyen elhatározták a templom teljes felújítását. Erre 1987–88-ban került sor. Először a toronysisakot bontották le, és eredeti formájában felépítették. A csúcsára újraaranyozva került vissza a kereszt. A kereszt alatti gömbben emlékiratot helyeztek el, amely megörökíti a gyülekezet tagjainak áldozatkészségét és az építkezés körülményeit. A külső vakolat is teljesen megújult. Az ácsmunkálatokat Horváth József, a bádogosmunkákat Németh István, a kőműves-munkálatokat pedig Kaszás József mesterek végezték. Az összköltség 600 ezer Ft volt. A gyülekezet tagjai nagyon sokat adakoztak, és a társadalmi munkából is kivették részüket. Ennek megszervezésében Németh Árpád gondnok elévülhetetlen érdemeket szerzett. A munkálatok során, a templom padlásán bukkantak rá arra a kovácsoltvas kettős keresztre, amely 1795-től 1895-ig állt a templom tornyán. A restaurálás óta a templom bejáratánál a falra erősítve látható.

1988. augusztus 20-án a teljes felújítás alkalmából felszentelték a templomot. Az ünnepi istentiszteleten Lébény szülöttje, Szebik Imre püspökhelyettes hirdette az igét. A gyülekezetet köszöntötte Bárány Gyula esperes, Zdiarszky László róm. kat. plébános és Csaplár Zoltán tanácselnök is. 1989-ben a lelkészt baleset miatt fél évig helyettesíteni kellett, Zámolyi Gyula mosonmagyaróvári lelkész látta el a szolgálatokat.

1991. április 21-én ünnepi istentiszteleten került sor a teljesen felújított orgona megáldására, mely alkalomból Szebik Imre püspök hirdette az igét. Az ünnepségen Hatos István felügyelő köszöntötte a püspököt, Jáky György orgonaépítőt, Hauptmann Évát és Korda Tibort, a gyülekezet volt kántorait és ifj. Szebik Attila kántort. Az ünnep előestéjén hangversenyt adott a lébényi Liszt Ferenc Vegyeskar, Borka Ferenc karnagy vezetésével. A gyülekezet fiataljai pedig passiót adtak elő. Ugyanebben az évben a ravatalozót is korszerűsítették.

1992 márciusában Mózes Árpád erdélyi evangélikus püspök, aki Szebik Imre püspök kíséretében érkezett, nagy gyülekezet előtt hirdette az igét.

1993-ban a gyülekezet a kárpótlási törvény alapján visszakapta a volt tanítólakásokat, amelyeket azóta szolgálati, ill. bérbeadási célra hasznosít. Ugyanebben az évben 4 millió Ft pénzbeli kárpótlást kapott a gyülekezet a volt evangélikus iskoláért. A lelkész és a presbitérium nagyobb része ezt új lelkészlakás építésére kívánta felhasználni, de mások ezt felújításra, esetleg új imaházra kívánták fordítani. Hosszas tanácskozások után a közgyűlés új lelkészlakás építése mellett döntött úgy, hogy az a régi imaterem helyére kerül, a régi lelkészlakást pedig gyülekezeti házzá alakítják.

1994 májusában az erdélyi Bodok református gyülekezetének kórusa adott hangversenyt a templomban, mely alkalomból Dénes Csaba lelkész hirdette az igét.

1995. augusztus 20-án ünnepelte a templom felszentelésének 200. évfordulóját a gyülekezet, amelyre elkészült az oltár restaurálása. Az istentiszteleten D. Szebik Imre püspök hirdette az igét, felidézte az évszázados üldöztetést és az építkezés nehéz körülményeit. Az ünnepségen részt vettek a nagyközség világi vezetői, élükön Csaplár Zoltán polgármesterrel és a katolikus egyházközség képviselői Smudla Tamás plébános vezetésével. Ekkor érkezett Lébénybe először az alfeldi német testvérgyülekezet küldöttsége Helmut Gerstner lelkész vezetésével. Az ünnepség előestéjén egyházzenészi diplomájának megszerzése alkalmából hangversenyt adott ifj. Szebik Attila, a gyülekezet kántora.

1996-ban a lebontott gyülekezeti terem helyén elkezdődött az új lelkészlakás építése, melynek az alapkövét Jankovits Béla esperes helyezte el ünnepség keretében. Ebben az évben az alfeldi gyülekezet meghívására a gyülekezet küldöttsége ellátogatott Németországba, ezt a látogatást azóta már sok cserelátogatás követte. A belföldi és külföldi autóbuszos kirándulások már korábban elkezdődtek, amelynek során hazánk szép tájait, az evangélikus intézményeket és a szomszédos országok nevezetességeit tekintette meg a gyülekezet kirándulócsoportja.

1999. november 15-én D. Szebik Imre püspök felszentelte a több évi munka és sok nehézség után elkészült új lelkészlakást. Igehirdetésében arról szólt, hogy Isten nem a csüggedés, hanem a reménység lelkét adta nekünk. Az épületet Ráskai Péter, az egyházmegye építésze tervezte. A kivitelező Kaszás József építési vállalkozó volt. Az építkezés mintegy 12 millió Ft-ba került. Ennek nagy részére az iskoláért kapott kárpótlás és annak kamatai, ill. a közegyházi és állami támogatás, a külföldi segélyek, köztük a testvérgyülekezet ebben is megmutatkozó támogatása, és a helyi adományok nyújtottak fedezetet. Három gyülekezeti tag külön elismerésben részesült sok önkéntes munkájáért.

A régi parókiát gyülekezeti házzá alakították át, amely így különféle rendezvények megtartására vált alkalmassá.

2005. augusztus 21-én felszentelésének 210. évfordulója alkalmából, az adományokból és az egyházmegyei támogatásból felújított templomáért adott hálát a gyülekezet. Megtörtént a tető javítása, az új villámhárító felszerelése, az új ablakok beépítése, a teljes belső festés és mázolás, valamint a csillárok restaurálása, ami Szabó Kálmán presbiter önzetlen munkájának köszönhető.
Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János püspök Jn 4,21–24 alapján hirdette az igét, és ezt mondta: „Istennel való kapcsolatunk nincs templomhoz kötve, de a gyülekezet számára fontos, hogy legyen egy megszentelt tér, ahol közelebb érezheti magát hozzá. Jézus azonban azt is várja tőlünk, hogy a hétköznapokon keresztyén módon éljünk.”

Az elmúlt években az említetteken kívül sok más alkalom volt, amelyeken az itt élő németek és osztrákok közül többen részt vettek. A lébényi gyülekezet ezután is igyekszik Krisztus követőiként hűséges lenni a bizonyságtételben és a szeretet gyakorlásában.

Az istentiszteletek időpontja vasárnap és ünnepnap de. 9 és fél 10 órakor.