Somogyvámos−Hács körzet

A körzetet a Balatonboglártól délre fekvő Somogyvámos és Hács községek, Lengyeltóti város, valamint a környékén lévő további 8 − evangélikusok által is lakott − Külső-Somogyhoz tartozó település alkotja. Somogyvámoson és Hácson kívül Lengyeltótiban élnek nagyobb számban evangélikusok. Részükre rendszeres istentiszteleti alkalmak vannak az általános iskolában.

A somogyvámosi gyülekezet

Somogyvámos a Balatontól délre, Fonyód várostól 28 kilométerre fekvő község.

A terület régóta lakott. A múlt században végzett ásatásokkal avar település helyét tárták fel. A korai Árpád-kortól a török idők kezdetéig egy Csopak nevű falu volt a mai Somogyvámostól kb. 1 kilométer távolságra, délnyugati irányban. A falu elpusztult. Csupán a 12. századból származó − román stílusban épült, de később gótikusan átépített − templomának tornya és hajójának egy része dacolt az idővel, ma is áll. Somogyvámos már a török hódoltság idején lakott hely, és Vámosfalva néven található a török adóbehajtó-listán. A hódoltság megszűnése után sokácok és vendek települtek a faluba. Ennek tulajdonítható, hogy egy ideig „Vendisch”-ként is szerepelt. Később Vámos néven jegyezték. Mai nevét a múlt század elejétől viseli.

A gyülekezetet alapító ősök német ajkúak voltak. 1790-ben és 1813-ban érkeztek másodlagos telepesként Tolna, valamint Baranya már kiépült falvaiból, ahova Elzászból és Pfalzból települtek.

A Vámoson otthonra talált 20 evangélikus család 1814-ben alakult gyülekezetté, és az ecsenyi anyaegyház filiája lett. Első dolguk egy tömésfalú, szalmatetős templom felépítése volt, amely 1860-ig állt a hívek rendelkezésére. Akkor építhették iskolájukat is. 1860-ban tágasabb, tömésfalú, palatetős templom épült, amely 1938-ig szolgálta a gyülekezetet.

Első tanítójuk Vincenz Kundl volt, akit Peter Windl követett. Később Barabás István, majd Löbel Konrád tanítóként működött a gyülekezetben. 1858-tól már választott lévita-tanító szolgált Vámoson, és ettől kezdve vezetik anyakönyveiket is. A lévita-tanító működése következtében lelkészi szolgálattal végzett istentiszteletet csak a nagyünnepek másodnapján tartottak. Az istentisztelet kezdetben németül folyt, de a 19. század második felében magyar nyelvű lett.

Az 1875-ben kiadott névtár szerint 228 evangélikus élt a településen, közöttük 37 volt az iskoláskorú gyermek. Tanítójukat Kring Józsefnek hívták. 1910-ben már 312 lélek alkotta a filiát. A lévita-tanítói szolgálatot − benne a 49 gyermek oktatását − Széles Gyula tanító végezte.

Az áldott lelki munkát végző tanítók sorából kiemelkedik mind szolgálati idejével, mind egyházépítő munkájával Kring József − aki félszáz éven át (1858−1908) szolgált Somogyvámoson −, valamint Böhm (később Böjte) Sándor. Utóbbi lévita-tanító és hácsi kollégája, Simon Lajos kezdeményezésére és utánjárására kapott közös adminisztrátor lelkészt a két filia és környéke − 1921 augusztusában − Brenner (később Berkényi) Ede személyében.

Brenner Ede alig egyévi szolgálat után az ecsenyi gyülekezetbe távozott. Utódja Boczkó Gyula lett, aki 1922 és 1926 között pásztorolta a filiákat. Ezek az évek nagyon jelentősek voltak a somogyvámosi gyülekezet életében. Akkor jutott az önállósághoz szükséges papi és tanítói földhöz, parókia építésébe kezdett, és de facto (gyakorlatilag) anyaegyházként működött.

A parókia építésének befejezése és az önállóság jogi elismerése (1927) azonban már Kéri János (1926−1933) szolgálata alatt történt. A gyülekezet lélekszáma akkor (1933) már megközelítette a 400-at. Tanulóinak létszáma 72 volt, akiket Böhm Sándor tanított.

Kéri János távozása után gyakran váltották egymást a lelkészek. Ládonyi (Ladila) György helyettes lelkész (1933−1935) és Halász Béla helyettes lelkész (1935−1937) szolgálati ideje nem érte el a 2-2 évet, Mészáros Sándor helyettes lelkész pedig csupán fél évig volt Vámos papja.

Az egyházközség 1937 nyarán Schöck Gyula pápai lelkészt választotta pásztorául. Szolgálata változásokban bővelkedő 18 évet ölelt át mind társadalmi, mind gyülekezeti vonatkozásban. Ebben voltak nagyon szomorú évek és események (háború, politikai önkény, egyházi ingatlanok államosítása stb.), de lélekemelő időszakok és alkalmak (evangelizációk, templomépítés stb.) is.

Mindkét gyülekezet lélekszáma gyarapodott. 1940-ben az anyaegyházban már 410-en, a hácsi filiában 340-en voltak. Az ide tartozó szórványokat is számítva, összesen 860 lelket − köztük 93 tanulót − gondozott az új lelkész. Az anyagyülekezetben Böjte Sándor 61 gyermeket tanított.

1941-ben összedőlt a már 3 éve romossá vált töméstemplom. A hívek új templom építéséről határoztak, és Schöck Gyula lelkész a Harangszóban is meghirdetett felhívásával országos gyűjtésbe kezdtek. Az építkezést a háború, majd az ország újjáépítésének terhei, a pengő értéktelenné válása, majd az új pénz bevezetése hátráltatta. A templom csak tíz évvel később épülhetett fel. Felszentelését Túróczy Zoltán püspök végezte 1951. november 11-én.

Az oltárkép a kaposvári gyülekezet adománya. Alkotója Halvax Gyula kaposvári festőművész. A kép a Golgotát ábrázolja Jézust sirató két nőalakkal.

Az istentiszteleteket 1938 és 1951 között az iskolában tartották.

A betegeskedő Schöck Gyula mellett 1955-ben, fél évig Benes Miklós segédlelkész volt Somogyvámos papja. Hácson ez idő alatt − a már 1954-től oda kihelyezett − Vértessy Rudolf segédlelkész gondozta a híveket.
Schöck Gyula parókus lelkész 1956 januárjában történt halála után mindkét gyülekezet pásztora Vértessy Rudolf lett. Szolgálata 1956 végéig tartott. Még abban az évben a somogyvámosi anyaegyház és a hácsi filia társult egyházközséggé alakul, de székhelye Somogyvámos maradt. A társult egyházközség első parókus lelkészének Madarász István budapesti segédlelkészt választották, akit 1957. január 27-én Kutas Elek esperes iktatott hivatalába.

A kitelepítés nem érintette a gyülekezetet, de a társadalmi változások következményei nem kerülték el Somogyvámost sem. Kezdetben az iparosítás nyújtotta lehetőségek, a 60-as évektől pedig a mezőgazdaság kollektivizálása következtében beállt kényszer a város felé terelte a fiatalokat. A gyülekezet lélekszáma fokozatosan csökkent, de az otthon maradtak számtalan tanújelét adták fennmaradási vágyuknak. A múlt század utolsó 40 évében háromszor tatarozták templomukat.

Az államosított iskoláért 1992-ben kárpótolták a gyülekezetet. Az így befolyt összeget a lelkészlakás felújítására fordították.
Madarász István − közel 40 esztendei áldásos somogyi szolgálat után − 1996 szeptemberétől nyugdíjas. Akkor adta át a lelkészi munkát Smidéliusz Gábor segédlelkésznek, de „nem vonult nyugalomba”. Magára vállalta a Balatonbogláron épülő templom és parókia minden gondját, felelősségét. Vállalását maradéktalanul teljesítette.

Smidéliusz Gábor 1 évi munkálkodás után Nagytarcsára került. Utódja − 1997 szeptemberétől − Aradi György segédlelkész lett, akit 3 évvel később lelkészének választott az egyházközség.

A fél évszázados templom repedező falai, beázásai, tönkrement faszerkezetei miatt felújításra szorult. A teljes körű külső-belső felújításra 2002-ben került sor. A Schiszler Imre gondnoksága idején nagy összefogással készült felújítási munkákhoz a helyi hívek adományai mellett különböző közegyházi támogatások érkeztek. Három évvel később a lelkészlakást is felújították.

Aradi György működése 2006 nyaráig tartott, akkor a Budapest-Fasori Egyházközség meghívását elfogadva a fővárosba távozott. Az új lelkész Zsíros András lett, akit gyülekezeti munkatársként lelkészjelölt felesége segített. Beiktatásuk 2007. november 4-én volt a balatonboglári templomban. Somogy megyei szolgálatuk 2009. július 31-ig tartott, mert Zsíros Andrást az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi lelkészéül választotta, s ez együtt járt feleségének távozásával is. A hívek gondozására Ittzés János püspök Czöndör István lelkészjelölnek adott megbízást.

A hácsi gyülekezet

Hács a Balatontól délre, Balatonboglártól 20 kilométer távolságra fekvő község.

Közigazgatási területe régóta lakott. A keleti részén fekvő Béndekpusztán ma is megtalálhatók a 11. században épült templom falmaradványai. A község északi − Putendának nevezett − része ugyancsak lakott település volt, de a török hódoltság idején elnéptelenedett. Az egykori Hács, amelyet ma Kishácsnak neveznek, kis település volt, magyar lakossággal. Lakói lassan, folyamatosan költöztek a tőlük 4 kilométerre, nyugatra épült mai Hácsra.

A mai Hács − a korábbi évkönyvekben Hács-Putenda (1875), majd Hácspettend (1910) − a 19. század elején épült. A falut és a gyülekezetet alapító ősök az 1820-as években települtek erre a vidékre. Somogyvámosi testvéreikhez hasonlóan német ajkúak voltak, másodlagos kirajzású telepesként érkeztek Tolna és Baranya megyei falvakból.

Nagy értékként őrzi az egyházközség a falu alapító levelének tekinthető eredeti viaszpecsétes, szegődményes szerződést, amit a Hácson letelepedett 30 család kötött a lengyeltóti Inkey urasággal, 1828-ban. A szerződés szerint igen kedvező feltételekkel (erdőirtás útján) kapták meg a falu helyét és határát. Még abban az évben − Ecseny filiájaként − megalakították gyülekezetüket is. Hamarosan szerény, tömésfalú templomot (imaházat) építettek. Feltehetően iskolájuk is akkor épült. A templomot a 19. század végéig használták, majd az istentiszteleteket az iskolában tartották, a 19. század második felének közepéig német nyelven, azt követően magyarul.

Az 1875-ben kiadott névtár szerint Hács-Putendán 290 evangélikus élt, akik között 38 volt az iskoláskorú gyermek. Tanítójukat Bekker Konrádnak hívták.

Választott lévita-tanítót 1896-tól alkalmaztak, és akkor kezdődött az anyakönyvezés is. Lelkészi szolgálattal végzett istentiszteletet csak a nagyünnepek másodnapján tartottak.

A hívek 1910-ben új iskolát építettek, s attól kezdve istentiszteletekre is abban gyűltek össze. A folyamatosan romosodó templomot is akkor bontották le, de a mellette álló míves harangláb − egy kényszerű szünetet kivéve − az új templom megépítéséig (1936) szolgálatban maradt. A rajta lévő kisharang, amelyet 1840-ben Weibert Péter műhelyében Pécsett (Fünfkirchen) öntöttek, megsérült, de javítás után máig használatban van. Az ugyanilyen Gisz hangolású nagyharang felirata: „Isten dicsőségére közadakozásból önttette a Hácsi Ág. H. Ev. Egyházközség. Öntötte 1925. évben Walser Ferencz, Budapest.”

A 20. század első évtizedének végén 280 lelkes volt a gyülekezet, amelyből 57-en jártak az elemi iskolába. Az áldásos lelki munkát is végző tanítók sorából kiemelkedik Simon Lajos, aki somogyvámosi kollégájával − Böhm Sándorral − sokat fáradozott azért, hogy a két filia és környéke lelkészt kapjon. Buzgólkodásuk eredményeként Brenner (később Berkényi) Edét küldte ki adminisztrátor lelkésznek az egyházkerület püspöke. A lelkészi szolgálat 1921-ben kezdődött.

Brenner Ede alig egyévi működés után az ecsenyi gyülekezetbe távozott. Utódja Boczkó Gyula lett, aki 4 éven keresztül volt a két filia lelkésze. Az ő szolgálata alatt realizálódtak azok az anyagi feltételek, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a két gyülekezet Ecsenytől elszakadjon, és önálló egyházközséggé alakuljon. A jogi önállósulás Kéri János (1926−1933) lelkészsége idején történt, 1927-ben. Az anyagyülekezeti státust ugyan a nagyobb lélekszámú Somogyvámos kapta, de a hácsi filia is gazdagabb lelki életet élhetett a gyakoribb lelkészi szolgálatnak köszönhetően.

A leánygyülekezet tagjaiban régóta élt a vágy, hogy istentiszteletre az iskola vagy a 9 kilométer távolságra lévő somogyvámosi anyagyülekezet temploma helyett ismét saját templomába járhasson, ezért már az első világháború előtt megkezdte az építkezéshez szükséges pénz gyűjtését. A pénz azonban hadikölcsönben ragadt, a templomhoz vásárolt téglát pedig a háborút követő zivataros idő haszonlesői vitték el.

Közben lélekszáma tovább gyarapodott és anyagiakban is erősödött. 1933-ban már 329 tagja volt a gyülekezetnek, és 36 gyermeket oktatott Simon Lajos lévita-tanító. A hívek alkalmasnak találták az időt arra, hogy régóta dédelgetett tervüket, a templomépítést megvalósítsák. Az ifjúsági egyesület az épülő templom javára műkedvelő előadásokat tartott, a gyülekezet gyűjtésbe kezdett. A téglát Ritzeld György adta téglaégetőjéből, a homokot Nádassy Kálmán gyugyi földbirtokos biztosította, a tetőcserepet Simon Lajos tanító, az építkezés buzgó szervezője adományozta.

Az építkezésből a gyülekezet minden munkaképes tagja nagy lelkesedéssel vette ki részét. A templom 1934 őszén − 2 hónap alatt − tető alá került, de ezzel a gyülekezet teljesítőképessége kimerült. A befejezéséhez még szükséges pénzt a Harangszó útján befolyt olvasói adományok és a gyülekezeti offertóriumok biztosították.

A Hácson ma is álló kis templom Takács Ernő építész, fonyódi hittestvér tervei szerint készült magyaros jellegű toronyalakítással, falusi házakra emlékeztető oromfalvonallal és bejárattal, egyszerű, sima falazással. A templom felszentelése 1936. október 18-án történt D. Kapi Béla püspök szolgálatával. Az egyházközség lelkésze Halász Béla volt.

A filiában 1940-ben már 340 evangélikus élt. Az iskolában 32 gyermek tanult. A gyermekek oktatását Simon Lajos lévita-tanító végezte. A lelkipásztori szolgálatot Schöck Gyula látta el.

Az iskolát és az egyházi ingatlanokat 1948-ban államosították. A lévita-tanítói szolgálat megszűnésével a leánygyülekezet helyben lakó lelki vezető nélküli életre kényszerült, de erős hittel állta a próbatételeket, és nem riadt vissza az áldozatvállalásoktól sem.

A gyülekezet 1951 nyarán orgonaharmóniumot vásárolt, a Pálvölgyi testvérek pedig oltárképet készíttettek. Alkotója Benedek Anna diakonissza. Az oltárkép Jézust ábrázolja tanítványai társaságában a Galileai-tenger partján, amint éppen megkínálja a frissen sült hallal Pétert.

Schöck Gyula Hácsra kihelyezett segédlelkészeként Vértessy Rudolf gondozta a gyülekezetet 1954-től. Szolgálati területe 1955 novemberétől kibővült, mert az ideiglenesen Somogyvámosra küldött Benes Miklós távozása, majd Schöck Gyula halála után pásztora lett az anyaegyháznak, a hácsi filiának, valamint a hozzájuk tartozó szórványoknak is. Bizonyára szerepe volt abban, hogy a hácsi filia 1956-ban Somogyvámossal társult egyházközséggé alakult. Új státusukban azonban csak rövid ideig szolgálta a gyülekezeteket, mert 1957-ben Bábonymegyerre távozott.

A társegyház lelkészének – somogyvámosi székhellyel – megválasztott Madarász Istvánt 1957. január 27-én iktatta hivatalába Kutas Elek esperes. A két gyülekezet azonos gondossággal való lelki vezetése nem kis feladat elé állította a fiatal lelkészt. Községeiket ugyanis csak 1965-től köti össze köves út, addig gyalog, kerékpáron, motorkerékpáron kellett megtenni a közöttük lévő 9 kilométer erdei utat.

De a megváltozott státus, a kedvezőbb közlekedési körülmények és a gondos lelkipásztori munka sem tudta megakadályozni a szinte minden magyar falusi gyülekezetet sújtó lélekszámcsökkenést. Az új munkalehetőségek keresése, majd meglelése egyre több fiatal család elköltözéséhez vezetett Hácson is.
A gyülekezetet 1992-ben kárpótolták elvett iskolájáért. 1993-ban a templomon felújításokat végeztek. Ekkor kapott új, műemlékpala héjalást a tető.

Madarász István 1996 szeptemberében adta át a szolgálatot Smidéliusz Gábor segédlelkésznek, hogy azután − immár nyugdíjasként − teljes erejét a balatonboglári templom és parókia építésére fordíthassa. Smidéliusz Gábor 1 évi munkálkodást követően Nagytarcsára került. Utódja Aradi György lett, akit 3 évi segédlelkészi szolgálat után lelkészéül választott a társult egyházközség.

Szolgálata alatt (2004-ben és 2005-ben) elvégezték a hácsi templom komplex felújítását: kicserélték az erősen károsodott födém-, tető- és toronyszerkezetet, majd teljes külső-belső felújítással szebbé és komfortosabbá tették.

Aradi György somogyi működése 2006 nyaráig tartott, majd a Budapest-Fasori Egyházközség meghívását elfogadva a fővárosba távozott. Az új lelkész Zsíros András lett, akit gyülekezeti munkatársként lelkészjelölt felesége segített. Beiktatása 2007. november 4-én volt a balatonboglári templomban. Somogy megyei szolgálatuk 2009. július 31-ig tartott, mert Zsíros Andrást az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi lelkészéül választotta, s ez együtt járt feleségének távozásával is. A hívek gondozására Ittzés János püspök Czöndör István lelkészjelöltet küldte a gyülekezetbe.

A balatonboglári körzet

A körzet és egyben a társult egyházközség székhelye a Balaton déli partján fekvő üdülőváros: Balatonboglár.

A mai társegyházközség Balaton-parti részének Balatonboglártól keletre eső szakasza 1938-ig Kötcse gondozásában állt. Fonyód körzetét a somogyvámosi − illetve rövid ideig a kaposvári − evangélikus lelkész látta el alkalmi lelkészi szolgálatokkal.

A szórványhívek gyülekezetté szervezése 1938-ban kezdődött, és 1939-ben alakult meg ezen a területen a Balaton-Délvidéki Missziói Kör (későbbi, 1966-tól használatos nevén Balatonszárszói Evangélikus Gyülekezet). Ebből a Balatonszárszótól keletre levő rész Siófokhoz került 1982-ben, Balatonboglár pedig Madarász István somogyvámos−hácsi lelkész ideköltözésével székhelye lett a nyugati, Balatonszemestől Balatonfenyvesig terjedő területnek. Itt 3 városban és 12 községben élnek evangélikusok. A Somogyvámos−Hács körzettel való társulás 1995-ben történt.

Balatonbogláron a múlt század közepén csupán néhány evangélikus élt, de már egy évszázaddal korábban (1856-ban) az akkor Zala megyéhez tartozó Rendekről származó Bárány Dénes evangélikus földbirtokos kápolnát építtetett − az ún. vörös kápolnát − a Temető-dombon (ma Kápolna-domb). Az építmény nem sokkal később a Gaál család birtokába került, de új, katolikus tulajdonosa végrendeletében meghagyta, hogy abban évente egyszer, úrnapkor evangélikus istentiszteletre hívogassanak a harangok. Ez meg is történt. A második világháború utáni állapotok azonban megszakították a folytonosságot, és csak 3 évi szünet után, 1947-ben nyílt erre ismét lehetőség Németh Tibor missziói lelkész szolgálatával. Az 1950-es évektől már nemcsak úrnapon, hanem a nyári időszak minden vasárnapján volt istentisztelet a „Gaál”-kápolnában 1962-ig. Akkor illetéktelenek vertek benne tanyát, s az épületet állami kezelésbe kellett venni.

Bibliaórák és evangélikus összejövetelek számára hosszú időn keresztül az Ittzés-nyaraló adott otthont péntek délutánonként. 1962-től 1999-ig (a boglári templom felépítéséig) mind Bogláron, mind Lellén a református templomban tartották az istentiszteleteket havi két-két alkalommal.

Több templomba járnak híveink ebben a körzetben. A Balatonfenyvesen lévő református templom evangélikus telekadomány és gyűjtés segítségével épült, s ezért az itt élő evangélikusok örökös használati jogot élveznek a nyári szezonban különösen közkedvelt templomban.

Fonyódon, a Sípos-hegyen 1936-ban protestáns templom épült a helyben lakó, de főleg a fonyódi evangélikus és református villatulajdonosok áldozatából. A templom építésének kezdeményezői és főszervezői református részről dr. Matolcsy Sándor ügyvéd, a Dunántúli Bank és Takarékpénztár Rt. vezérigazgatója, evangélikus részről dr. Matolcsy Sándorné, May József, Fonyód első jegyzője és vitéz Ottóffy Ottó fürdőegyesületi igazgató, agrármérnök voltak. Az építkezéshez evangélikus részről telekáradománnyal Bihari Józsefné, telek adományozásával dr. Basch Lóránt nyújtott nagy segítséget. Az oltárkép a töviskoronás Krisztus-főt ábrázolja. Alkotója Halvax Gyula kaposvári festőművész. A templomot Horváth Andor tervezte egy opatijai valdens templom mintájára. Stílusa eklektikus. Felszentelését D. Kapi Béla evangélikus és Medgyaszay Vince református püspök végezte 1936. július 12-én.

A 70 éves templom és a torony tetőzetét 2006 őszén újították fel a két felekezet tagjai. A hálaadó ünnepséget – egy évvel később – 2007. november 4-én tartották Márkus Mihály református és Ittzés János evangélikus püspökök szolgálatával.

Balatonszemesen 1967-ben − Kardos József lelkész balatonszárszói szolgálata idején − épült fel a torony és a harang nélküli kis templom (imaház). Felszentelését 1967. december 3-án végezte D. Káldy Zoltán püspök. A templom szószékét, oltárát és keresztelőkövét Kardos József lelkész tervezte és készítette.
A balatonboglári evangélikus templom gyönyörű természeti környezetben, a város által adományozott telken, a Várdombon épült 1995 és 1999 között. A terméskőből épített, hajlított faszerkezetű, kupolás templom pár év alatt idegenforgalmi nevezetesség lett, sőt (2002-ben) elnyerte Balatonboglár város Esztétikai Díját is. Az utcaképhez alkalmazkodó, a régi − 19. századból fennmaradt − boglári házakra emlékeztető, nyeregtetős parókia 2000-ben készült el. Az épületkomplexumot Nagy Tamás Ybl-díjas építész tervezte.

Az építkezés buzgó szervezője Madarász István volt, aki − 1996-ig a gyülekezet parókus lelkészeként, majd nyugdíjas lelkészként − vállalta az építkezés minden gondját és felelősségét is. A templom és a parókia költségeinek fedezetét a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Bajor Evangélikus Egyház, a Lutheránus Világszövetség, a hazai Gusztáv Adolf Segélyszolgálat és sok hazai gyülekezet adománya, valamint a hívek által végzett jelentős társadalmi munka biztosította. A templom felszentelését dr. Harmati Béla püspök végezte 1999. május 22-én, a parókiáét pedig Ittzés János, az újjáalakult Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke 2000. november 4-én. Azóta a társult egyházközség székhelye Balatonboglár.

Új, egymanuálos, négyregiszteres orgonával gazdagodott 2001-ben a gyülekezet, amelyet Paulus Frigyes épített.

Az építkezések ideje alatt is folyt a lelkigondozás. Madarász István lelkészi munkájának folytatóiként frissen végzett, fiatal segédlelkészek álltak szolgálatba a nagy kiterjedésű társult egyházközségben. 1996 szeptemberétől Smidéliusz Gábor segédlelkész volt az építkező hívek pásztora. Kihelyezése 1 évig tartott, majd Nagytarcsára került. Utódja Aradi György segédlelkész lett, akit 3 évvel később lelkészének választott az egyházközség. Parókus lelkészi működése 2006 nyaráig tartott, majd a Budapest-Fasori Egyházközség meghívását elfogadva a fővárosba távozott. Az egyházközség nyomban meghívta lelkészének Zsíros Andrást, akit parókusi vizsgájának letétele után 2007. november 4-én iktatott hivatalába Szemerei János esperes. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János püspök hirdette az igét. Az új lelkészt felesége, Zsíros Lilla lelkészjelölt segítette. Somogy megyei szolgálatuk 2009. július 31-ig tartott, mert Zsíros Andrást az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi lelkészéül választotta, s ez együtt járt feleségének távozásával is. A hívek gondozására Ittzés János püspök Czöndör István lelkészjelöltet küldte a gyülekezetbe.

Balatonbogláron és környékén 2001 adventjétől egész éven át tartó német nyelvű szolgálat van, amelyet Karin Weisswange nyugdíjas német lelkésznő lát el.

2007 áprilisában a kicsi zamárdi evangélikus imaház felújításáért adtak hálát az ott élő s a velük ünneplő hívek.

Lelkészek, tanítók, elöljárók

Somogyvámos−hácsi körzet

Lelkészek: Berkényi (Brenner) Ede adminisztrátor (1921−1922), Bockó Gyula helyettes lelkész (1922−1926), Kéri János helyettes lelkész (1926−1927), majd lelkész (1927−1933), Ládonyi (Ladila) György helyettes lelkész (1933−1935), Halász Béla helyettes lelkész (1935−1937), Mészáros Sándor helyettes lelkész (1937), Schöck Gyula (1937−1956), Vértessy Rudolf helyettes lelkész (1956), Madarász István (1957−1996), Smidéliusz Gábor segédlelkész (1996−1997), Aradi György segédlelkész (1997−2000), majd lelkész (2000−2006), Zsíros András helyettes lelkész (2006−2007), majd lelkész (2007−2009), Czöndör István lelkészjelölt (2009−)

Schöck Gyula mellett segédlelkészek: Benes Miklós Somogyvámoson (1955), Zsemberovszky János Hácson (1951−1953), Vértessy Rudolf Hácson (1954−1955)

Tanítók, lévita-tanítók Somogyvámoson: Vincenz Kundl (?), Peter Windl (?), Barabás István (1824−1839?), Löbel Konrád (?−1843−1858), Kring József (1858−1908), Széles Gyula (1909−1910), Böhm (később Böjte) Sándor (1911−1941), ifj. Böjte Sándor helyettesként (1942), Szakál József (1943−1948), (!), Seregi László kántor-hitoktató (2001−2006), Zsíros Lilla hitoktató (2006−2009)

Tanítók, lévita-tanítók Hácson: Weisz János (1834−?), Ritzeld György (?−1843−1858−?), Bekker Konrád (1874−1889), Mühl Gusztáv Adolf (1889−1892), Amtmann János (1893−1895), Polster János (1896−1910), Wallner Gyula (1911−1913), Petter János (1913−1916), Simon Lajos (1917−1948), (!)
Seregi László kántor-hitoktató (2001−2006), Zsíros Lilla hitoktató (2006−2009)

A felsoroltakon kívül mindkét gyülekezetnek voltak oklevél nélküli tanítói, akik egyben lelki vezetőként is szolgáltak.

Felügyelők: Nádassy Ferenc Gyugy, dr. Wetter Ambrus Kaposvár, May József Fonyód (1935−1985), Takács László Lengyeltóti (1986−1997), Mátrai Zoltán Fonyód (1997−)

Balatonboglári körzet

Lelkészek: Békés József segédlelkész (1938), Buthy Dénes segédlelkész (1939−1940), Sághy Jenő segédlelkész (1940−1946), Németh Tibor segédlelkész (1946−1948), Riesz György segédlelkész (1949−1950), Szakál Árpád segédlelkész (1951−1953), Tompa Zoltán segédlelkész (1953−1954), Szimon János segédlelkész (1954−1956), Riesz György (1956), Varga Árpád segédlelkész (1956−1957), Kiszely Sándor segédlelkész (1958−1959), Zászkaliczky Pál segédlelkész (1959−1961), Kardos József (1961−1974), Zelmann Pál segédlelkész (1974−1979), Madarász István (1979−1996), Smidéliusz Gábor segédlelkész (1996−1997), Aradi György segédlelkész (1997−2000), majd lelkész (2000−2006), Zsíros András helyettes lelkész (2006−2007), majd lelkész (2007−2009), Czöndör István lelkészjelölt (2009−)

Felügyelők: dr. Kiss Ödön Balatonszemes (1938−1947), Ottóffy Ottó Fonyód, (1948−1964), Sándorfi Menyhért Balatonszemes (1965−1970), Kereszt Tivadar Balatonszemes (1971−1996), Mátrai Zoltán Fonyód (1997−)

A jelen

A Somogyvámos—Hács körzet elköltözések miatt fogyó evangélikus lakosságát jól ellensúlyozza a Balaton-parti lélekszám örömteljes gyarapodása. Az összesen 24 településre − közülük négy városra − kiterjedő gyülekezet egyik legnagyobb feladatot jelentő és egyben legnehezebben végrehajtható szolgálata a hitoktatás. Ezért is nagy öröm, hogy a parókus lelkész mellett 2001 őszétől a Somogyvámos−Hács körzetben hittantanár is végez rendszeres egyházi szolgálatot. Ugyanakkor hozzáértő karvezető vezetésével új szolgálati területként 30-35 fős ökumenikus énekkar kezdte meg működését − a keresztyén öröksége mellett indiai védikus kulturális központjáról híressé vált − Somogyvámoson.
Speciális adottsága a gyülekezetnek, hogy a Balaton nagy idegenforgalmú déli partjának 7 települését is magába foglalja. Ebből 5 helységben − Balatonbogláron minden vasárnap délelőtt 11 órakor, a többi szolgálati helyen átlag kéthetenként, meghatározott időpontban − van istentisztelet. A helyben élő és az ide látogató német ajkú testvéreink számára 2001 adventjétől rendszeresen folynak istentiszteleti és közösségi alkalmak Balatonbogláron, Buzsákon (a római katolikus templomban) és Gyugyon. Az új balatonboglári templomban a hirdetett ige mellett a zene nyelvén is gyakran megszólal az evangélium. A kitűnő akusztikájú templomban szívesen szolgálnak vendég énekkarok, zenekarok és orgonisták is.
A gyülekezeti központ székhelye a környező településeken szolgálatot végző Boglári Gyermekjóléti és Családsegítő Alapítványnak, és hétfőnként helyet ad a Szenvedélybetegeket Segítő Szolgálatnak, amely elsősorban alkoholbetegeknek és hozzátartozóiknak nyújt segítséget. A vallásos élet gyakorlását a Balatonboglári Evangélikus Templomért Alapítvány támogatja. A kuratórium elnöke a gyülekezet lelkésze.

Dr. Jáni János

Balatonboglári társegyház

Lélekszám: 171 /161/ 125 Presbitérium: Mátrai Zoltán felügyelő, Korzicska Róbertné gondnok (Balatonboglár), Magyar István műszaki gondnok (Balatonlelle), Gyarmati Zoltán jegyző (Szőlősgyörök), Kisné Török Ilona pénztáros (Balatonboglár), Gémesi Lászlóné számvevőszéki elnök (Balatonboglár), Németh-Hám Kornélia számvevőszéki tag (Balatonboglár), Horváth Renáta számvevőszéki tag (Balatonlelle), Banitz Józsefné (Balatonfenyves), Hám Józsefné (Balatonlelle), Klotz Péter (Szőlősgyörök), Madarász István (Balatonboglár), Molnár Attila (Balatonboglár), Nyirő Károlyné (Fonyód), Rangli Margit (Balatonlelle), Tilk András (Balatonboglár), Lux Gyula tiszteletbeli presbiter (Balatonszemes), Rangli Ferencné tiszteletbeli presbiter
(Balatonlelle)

Egyházmegyei küldött: Ottóffy Attila (Fonyód)

Kántor Balatonbogláron, Balatonszemesen és Fonyódon: Kőröshegyi Adrienn (Balatonboglár)
Szórványai és lélekszámuk: Andocs (12 /1/ 1), Balatonfenyves (23 /10/ 10), Balatonlelle (153 /160/ 110), Balatonszemes (29 /28/ 20), Balatonújlak (2 /−/ −), Fonyód (78 /52/ 41), Balatonőszöd (17 /6/ 4), Karád (15 /3/ 3), Látrány (12 /4/ 2), Ordacsehi (10 /3/ 3), Somogyszentpál (3 /3/ 1), Somogytúr (6 /3/ 2), Szőlősgyörök (16 /12/ 8), Visz (3 /1/ 1)

Lélekszám összesen: 550 /447/ 331

Hácsi társegyház

Lélekszám: 96 /117/ 90. Presbitérium: Németh Nándor gondnok és társegyházi felügyelő (Lengyeltóti), Peitler Kálmánné pénztáros, Koch Gyula számvevőszéki elnök, egyházmegyei küldött, Eőry Lászlóné (Lengyeltóti), Kiss Istvánné Makai Erzsébet, Makai Gézáné (Lengyeltóti), Trenyik Tibor (Lengyeltóti), Vogel Jánosné

Kántor: Seregi László

Szórványai és lélekszámuk: Buzsák (2 /2/ 2), Gyugy (8 /4/ 4), Kisberény (3 /1/ 1), Lengyeltóti (65 /70/ 58), Táska (−)

Lélekszám összesen: 174 /194/ 155

Somogyvámosi társegyház

Lélekszám: 95 /122/ 94. Presbitérium: Wanderer Ferencné gondnok és társegyházi felügyelő, Mező Beatrix jegyző, egyházmegyei küldött (Somogyvár), Kovács Pálné pénztáros, Schiszler Géza számvevőszéki elnök, Berg Lászlóné, Bierer Zoltán (Somogyvár), Sebestyén Péterné, Tilk Jánosné, Wanderer Ferenc, Schiszler Imre tiszteletbeli presbiter

Kántor: Seregi László

Szórványai és lélekszámuk: Edde (6 /3/ 2), Öreglak (14 /6/ 3), Pamuk (5 /1/ 1), Somogyvár (18 /10/ 10)
Lélekszám összesen: 138 /142/ 110

Az egyházközség lélekszáma: 862 /783/ 596