A gyülekezet története

Ajka településről

Ajka és környéke a Nyugati- és a Déli-Bakony közé ékelődik a Kisalföld felől. A domborzatilag eltérő jellegű területek találkozása kedvező lehetőségeket biztosított a letelepedéshez. A honfoglalás előtt rómaiak, avarok, szlávok egyaránt megtelepedtek a vidéken. A Bakony erdőségei tüzelő- és építőanyagot biztosítottak, s kitűnő vadászterületül szolgáltak. A Kisalföld felé alacsonyodó térszint a földművelésnek kedvezett. Két patak, a Torna és a Csinger folyik át a városon. A 20. századi Ajka várossá fejlődését az ipar alapozta meg: a szénbányászat, az üvegipar, a timföldgyár és a hőerőmű.
Feltételezések szerint az „Ajka” elnevezést a település egykori birtokosától, az Ajka nemzetségtől kapta, a név a német Heiko névből származtatható. Heiko vitéz István király feleségével, Gizellával jött Magyarországra. István halála után a trónharcok miatt Gizellával együtt a hívei is elmenekültek, csak néhány egyfalus bajor hospes (vendég) maradt. Közülük való volt Heiko is. Ajka nevének első előfordulása ugyan csak 1214-ből ismert, de jóval korábbi a település. 1239-ben Eyka, 1278-ban Ayka néven említik a történelmi források. A falu területe a 14. században „alsó” és „felső” jelzőkkel megkülönböztetett részekre vált, és a 16. sz. végéig így található róluk adat.