Az anyaegyház története

Egy gyülekezet története szorosan összefonódik annak a helynek a történetével, ahol él. A település első említése 1270-ből való: Monorosd néven, amiből lassan Magyarósd, majd Őrimagyarósd lett. Az Őrség népe székely eredetű, feladatuk a határ védelme volt. Ez a szellemiség hatja át az itt élő evangélikusok és reformátusok hitét. Talán ezért is lehetséges, hogy itt szinte tömbben élnek az igazságért kiálló protestánsok, köztük Őrimagyarósd központtal az evangélikusok is.

A kezdetek

A Rába és a Mura között letelepedett honfoglaló ősök Szent István és az őt követő királyaink alatt lettek keresztyénné. A környéken több 12–13. századi építésű templom van (pl. Velemér, Szőce, Nádasd), de arról nincs megbízható adatunk, hogy Magyarósdon lett volna templom vagy egyházi épület. Az egyházi élet biztosabb jelének tűnik Magyarósd 1270-es már említett kiváltságlevelének ez a mondata: „fizessenek rugapénzt, hat dénárt.” A rugapénz egyházi személynek évente fizetett járandóság, gabona is lehetett. Ez azonban még mindig nem egyházi életről szól, csak arról, hogy lehettek itt és a környéken egyházi személyek, akiknek ez az adózási forma járt. Talán többet mondanak a keresztyénség hatásáról azok a bibliai eredetű nevek, amelyeket a megerősítést kérő őrök neveikként aláírtak: János, Márk, István, Salamon. Őriszentpéterről ismerjük az 1451-ből való címert, amely a község védőszentjét, Szent Pétert ábrázolta kulcsokkal. Ez már a keresztyén hit tartalmának ismeretére is utal.

A reformáció és az üldözések ideje

A 16. század első felében Magyarósd földesura, a Darabos család és vele a nép is evangélikussá lett. Nem ismerjük pontosan, hogy melyik reformátor, igehirdető dolgozott itt, de tudjuk, hogy a Nádasdiak sárvári birtokán Sylvester János és Dévai Bíró Mátyás is megfordult. A magyarósdiak eklézsiája, temploma ekkor Szőcén volt. Ez a község 4 km-re fekszik Magyarósdtól. Mivel Szőce is a Darabos család birtokához tartozott, a reformáció idején itt is evangélikussá lett a falu. Az itteni, korábbi egyházi életről alig tudunk valamit, mivel egy tűzvész idején a szőcei gyülekezet régi iratai megsemmisültek. Magyarósd kezdetben, mai szóval, Szőce filiája volt.

Szőcével kapcsolatban olvassuk Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története című könyvében a következő mondatot: „Kis Bertalan püspök 1632. november 24. avatta fel ide Raphanides Torma Jánost lelkésznek. Tanuképpen Grof Balázs mogyorósdi és Bebők András szőcei hívek jöttek el.” De már ezelőtt is tudunk egy Michael körmendi−szőcei lelkészről, korabeli zsinatok jegyzőkönyvéből és aláírásaiból, egy alkalommal 1627. május 12-i dátummal. A szőcei evangélikus gyülekezet kereken 100 esztendőn át használta az Árpád-kori 1250 táján épült templomot 1632–1732 között. A feljegyzések szerint 1706-ban Szőcén Horváth András volt a tanító. 1725-ben pedig Ratkóczi Balázs lett a lelkész, akit aztán 1732-ben az ellenreformációkor elűztek Szőcéről. Eszterházy László, a földesúr fia vette el a templom kulcsát, és maga vezette be a plébánost a templomba.

Zalaháshágyon is volt önálló evangélikus egyházközség. 1644-ben Mesteri Pált avatta fel Kis Bertalan püspök, 1647-ben pedig Dömötör János a lelkésze. A hozzá tartozó Vaspör tanítója 1706-ban Csákányi György volt. Lénárt Benedek kemenesaljai esperes 1708-ban egyházlátogatást is tartott itt. Valószínű, hogy ez a gyülekezet is 1732-ben szűnt meg.

A szőcei templom mellett Magyarósdon is épült egy fatemplom 1710 táján, amely 1732-ig volt az evangélikus gyülekezet tulajdona. 1838-ig állt ez a templom, amikor is lebontották. Volt a templom mellett egy harangláb, ebbe 1699-ben Grazban öntettek harangot. A magyarósdi templomot is elvették, Magyarósd népe azonban továbbra is evangélikus maradt. A kirótt adót megfizették a szőcei katolikus plébánosnak, de amikor tehették, legalább a nagy- ünnepeken a 70 km-re fekvő nemescsói artikuláris templomba jártak istentiszteletre. Az itteni anyakönyvek tanúskodnak arról, hogy részt vettek az istentiszteleteken, úrvacsorát vettek. Az anyakönyvi bejegyzések szerint házasságot is itt kötöttek fiatal párok. Nemescsó háromnapi járóföldre volt Magyarósdtól. Később, amikor a körmendi evangélikusok visszakapták templomukat, a magyarósdi és környékbeli hívek már Körmendre jártak istentiszteletre. Közben történt, hogy a magyarósdi templom teteje, majd az épület is tönkrement.

Az önállóság felé

Az 1781-es türelmi rendelet után fellélegezhetett a gyülekezet. 1793 körül egy irat szerint Magyarósd szeretett volna önállósodni, végül ez nem történt meg, de 1796-ban tanítót hívtak, aki nemcsak tanított, hanem keresztelt, temetett és istentiszteletet is tartott egy pajtában. Az iskola egy, a tanító számára bérelt házban volt. A gyülekezet ekkor Körmendhez tartozott, onnan járt ki a lelkész, amikor tehette.

A gyülekezetben erősödött a gondolat: templomot kellene építeni. 1805-ben épült fel kicsiny, torony nélküli templomuk zsúptetővel (szélessége 4 öl, hosszúsága 6 ½ öl, magassága 3 öl). Ezt az épületet sokszor kellett javítani. Ekkor már hat másik községből jártak az evangélikusok a magyarósdi templomba az evangélikus istentiszteletekre. Ebben az időben született meg a gyülekezet önállóságának gondolata is. Ebben a folyamatban erősítette a gyülekezetet Kebeley Péter lévita tanító itteni szolgálata. Valójában 1840-ben lett a gyülekezet önállóvá, de még két évnek kellett eltelnie, míg megválasztott lelkészük is lett. 1842. október 15-én teljesen új szakasz kezdődött a gyülekezet életében első rendes, megválasztott lelkészük, Lipóth Mihály beiktatásával.

Az első lelkész: Lipóth Mihály (1842–1886)

Lipóth Mihály 1812. szeptember 27-én született a Veszprém megyei Palotán. Az egyszerű családból származó, de értelmességével kitűnt gyermek palotai tanulása után a soproni evangélikus líceumba került, majd 1834-ben, itthoni tanulmányai befejezése után Bécsbe, az Evangélikus Lelkésznevelő Intézetbe, mint ösztöndíjas hallgató. Hazakerülve lelkésszé szentelték, és 1835-ben Kertára küldték lelkészi szolgálatra. Hároméves káplánkodás után 1838-ban Nemesdömölkre került. Itt négy évig volt segédlelkész. Innen hívta meg a magyarósdi gyülekezet a tudós, három nyelven beszélő 30 esztendős fiatal lelkészt.

Őrimagyarósdon 44 éven át élt és szolgált. Az 1805-ben épült templom és az iskola is nagyon rossz állapotban volt. Kiváló szervezőmunkával elérte, hogy a Batthyány Fülöp herceg által adományozott telken parókiát építhettek, amelybe egy év múltán, 1843-ban beköltözhetett. Ugyanebben az épületben volt – a későbbi gyülekezeti terem helyén – az iskolaterem is. A naponkénti és ünnepi istentiszteletek, a kazuális szolgálatok (temetés, esketés, keresztelés) mellett naponta tanított az iskolában is. A dokumentumok szerint 60-70 gyermeket oktatott. 1868-ban épített a gyülekezet külön iskolát, és tanítót is hívott erre a szolgálatra. Szolgálata idején épült fel gyülekezetünk mai temploma, a szintúgy herceg Batthyány Fülöp adományozta telken. A templomot 1871-ben szentelte fel Karsay Sándor püspök. Lipóth Mihály 44 évig fáradhatatlanul vezette a gyülekezetet. 74 esztendős korában itt fejeződött be szolgálata és élete is. 1886. szeptember 22-én hunyt el. A falu temetőjében helyezték el.

A templom építése

Az új templom építésével Leitner András körmendi építészt bízták meg. „Hogy mennyire emésztette a vágy a szíveket az új templom után, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azt az akkoriban még nagyon szegény hívek valósággal úgy aratták össze” – írja Brebovszky Gyula. 1844. augusztus 13-án a Dunántúli Egyházkerület közgyűlése foglalkozott az őrimagyarósdiak kérésével, és engedélyt adott a templomra való gyűjtésre. Amint eljött a tél, a gyülekezetből kettesével elindultak a férfiak egy gyűjtőkönyvecskével, s míg el nem jött a tavaszi munkák ideje, faluról falura jártak, és gyűjtötték a krajcárokat, forintokat. Legtöbben 15-25 krajcárt adtak. Nem látszik nagy összegnek, de ebben az időben 6 krajcár volt egy ing. Négy év alatt 260 községet jártak be Dunántúlon. Közel 500 forintot gyűjtöttek a templomépítéshez.

Az 1848-as szabadságharc leverése után ezt sem folytathatták. 1846-ban, tehát még a szabadságharc előtt megfogadták Kemitz József téglavetőt, aki 1848 végéig 103 000 téglát készített. 1850-ben Mihály János és Pass Mihály gondnokok követ vásároltak, amit 78 szekér szállított el. Ebben a viszákiak is sokat segítettek. Sok pénz kellett a templom építéséhez, a gyűjtést azonban nem folytathatták, nekik pedig nem volt elég pénzük. Ekkor támadt a gondolat: a környező uradalmi földeken részaratást kellene vállalni, s az így kapott fizetést a templomépítésre kell fordítani. Először 1851 nyarán Lugoson volt ilyen aratás, aztán más helyen is. 1859-ben a gyülekezet szinte minden munkabíró tagja részt vett a munkában. 1859-ben kérték fel ifj. Leitner András építészt és Schuler körmendi ácsmestert a munkák elvégzésére.

1862. április 22-én volt a templom alapkövének letétele. Lipóth Mihály az alapkőbe Bibliát helyezett el. Augusztus 10-én már feltehették a vaskeresztet a toronyra. Az elhatározástól tehát 18 év telt el. 1862. november 30-án volt az első hálaadó istentisztelet az új templomban. 1871-re elkészült egy három mázsás harang is. 1871. május 4-én Karsay Sándor püspök felszentelte az új és kész templomot (szélessége 6 öl, hosszúsága 11 öl, magassága 4 öl). A templom tárgyai közül a korabeli feljegyzések és a gyülekezet jegyzőkönyvei szerint az oltárképet, mely Mária és Márta történetét ábrázolja, a sárvári gyülekezet adományozta 1859-ben. A ma is használatos úrvacsorai készletet 1868-ban a soproni nőegylet ajándékozta a gyülekezetnek. Ugyanők adták 1875-ben az első templomi hangszert, egy nagy harmóniumot is.

A századfordulón

Berke József (1886–1907)

Berke József lelkész 1886. október 27-én lépett szolgálatba. Előtte segédlelkészként szolgált már itt néhány hónapig. Szolgálata idejében, 1894-ben új iskolaépületet és tanítólakást épített a gyülekezet, majd 1896-ban a millenniumi ünnepekre bekerítették és fákkal is körülültették a templomot. A millennium évében megalakították a nőegyletet Dávid Zsófia vezetésével. Az egyesület 1900-ban a templomnak keresztelőkutat adományozott. 1900-ban elkészült a pécsi Angster-orgona, mely 8 regiszteres, egy manuálja és pedálműve van. Az orgonát 1900 májusában Gyurátz Ferenc püspök szentelte fel. Berke József 1907-ben hunyt el, az őrimagyarósdi temetőben temették el.

Darvas Aladár 1907–1909 között volt a gyülekezet pásztora. Innen Tótkeresztúrra távozott.

Rónai B. Gyula (1909–1917)

Mint veszprémnagyszőllősi segédlelkészt választotta meg a gyülekezet új lelkészéül 1909. április 29-én. 1911-ben az egyházközség megszervezte a második tanítói állást. Amíg az új iskola felépült, a gyülekezet Kovács Ferenc házában bérelt egy tantermet. Szeptember 10-én megválasztották Bögöthy Károlyt a második tanítói állásra. 1912-ben épült fel a második iskola. Az épületben tanterem és tanítói lakás volt. 1913-ban a lelkészlakás gazdasági épületei épültek fel. Rónai B. Gyula lelkész 1917. május 11-ével lemondott a lelkészi állásáról, és Uraiújfaluba távozott.

Nehéz időkben: Bachát István (1917–1954)

Az üresedés miatt a püspök Bachát István szombathelyi segédlelkészt küldte ki adminisztrátorként 1917. május 27-ével. Őt a gyülekezet hamar meg is hívta, és Kund Sámuel esperes június 29-én iktatta be a lelkészi szolgálatba. 1918-ban Zalalövőn új szórványközpont létesült, tehát bővült a gyülekezet. A lelkész minden hónap utolsó vasárnapján és minden nagyünnep másodnapján tartott itt istentiszteletet. 1925-ben a gyülekezet új harangot öntetett. 1927-ben a templom renoválása vált szükségessé. Átalakult a torony is, magasabb kupolát kapott, ezzel 35 m magas lett. 1929-ben új iskola építése folyt, amikor Kapi Béla püspök meglátogatta a gyülekezetet. 1937-ben újjáalakult a nőegylet az anyagyülekezetben és a szőcei, hegyhátszentjakabi, viszáki és szaknyéri fiókgyülekezetekben is. Őrimagyarósdon leánykör is alakult. A nőegylet vezetésével a gyülekezet önállósodásának 100 éves jubileumára készülve 1940-ben a templomot renoválták és festették. Az ünnepi istentiszteletet Zongor Béla esperes tartotta. Az istentiszteletre a fél évszázaddal korábban odakerült tanító, Borsody János ünnepi köszöntő éneket írt.

Kitört a második világháború vihara. Gyülekezetünknek több hősi halottja van ebből a háborúból is. 1945. március 29-én a lelkészlak pincéjében (!) volt az istentisztelet. Aztán megjelentek az orosz katonák a faluban is. A lelkészlakást ki kellett üríteni a katonai parancsnokság számára. Nagyobb kár azonban a gyülekezetet nem érte. 1948-ban a gyülekezet ifjúsága a templomkertet parkosította, és új kerítéssel vette körül. A templomba új keresztelőkő került. A viszáki gyülekezet a reformátusokkal együtt templom építésébe kezdett. Ugyanebben az évben az iskolákat államosították. A két iskola minden vagyonával az állam tulajdonába ment át. 1949 őszétől a gyülekezet területén lévő, összesen 16 iskolában heti 23 órában 130 gyerek hitoktatását végezte a lelkész az új rendszerben. Ekkor az anyagyülekezet létszáma 400, Szőcén 148, Hegyhátszentjakabon 109, Szaknyérben 61, Viszákon 132 és a 22 szórványban 250 fő volt. Összesen tehát a gyülekezetben 1100 lelket tartottak számon mint evangélikust.

Bachát István lelkész 1954. október 20-ig végezte lelkészi szolgálatát. 37 éven át volt gyülekezetének hűséges pásztora a nem könnyű időben.

Ellenszélben: Brebovszky Gyula (1955–1969)

1955. január 9-én lépett szolgálatba Őrimagyarósdon. Az ő 14 éves szolgálata is tartalmas és építő volt. Erre az időre esett az őrimagyarósdi templom 100 éves jubileuma, 1962-ben. Erre az ünnepre a lelkész vezetésével a templom teljes belső felújítást kapott, és a cseréptetőt lecserélték palára. Szolgálati idejére esett a viszáki templom építésének befejezése, külső vakolása is. A templom felszentelése 1968. június 9-én D. dr. Ottlyk Ernő evangélikus és dr. Bakos Lajos református püspökök szolgálatával történt. 1969-ben a gyülekezet lelkészlakását lebontották, s elkezdődött az új lelkészlakás építése.

A hűséges lelkipásztori munka mellett külön meg kell említeni azt a szolgálatot, amivel Brebovszky Gyula összegyűjtötte a falu és a gyülekezet történetével kapcsolatos anyagot, és azt fel is dolgozta. Rendezte közben a gyülekezet levél- és irattárát. A gyülekezet történetét leíró anyag valójában az ő munkájának gyümölcse. Szolgálata itt az őrimagyarósdi gyülekezetben 1969. április 15-ével fejeződött be. A csorvási gyülekezetbe került. Az őrimagyarósdi gyülekezet történetéről írt dolgozatát még itt fejezte be.

Bozorády Zoltán (1969−1978)

Bozorády Zoltán lelkész szolgálata hozott új szakaszt a gyülekezet életében. Beiktatása 1969. augusztus 10-én volt, de április óta végezte már a szolgálatot. Munkájában nagy segítsége volt felesége is. A mindennapi lelkészi munka mellett az ő feladata lett az új, jelenleg is álló lelkészlakás építésének befejezése. Ezután következett a templom teljes külső renoválása. Ennek befejezése 1977 márciusában volt. 1978-tól a templombelső felújítása kezdődött meg. 1978. június 30-án itteni szolgálatát befejezte, és Nyíregyházára került.

A staféta-korszak

A nyolcvanas évek fordulóján többször váltották egymást a lelkészek a gyülekezet élén. Zoltán László (1979–1982) lelkész beiktatása 1979. szeptember 30-án volt. Az ő idejében történt a harang villamosítása, 1979-ben. 1980-ban a templombelső újult meg: elkészült a faburkolat, megújult a szószék és a kórus lépcsőzete, kicserélték a kórus padjait, felújították a kórus padozatát, kifestették a templom belsejét. 1981-ben Ádám József elvégezte az orgona felújítását. 1982-ben a templom világítását korszerűsítették. Utódja, Fábián Ferenc 1983-tól 1986-ig végezte itt munkáját.

Rác Miklós (1978–1979, 1982–1983, 1986) lelkész szolgálatáról is meg kell emlékezni ahhoz, hogy a sor teljes legyen. Több alkalommal is megbízott helyettes lelkésze volt a gyülekezetnek. A helyettesítés és utazások közben is volt energiája a munkák vezetésére és irányítására. A lelkészlakás belső felújítása és a templombelső renoválásának folytatása, befejezése történt meg. Az első táboroztatásokat is ő szervezte.