A gyülekezet története

A község története

Bakonytamási a Bakonyalja és a Sokoróalja találkozásánál, a Kisalföld határán fekvő község, Veszprém megye északi szélén. A településnek ma 730 lakója van. Pápától 25 km-re keletre és Győrtől 37 km-re délre helyezkedik el.

A falut 1262-ben említik először írásban. A tatárjárás után két évtizeddel, 1262-ben, IV. Béla hozzájárult, hogy a község a pannonhalmi apátság birtokába kerüljön, majd oklevelet állított ki ennek megerősítéséről.

Tamási magyar eredetű falunév, jelentése Tamásé. Az -i képző azonos a mai -é birtokjellel. Ez a helynévtípus az ősi településekre jellemző. Tamási tehát a 12. században települhetett, és első birtokosáról kapta nevét.

Lakossága a 16. század folyamán többször elmenekült az ellenség elől, más esetben a rajtaütés otthon érte, és feldúlta a falut. 1570-től a töröknek teljesen alávetve a század végére elnéptelenedik. Az 1590-es években a pusztát Gregoróczi Vince győri alkapitány telepítette be. A 16. században a falu Batthyány-birtok lett.

A nagy lendülettel munkálkodó ellenreformáció sikeresen tevékenykedett hazánkban az irodalmi nyelvünk megteremtésében jeleskedő Pázmány Péterrel az élén. Főképpen az ő személyes tevékenysége eredményezte, hogy a dunántúli nagyúri családok visszatértek a katolikus hitre. Kivétel volt Batthyányné Lobkovitz-Poppel Éva, aki kitartott hite mellett a sírig. Tamási így maradhatott meg evangélikusnak, mivel az ő hozományaként kapcsolódott a Batthyányak birtokához. A 17. században Bakonytamási mint Pápa vár tartozéka az Esterházyak hatalma alá került elzálogosítás útján. Mint jobbágyközséget említik, de élt itt kevés számú kisnemesség is. A 18. század második felében újra a Batthyányaké, tőlük a Habsburgok 1849 után kobozzák el.