Kőszeg városának története

A város eredete homályos és vita tárgya. „Az alsóvár nevét a már sokkal előbb épült fölső vártól nyerte, amely a várostól nyugat felé fekvő hegységnek legmagasabb fokán (…) maradványokkal hirdeti egykori lételét.” Ehhez kapcsolódik egy másik kutató mondata: „Az Óház-tetőn feltárt felső vár, noha említése csak 1248-ból ismert, a régészeti leletek alapján kora Árpád-kori eredetű, s minden bizonnyal helyes a felső vár azonosítása az Anonymus által említett Guncillal.” Van, aki azt állítja, hogy már a frank birodalom idejéből, a 800-as évek elejéről való „castellum Guntionis” feljegyzés erre a felső várra vonatkozik, mások azt mondják, hogy ez a vár, illetve mai nevén „Óház” késő Árpád-kori építmény. Kétségtelen azonban, hogy a környék, élén Velem községgel, a legrégebbi települések közé tartozik. „Bozsoktól Velemen át a Kőszeg közeli Pogány-völgyig kőszerszámok árulkodnak egy csaknem hatezer éves emberi kultúráról” – írja a város ismerője, a már nyugdíjas levéltári igazgató.

Magáról az „alsó”, középkori városról első okmányaink 1248-ból, IV. Béla idejéből valók, amelyben a „Kyszug, Kuzig, Kussugh” nevezetek fordulnak elő. 1263-ból egy okmányban pedig ezt olvassuk: „Castrum Kuzug”. A kutatók abban megegyeznek, hogy az alsó vár, tehát a mai város magja köré 1269 körül telepítették a „hospites”, azaz vendégeket, illetve az első lakókat. Így született meg a vár köré épült város Keuseg, Kyzug, Kőszeg magyar és Genza, Gunza, Guns, Güns német neveivel. A magyar elnevezés a kutatók szerint a „köves zúg, szeglet” képet, tartalmat takarja, talán inkább a felső vár környékére utalva, a német pedig a Güns, magyarul a Gyöngyös-patak mellettiségét fejezi ki ebben az egyik legnyugatibb, határközeli, észak–déli irányban Sopron és Szombathely közötti kiszögellésben született „rejtőzködő” városban, s ez a fekvése, helyzete további történetét és sorsát is meghatározta.

A 11. században települt ide a németújvári Wolf(er) és Héder, a tőlük idővel Kőszeginek nevezett főúri család. A magyar főnemességbe emelkedő Kőszegi-család a 13. század végén az egész országrészeket hatalmukban tartó ún. kiskirályok (tartományurak) közé tartozott. Állítólag 65 vár volt birtokukban. „Ők építették 1274 előtt a kőszegi alsó- vagy vízivárat, amely köré, váraljai településként, Kőszeg városát is megalapították.” Károly Róbert (1308–1342) győzte le őket, Kőszeget bevéve. Ettől az időtől századokon át folyt a küzdelem a város hovatartozásáért éppen határhelyzete miatt. 1445-től Kőszeg ausztriai város lett, azaz III. Frigyes német-római császár elfoglalta, és rövid megszakítástól eltekintve 1647-ig a Habsburgok kezén maradt, mint zálogváros („Pfandstadt”). Mátyás király 1482-ben visszaszerezte, de 1490 után I. Miksa német-római császár újra elfoglalta.

Közben 1328-ban királyi város lett Kőszeg, és megszületett máig őrzött pecsétje is. Ekkoriban – a kutatások szerint – mintegy 200 lakója volt a városnak a katonákon kívül. Kereskedőváros volt, piaccal, tranzit-, azaz árumegállító joggal. Ekkor már templom is állt a városban, egy 1289-es adat ecclesia-ról szól. Van olyan feltevés, amely szerint már 1242-ben plébánia is volt itt.

1648-ban kapta a település a szabad királyi város címet. A város történetében kiemelkedő esemény volt a török megállítása 1532-ben. Jurisich Miklós kapitány védte a várost, és állította meg a nagy török sereget. Ettől kezdve harangoznak a városban délelőtt 11 órakor is, a török elvonulása órájában. Egy szomorú felirat a városkapun: „Európát védtük meg, s jutalmul Trianont kaptuk.” Később a város egyre inkább kereskedő-, majd iskolaváros lett.

Kiszsidány a kőszegi gyülekezet filiája a várostól keleti irányban – Csepreg, Bük felé – körülbelül 10 kilométerre fekszik. Az első írásos dokumentum 1255-ből való a településről. A lakosság nagy része német betelepülő (Németzsidány volt a neve sokáig, mai német neve Roggendorf). Ma 120 lakosa van, fele katolikus, fele evangélikus. Egykori iskolájukból átalakított imatermükben vannak alkalmaik. Az iskola, vele a tanítólakás 1864-ben épült, az államosításig evangélikus, aztán állami népiskola lett 1960-ig. A tanító lakását eladták, az iskolát a gyülekezet visszakapta. Minden második vasárnap és nagyünnepeken délután 2 órakor van itt istentisztelet. Egy különálló toronyban lévő harang hívogatja a híveket. A hitoktatás a horvátzsidányi önkormányzati iskolában folyik.