Horvátország szomszédságában, a Duna−Dráva Nemzeti Park területén, szép természeti környezetben helyezkedik el Csurgó. A leginkább Csokonai Vitéz Mihály révén híressé vált kisvárosban régóta élnek evangélikusok.

Az első evangélikus templom és gyülekezet története a reformáció idejéig nyúlik vissza. Földesurai − Enyingi Török Bálint, majd a Zrínyiek akkor élő tagjai − evangélikusok voltak. Török Bálint elfogatása (1541) és Konstantinápolyba hurcolása után felesége, Pemflinger Katalin, a „lutheránus nőstényoroszlán” is ide költözött két fiával a 12 évig (1531−1543) lakóhelyül szolgáló Szigetvárról.

Csurgónak 1618-ban református lelkésze volt Laskói János személyében, s a gyülekezet a kiskomáromi esperességhez tartozott. Ugyanakkor Kis Bertalan püspök 1632. május 12-én Révkomáromi Horváth Andrást evangélikus lelkésznek avatta fel Csurgóra, aki akkor evangélikus hitvallásainkat is aláírta. A kálvini reformáció somogyi térhódítása következtében temploma református, majd az ellenreformáció előretörésével ismét katolikus lett. Ez idő alatt is éltek itt evangélikusok, de 1781-re annyira megfogyatkoztak, hogy önálló gyülekezetté alakulni és templomot építeni nem tudtak.

A türelmi rendelet után 2 évre − 1783-ban − újra feléledt a környék és vele Csurgó evangélikussága is. Ebben nagy szerepe volt a szomszédos Porrogszentkirály erős hitű lelkészének, Balliér Istvánnak, a későbbi esperesnek. Tevékenysége nyomán a csurgói evangélikusok már 1784-ben Porrogszentkirály fiókegyházaként vettek részt az ottani zsúptetős fatemplom építésében. Ezt követően pedig − növekvő lélekszámban − hosszú évtizedeken át nagy számban jártak Porrogszentkirályra istentiszteletre.
Csurgón 1875-ben 200 evangélikus élt, de 1910-ben számuk már meghaladta a 300-at.

A településen csak 1921 óta van evangélikus istentisztelet. A rendelkezésre álló adatokból az első istentisztelet pontosabb ideje és helye nem állapítható meg, de valószínű, hogy az egykori állami tanítóképzőben kerülhetett erre sor. Később azonban az istentiszteleti alkalmakat a református gimnázium tornatermében tartották a templom felépüléséig, 1936-ig. Ez idő alatt Balogh István, Bojsza János, Lágler Béla és Békés József porrogszentkirályi − különböző státusban lévő − lelkészek pásztorolták a csurgói fiókegyházat.

A 310 lelket számláló gyülekezet 1930-ban indította meg a templomépítés mozgalmát Jamrich Béla világi elnök vezetésével. Az ünnepélyes alapkő-elhelyezés 1935. november 24-én volt. Felszentelését 1936. október 11-én végezte D. Kapi Béla püspök. Az akkori modern nemzetközi építészet leegyszerűsített formáihoz jól alkalmazkodó, az egyszerűségében is szép templomot Kalmár Zoltán építészmérnök − a nagykanizsai gyülekezet felügyelője − tervezte. Az oltárt és a szószéket Fekete Dezső, rákosszentmihályi műasztalos készítette. Az oltárkép Raksányi Dezső festőművész, képzőművészeti főiskolai tanár alkotása, Krisztust ábrázolja a gyermekek között. Ezzel a művész a lelkes dunántúli evangélikus gyermekseregnek állít emléket, akik gyűjtőlapocskákon jegyzett, 2 fillérekből összegyűjtött adományaikkal járultak hozzá a templom felépítéséhez. Az így összegyűjtött összeg több mint 5000 pengőt tett ki. Alig két hónap múlva ismét örömünnepe volt a csurgói híveknek. Egy áldozatkész idős házaspár − Ladila József és neje, Marics Éva − 320 kg-os harangot ajándékozott az új templomba.

Az immár templommal is rendelkező gyülekezet lelki gondozásával Lágler Béla porrogszentkirályi lelkész előbb Békés József segédlelkészt, mindenkori segédlelkészeit, majd 1942. március 23-tól Szekeres Elemér segédlelkészt bízta meg.

A templom 1945-ben – a szomszédos református templom felrobbantásakor – nagyobb sérüléseket szenvedett, de a gyülekezet a következő néhány évben helyreállította.

A több mint másfél évszázadon át Porrogszentkirályhoz tartozó fiókgyülekezet 1947. május 11-i közgyűlésén döntött az anyagyülekezettől való elszakadásról. Az önálló gyülekezet 1948. február 8-án választotta meg első parókus lelkészévé Szekeres Elemért, aki addig segéd-, illetve helyettes lelkészként szolgált. Ugyanebben az évben lelkészlakást is vásároltak, amely közel fél évszázadon keresztül – 1994. augusztus 31-ig – szolgált a lelkészcsalád otthonául. Innen Celldömölkre költözött Szekeres Elemér, de teljes nyugdíjba vonulása előtt még néhány hónapig helyettes lelkészként az ecsenyi gyülekezetet gondozta. Ura 2006. január 4-én szólította magához. Nyolcvannyolc éves volt.

A lelkészlakást a gyülekezet eladta, és közvetlenül a templom mellett vásárolt újabb épületet lelkészlakás céljára. A házhoz tartozó melléképület felújításával − 1996 szeptemberétől − gyülekezeti teremmel is gyarapodtak. Ebben az időben a Zalaistvándról származó Dénes Ilona (1994−2001) volt a gyülekezet lelkésze.

Dénes Ilona lelkésznő távozása után Sikter János − a szomszédos Porrogszentkirály papja − helyettes lelkészi státusban gondozta a gyülekezetet. 2002. augusztus 15-től a fiatal Kendeh-Kirchknopf László segédlelkész lett az időközben átszervezett Csurgó−Nagyatád−Barcs gyülekezeteit magába foglaló egyházközség pásztora.

Hamarosan a gyülekezet épületeinek arculata is megváltozott. A buzgó hívek felújították a templom tető- és falszigetelését, majd a parókiát, ezt követően pedig a templombelsőt. Munkájuk gyümölcséért ünnepi istentiszteleten adtak hálát a Teremtőnek 2003. szeptember 28-án.

Három évvel később belülről felújították gyülekezeti termüket, és korszerűsítették fűtését.
A gyülekezeti munkát „A Csurgói Evangélikus Gyülekezetért" néven bejegyzett alapítvány segíti.
2010 nyarától Györgyi Zsolt lelkészjelölt végzi a szolgálatokat.