Siófok Somogy megye északkeleti részén, a Balaton déli partján, a Sió-csatorna torkolata mellett található üdülőváros.

A 20. század elején Siófok nagyközség evangélikus lakóit a Lajoskomáromhoz tartozó szórvány híveiként tartották számon. Lélekszámuk 1910-ben 28, 1933-ban 83 volt. Az első adatok arról, hogy Siófokon is tartanak evangélikus istentiszteleti alkalmakat, 1934-ből valók. Akkor szervezték az Enying székhelyű missziói kört, amelyhez Siófok is csatlakozott Alsótekerespuszta, Balatonbozsok, Balatonkenese, Balatonfőkajár, Berhida, Csajág, Küngös, Lepsény, Leshegy, Mezőszentgyörgy, Papkeszi, Peremarton, Siómaros és Balatonszabadi szórványtelepüléssekkel. Megalakulásának ideje: 1934. Neve Enyingi Missziói Gyülekezet lett. Első lelkésze Komjáthy Lajos volt, és ő járt Siófokra is. 1940-ben 447 lélek alkotta a gyülekezetet, amelyből 122-en Enyingen, 82-en Siófokon laktak, míg a többi 243 lélek a 14 kisebb szórványhelyről került ki. Egyházszervezetileg a Veszprémi Evangélikus Egyházmegyéhez tartozott. Komjáthy Lajos mellett Szalay Kálmán szolgált segédlelkészként.

A Balaton már abban az időben is kedvelt nyaralóhelynek számított, ezért nyáron megnövekedett a templomba járók száma. Már a negyvenes években felmerült az igény arra, hogy gondoskodni kellene egy állandó, istentiszteletre alkalmas helyről, mert a református templom − ahol addig tartották az alkalmakat − nem volt végleges megoldásnak tekinthető. Sokat változott a helyzet 1943-ban, amikor Buthy Dénes lett a lelkész, és Enyingről Siófokra költözött.

A missziói gyülekezet Enyingen 1944. április 30-án tartott közgyűlésén a lelkész a siófoki presbitériumnak és a híveknek azt a kérését terjesztette elő, hogy a gyülekezet nevében Siófok is szerepeljen. Ennek indokolásául felhozta, hogy Siófok és Enying evangélikusainak lélekszáma egyenlő, a gyülekezet fenntartásában is egyenlő mértékű adóval vesznek részt, és presbitériumuk is azonos létszámú. Ekkor hangzott el az is, hogy „Siófokon a jövőben meg kell indulni a templomépítési mozgalomnak, s csak előnyére van a hivatalos gyülekezetnek, ha nevében is benne foglaltatik Siófok”.
A névváltoztatás megtörtént. Az egyházközség az Enying−Siófoki Missziói Gyülekezet nevet vette fel. A siófoki hívek lélekszáma akkor már elérte a 130-at. Haasz Anna Lenke vezetésével 34 tagú nőegylet alakult. A hívek templomépítési terve annyira életszerűvé vált, hogy Sándy Gyula műépítész már tervet is készített megvalósítására. A háborút követő években azonban ez a terv nem valósulhatott meg, annak ellenére, hogy 1946-ban ehhez telket is kapott a gyülekezet a „községtől”, s már a követ is hordták az alaphoz. A kiutalást ugyanis a hatalom helyi szerve visszavonta. Később erre a telekre épült a Motel étterem. Így először csak bérelt, később − 1948-tól − saját tulajdonú gyülekezeti házban folyt a lelkigondozás a Fő utca 93. szám alatt. A gyülekezet státusában is változás történt. Az 1952. évi I. egyházi törvénycikk (ET) az anyagyülekezetek között sorolja fel Siófokot. A valóságban úgy is működött.
Az 1956-os forradalom után Buthy Dénes külföldre távozott. Helyére Schád Ottó bábonymegyeri lelkészt választották meg a hívek, aki 22 évig szolgált Siófokon. Egyházunk egyik legbuzgóbb szórványpapjaként maradt fenn emléke. Egyenként számon tartotta híveit. Negyvenhét évi lelkészi szolgálat után hunyt el, 1979-ben. Hivatali elődjét 1992-ben szólította el az Úr, Amerikában halt meg. Élete utolsó 12 évében, esperesként, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia alelnöke volt.

Schád Ottó halála után a lelkészek gyorsan váltották egymást. 14 év alatt 7 segédlelkészt és helyettes lelkészt ismerhetett meg a gyülekezet. Közben a város fejlődésével együtt nőtt az evangélikusok száma is. A közeli településekről − Kötcséről, Tabról, Lajoskomáromból és a belső-somogyi falvakból −, valamint mára az egész ország területéről költöztek ide evangélikusok. Mindezek és az a tény, hogy nyáron sok magyar és külföldi evangélikus turista látogat a Balaton déli fővárosába, arra a lépésre késztették a siófokiakat, hogy régi vágyukat valóra váltsák: Józsa Márton helyettes lelkész vezetésével saját templomot és parókiát építsenek. A szervezés munkálatai már 1985 júniusában elkezdődtek, közvetlenül az után, hogy a Városi Tanács telket kínált fel templomépítésre. A templom és a parókia tervét Makovecz Imre készítette. Az oltár fölött lévő szobor − a föltámadott Krisztus − Péterfy László szobrászművész alkotása. A templombelső konzultánsa Ferenczy Zoltán volt.

Az ünnepélyes alapkőletétel 1987. augusztus 15-én volt. A göcseji szórványközpontban, Barlahidán 50 évvel ezelőtt országos gyűjtésből templomot építő lelkész, költő és novellista, Jakus Imre erre az alkalomra verset írt. Lelkesen elmondott − az alapba is befalazott − költeménye még maradandóbbá tette az esemény magasztos hangulatát.

Az építkezés 1990 nyaráig tartott. Közben − 1988 novemberében − elkezdődtek a parókia építésének munkálatai is. A kivitelezést Gutman Jenő székesfehérvári építőmester kezdte − majd a neki adott megbízás megvonása után −, Ignácz Imre szekszárdi építésvezető fejezte be. Az asztalosmunka legnagyobb része Hégely Sándor balatonalmádi asztalosmesterék munkáját dicséri.

Az építkezéseknél nagy segítséget jelentett, hogy a templomtelket ingyen, a parókia telkét pedig kedvezményesen kapta meg a gyülekezet Siófok városától. Az építkezéshez szükséges faanyagot a finn egyház külügyi szolgálata adta minden ellenszolgáltatás nélkül. A finnországi segítség legnagyobb része Oulu testvérváros és gyülekezetének adománya. A templombelső berendezéseinek költségeit (padok, oltár, keresztelőkút) ugyancsak Oulu fedezte, sőt azok ott is készültek. A harangot Szarvasról hozták, az orgona a Magyarországi Evangélikus Egyház ajándéka. Mindezek mellett a Fő utcai ingatlan értékesítéséből befolyt pénz is e nemes célt szolgálta.

A templomot 1990. június 30-án szentelte fel dr. Harmati Béla püspök. A stílusában a templomhoz simuló gyülekezeti ház és parókia ünnepélyes átadására a templomszentelés második évfordulóján − 1992. június 27-én − került sor. (A templom- és a parókiaépítés nem szokványos története − és benne Józsa Márton templomépítő lelkész buzgó munkálkodása és élete − Fabiny Tamás „Hogy néki szent házat építs” című könyvéből részletesen megismerhető).

A fiatal Baranyay házaspár került 1993-ban Siófokra. A feleség − Baranyayné Rohn Erzsébet − a siófoki, Baranyay Csaba (1994-től) a kötcsei gyülekezet lelkésze lett. A szolgálatot közösen látták el 2002 nyaráig. Közel egyéves (1998−1999) finnországi tanulmányútjuk idején Smidéliusz András segédlelkész gondozta a gyülekezetet.

Pécsre távozásuk után a várpalotai segédlelkészi állásból meghívott fiatal Lampért Gábort választotta a gyülekezet lelkészének, aki elődjeihez hasonló odaadással végzi szolgálatát.

Enying evangélikusait már 1993-tól Decmann Tibor lajoskomáromi lekész pásztorolta. Attól kezdve ott történik az anyakönyvezés is. A kilencvenes évek közepén Enying hivatalosan is elvált Siófoktól, s Lajoskomárom filiája lett.