A gyülekezet története

A Somló hegy 45 millió évvel ezelőtt alakult ki a felsőpliocén korban. Nevezetes boráról, melyet ismernek itthon és az egész világon. A Bakony nyugati lábánál a Kisalföld síkságából emelkedik ki a Somló. Az egykori vulkán oldalán gondozott szőlőültetvények díszlenek, présházak, pincék százai láthatóak. A Somlót gyűrű alakban körülölelő falvak közül kiemelkedik Somlószőlős település.

A régészek kutatták a Somló környékét, és felfedezték, hogy a Szombathelyig vezető út Somlóvásárhelyen vezetett keresztül. Tüskevár és Somlóvásárhely között a föld alatt római kori város helyezkedik el, melyet a régi térképeken Mogentiana néven jelöltek. Virágzó, gazdag város épült itt a fontos kereskedelmi út mentén.

Bél Mátyás pozsonyi evangélikus lelkész, a nagy polihisztor – akinek édesanyja, Cseszneki Erzsébet nemes asszony a Veszprém megyei Szentgálon született – a „Notitia” című művében Veszprém megye leírásában a következőket mondja:”A Bakonyi erdők és a Bakonyi hegyek után elénk tűnik egy egyedül álló és igen említésre méltó hegy, a Somljo, amely az általunk említett összes többit sokféle módon megelőzi természetével és bájos fekvésével: egész Magyarországon – a Tokaji hegy után – a legszebb és bort legbővebben termő. A hegy teteje alatt minden oldalról szőlők terülnek el, leginkább azokon a részeken, amelyek keletre és délre néznek.(…) Mindenfelől, különösen pedig a hegy legalsó szegélyén fás kertek terülnek el és ha az év kedvező, bő gyümölcsöt hoznak.”

Somlószőlős település a szőlőművelésről vette nevét. Említései: 1266: Scevleus, 1488: Naghzewleus, 1568: Nagy Zeles, 1898: Somlószőlős. A község első írott említését 1211-ből ismerjük. A falu lakói 1488-ban 77 forintot fizettek az országos adóba, tehát a megye egyik legnépesebb települése lehetett. A legújabb időkig Nagyszőllősnek nevezett helység a középkorban folyamatosan Vázsonykő várához, illetve a nagyvázsonyi uradalomhoz tartozott, így a 15. század végén Kinizsi Pál, majd a vázsonyi Horváth család s végül a 17. századtól a Zichyek birtokolják. Nagyszőllős a megye legnagyobb falvai közé számított. Megvoltak az adottságai, hogy oppidummá (mezővárossá) fejlődjék, ezt csak a különösen mostoha sorsformáló tényezők akadályozták meg. 1773-ban jegyezték fel a településről, hogy magyar falu evangélikus és római katolikus lakókkal. 1698-ban még öt fő kivételével teljes népessége evangélikus volt.

A reformációt követően az 1540-es évektől már lutheri tanokat hirdető lelkész szolgál az Árpád-kori vonásokat magán hordozó (ma katolikus) templomban. Az evangélikusok ezt 1724-ig használhatják. A veszprémi egyházmegyében azon gyülekezetek sorába tartozik, amelyről elmondhatjuk, hogy az egyik legrégebbi. Mi az oka annak, hogy Somlószőlősön megmaradhattak az evangélikusok annak ellenére, hogy jobbágyfalu volt, és az örökös földesúr vallásváltoztatásával kötelességük lett volna a földesúr vallását követni? Tudjuk, hogy Nagyszőllős Kertával együtt a 17. század elejétől a nagyvázsonyi uradalomhoz tartozva a Zichy család birtoka volt. Mi lehet annak az oka, hogy a Zichy család birtokán, Nagyszőllősben megmaradhattak az evangélikusok? Erre egy olyan oklevél ad feleletet, amelyet I. Lipót király, az ellenreformáció legnagyobb alakja a Wesselényi-összeesküvés felszámolása után adott ki a nagyvázsonyi vár védőinek. Az összeesküvésre hivatkozva a Habsburg-ház elkezdte a Habsburg-ellenes, zömében protestáns egyházakhoz tartozó körök felszámolását. A katonaság tömegbázisát a protestáns kisnemesek alkották a szabadságharcokban. A Habsburg-ház célja az volt, hogy felszámolja az evangélikus és a református prédikátoroknak azt a hálózatát, amely egész Magyarországra kiterjedt. 1674-ben rendkívüli vésztörvényszéket állítottak fel Pozsonyban és oda rendelték a prédikátorokat. A nagyvázsonyi vár őrsége is evangélikus és református prédikátorokat tartott, akik a várban szükséges írásbeli teendőket is végezték.

A Zichy család várőrsége egyedül képtelen volt az erős török nyomással szemben Nagyvázsonyt és az ott húzódó végvári rendszert védeni. Ezért Veszprém megye nemessége kérte a királyt, hogy katonasággal erősítse meg Nagyvázsony védelmét. 1674-ben Zolnai (Solnay) István volt itt evangélikus lelkész, akit Szilvágyon 1673. január 6-án avattak lelkésszé. Még ebben az évben bilincsbe verve elvitték, majd kényszer hatására lemondott lelkészi hivataláról. Tolnai István református lelkészt ugyanakkor kilenc hónapra ítélték. Amikor a két prédikátort elvitték Nagyvázsonyból, a vázsonyi és a tihanyi őrsereg levélben gróf Rotál győri kapitányhoz fordult, hogy engedjék szabadon a prédikátoraikat. Ő elutasította kérésüket. Ekkor a katonák a királyhoz írt kérésükben arra hivatkoznak, hogy a közelmúltban a Berhida és Kiskovácsi között lévő Séd-patak hídjánál közülük a fehérvári törökök tizenkét lovast, akiket Szendrei hadnagy vezetett, tőrbe csaltak. Eddig is a királyért és a hazáért véreztek, és ezután is készek az életüket a királyért áldozni. Ezért kérik, hogy hitük szerint imádhassák Istent. Két tiszt vitte fel a kérésüket Lipót királyhoz, aki 1675. január 13-án egy oklevéllel megengedte a lelkészek szabadon bocsátását és a vázsonykői őrség ágostai és helvét hitvallású katonái részére a szabad vallásgyakorlatot: „A vázsonykői őrház elszánt és kiváló katonái (…) a jövőre nézve is ígérik, hogy ugyanilyen hűséggel és elszántsággal fognak viselkedni, ezért a jóakaratú király védelmébe fogadja őket, megadja nekik a szabad vallásgyakorlást, egyben felhívja az egyházi és világi hatóságokat, hogy a vázsonykői őrsereget vallásszabadságukban védjék meg és más vallás követésére ne kényszerítsék az utódait!”

Ez az oklevél adott lehetőséget arra, hogy Nagyvázsonyban és a vázsonyi uradalomhoz tartozó falvakban a szabad vallásgyakorlás megmaradjon. Ide tartozott Nagyszőllős, Kerta, Öskü és Mencshely. Ez a magyarázata annak is, hogy a későbbi uralkodók tiszteletben tartották Lipót oklevelét. Nem merték megváltoztatni, más hitre téríteni ezeknek a településeknek a lakóit. A vázsonyi vár katonái betartották szavukat, ezt számtalan oklevél igazolja. A múlt században Halimbán az evangélikus Perlaki család tulajdonában maradt levéltári anyag bizonyítja, hogy a vallásszabadságért küzdöttek, és ugyanakkor életüket adták a királyi ház védelmében.

1695-ben készített jegyzőkönyvet az egyházközségi látogatás után Ács Mihály lelkész. Nagyszőllősben járva a gyülekezetben dobai és vecsei híveket is talált. 1695-ben leírja, kik voltak az evangélikus presbiterek, amikor Kelemen Benedek volt a prédikátoruk: Kis Péter, Lipó András, Varga András, Badics György, Szűcs István, Kató György, Gáncs András (Somlóvecse), Vida György (Somlóvecse). Mondhatjuk tehát, hogy a nagyvázsonyi vitézek királyhűsége és az evangélikus és a református egyházhoz való ragaszkodása eredményezte, hogy a hozzá tartozó birtokon a szabad vallásgyakorlás megmaradhasson.

Somlószőlős, korábban Nagyszőllős, történeti adatait az 1779. évi tűzvész megsemmisítette, így erről a korszakról nem sok feljegyzésünk maradt. A 17. század elején, amikor Kiss Bertalan volt a püspök Dunántúlon, akkor itt Zólyomi Pál volt a lelkész, akit a püspök Hosszúperesztegen szentelt lelkésszé. A történetírásban olyan feljegyzést is találunk, mely szerint 1698-ban a település teljes népessége evangélikus vallású. E század második felében (1674) Vigil Eöri Jánost beidézték a pozsonyi vésztörvényszék elé, és 1674-ben gályarabságra ítélték. (Valójában a gályán evezők között nem volt, de idézése és elítélése biztosra vehető.) A változásról biztos adatunk van: a Zichyek 1724-ben újjászervezték a falu katolikus plébániáját, az ősi templomot visszavették az evangélikusoktól.
Az állattenyésztéssel és jelentős szőlőtermeléssel rendelkező Nagyszőllőst gazdasága és nagysága miatt ebben az időben az oklevelek mezővárosnak nevezték. Jobbágysorban élő lakóinak bátorságára, erejére, küzdőképességére jellemző, hogy a pápasalamoni határ közelében levő, aszólapi legelők birtoklásáért saját földesurukkal, a nagyvázsonyi Zichy grófokkal 40 évig pereskedtek, míg végül perükben Mária Terézia a jobbágyok javára szolgáltatott igazságot.

A jelenlegi területet, amelyen a templom, a gyülekezeti ház és a szomszédban az egykori evangélikus iskola és tanítólakás található, gróf Zichy János és Imre adományozták az evangélikusoknak. Ez a hely akkor mocsaras, lápos, ingoványos terület volt, amelyet a szőllősi hívek töltöttek fel. Gazdagságuk és erejük tudatában természetesnek tartották, hogy megfelelő nagyságú kőtemplomot építsenek maguknak. A 18. század elején fából és sövényből épült négyablakos, nádfedeles templomunk Padányi Bíró Márton veszprémi püspök összeírása szerint már 1774-ben közel állt a pusztuláshoz, és az 1779. évi tűzvész alkalmával leégett. Tizenhat esztendő telt el, mire a jelenlegi templom elkészült. A megközelítően 5x10 méteres és 2,5 méter magas épületbe Nagyszőllősből, Somlóvecséből és Noszlopról 886-an járhattak, de nagy részüket a templom nem tudta befogadni. Ezért arra kérték Mária Teréziát, hogy akkora templom építését engedélyezze, amelyben mindnyájan elférhetnek. Az építési költségeket összeadták, két mester pedig kifejezte azt a szándékot, hogy megépítené az oratóriumot. Ha szilárd anyagból építhetnének, Noszlopy Ferenc ingyen adná a téglát. Tegyei Katalin két darab ón gyertyatartót adományozott (1800).

II. József türelmi rendelete (1781) után újból kérelmezték a kőtemplom építését. A hagyomány szerint a kikocsikázó Zichy gróf a falu közepén levő tóra mutatva azt válaszolta: „Ha templomot akartok magatoknak, akkor a tó közepére építsétek.” Az egykori evangélikusok megköszönték a gróf jóságát, és nagy szorgalommal, sok segítő kézzel, messze környék evangélikus lakosságának támogatásával feltöltötték a tavat, és felépítették ezt a templomot. 1795. november 1-jén szentelték fel Döbrentei Lajos szolgálatával. Az „oratórium” a parókia udvarában van, a torony hozzáépítve viszont az utcán áll. A torony alján belépve három oldalról (fa oszlopokon álló) karzattal körbefogott belső tér tárul elénk, késő barokk szószékoltárral, amely az „1868. esztendőben újra aranyoztatott gróf Zichy Ferraris Manó szívességéből”.

A templom berendezése: a hosszoldal közepén az oldalbejárattal szemben áll a szószékoltár, ezt három oldalról U formában karzatok veszik körül. A templom főbejárattal szemközti része a férfiak helye, erre a kalaptartókból lehet következtetni. A szószékoltár késő barokk építmény: a retabló két gazdag díszes csavart oszloppal, szélein golyvázott párkányzattal keretelt, a tetején oldalt vázák láthatóak. A hangvető alján galamb, körbefutó rojtdísz, csúcsán istenszem motívum. A jelenlegi oltárkép a Gecsemáné-kerti jelenetet ábrázolja. (Eősze Dezső veszprémi lelkész festette 1881-ben). A szószék mögött félköríves falfülke látható, mellette aszimmetrikusan egy ablak. (Az egykori oltárkép a templomban a karzat külső oldalán látható, az úrvacsorát ábrázolja, szignója nem ismert. 1869-ben Buzás Mihály gyülekezeti tag által újult meg a kép, és került új keretbe). Az oltártól balra álló keresztelőkút tardosi vörös márványból készült, felirata: „Néhai Badics Gy. Júlianna Hajadon Hagyománya 1884” Krausz Pápa.

Az orgonát 1800-ban és 1868-ban teljesen átalakították. 1966-ban Trajtler Gábor orgonaművész tervezte, és Ádám József orgonaépítő mester kivitelezte azt az orgonát, amely ma a templomhajó toronyhoz kapcsolódó részében található. A gyülekezet 2006-ban az orgonát felújíttatta. Az orgonán a munkákat a soproni Orgonaépítő KKT végezte. A toronyban először 1800-ban szólaltak meg a harangok. Időközben az egyik harang megrepedt, ezt 1850-ben újraöntötték. 1890-ben teljesedett be az a vágy, hogy nagyobb súlyú harangok hívogassák a híveket. A régiek felhasználásával két új harangot öntöttek: egy 410 kg és egy 220 kg súlyút. Az 1909-ben Divernonba (USA) kivándorolt 24 szőllősi evangélikus adományából egy 105 kg súlyú kis lélekharangot öntöttek, és ez is felkerült a toronyba. Felirata: „Istennek áldása legyen a hű és buzgó munkásokon. Öntötte Nagyszőllősi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Divernonba, Amerikába kivándoroltak 24 tagja 1909. esztendőben. Seltenhofer Frigyes és Fia Császári és Magyar Királyi udvar öntödéje Sopronban.”

1911-ben önkéntes adományokból vásárolta a gyülekezet a toronyórát. Ebben az évben választották az egyházmegye esperesének Szalay Lászlót, a gyülekezetbe pedig ekkor került Somogyi Károly egyházmegyei segédlelkész. 1916. október 5-én utoljára hallhatták a faluban a 410 kg súlyú harang hangját, egy esztendő múlva, 1917. december 19-én pedig a 210 kg súlyút szállították el. Hat évig egyedül szólt a kisharang, s 1923-ban a gyülekezet közadakozásból öntetett egy 220 kg-os harangot. Felirata: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Az írás alatt Luther Mártont ábrázoló dombormű. „Somlószőlősi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház részére 1923. Seltenhofer Frigyes Fia gyárában Sopronban.”

1944-ben vezették be a villanyt a templomba. Az evangélikus templom eddigi jelentősebb felújítási munkálatai: 1838 (tetejére nád után cserép került). 1895-ben a renoválás alkalmával a gerendás padlást stukatúrosra alakították ki. A régi padok egy része helyett újakat készítettek. A templom padjait – a gyülekezet nagyságától indokoltan – a falakig hozták ki. Ekkor viszont az oltárnál a retabló mögötti, úrvacsorai eszközök, keresztelőkancsó tárolására a kezdet kezdetétől kialakított szekrény nem volt megközelíthető. A felsorolt munkák 1922-ben fejeződtek be. A templomban a járható részt cementlapokkal rakták le, a falakat újrafestették.

1899. április 23-án alakult meg a gyülekezetben a nőegylet. 1903-ban a templomban az oltár régi fakerítését kovácsoltvasból készült váltotta fel, amelyet a nőegylet adományozott. Az orgonát pedálosra alakították, s a lelkész családja két csillárt és úrvacsorai kancsót ajándékozott a gyülekezetnek.

A legelső egyházi iskolaterem az egykori tanítólakás hátsó részén volt. 1860-ban épült a második iskolaterem az utca felől, egykor így jellemezték „az akkori iskolák közül egy sem volt különb a vidéken.” Ez az iskolaépület hamarosan kicsinek bizonyult, a megnagyobbított iskolát 1878. október 13-án ünnepélyesen szentelték fel és nyitották meg. Ekkor szerveződött a másodtanítói hivatal. „A jelenlegi iskola elég díszes épület, s a mai követelményeknek teljesen megfelel” – olvassuk az említett jegyzőkönyvben. 1940-ben a térségben itt vezették be először a 8 osztályos oktatási rendszert és hozzá a két ismétlőt.

1996-ban az udvari, 2004-ben az utcai templomajtókat cserélte ki a gyülekezet új, tölgyfából készült ajtókra. A régi parókia 1840-ben épült, 1972-ben a kőből készült falakra téglából építettek emeletet Boros Lajos lelkész szolgálata alatt. A 2002. évben történt felújításkor a gyülekezeti ház, amely 330 négyzetméter alapterületű, megújult. Alul gyülekezeti termek találhatók. A nagyobb teremben télen istentiszteleteket tartanak (mivel a templomban fűtés nincs), gyülekezeti rendezvényeket, szeretetvendégségeket. 2002-ben új termet alakítottak ki, amely hétközi foglalkozások, konfirmációi óra, presbiteri ülés, bibliaóra, nyugdíjaskör, ádventi, böjti esték vagy éppen megbeszélések megtartására ad lehetőséget. Ehhez készült gyülekezeti teakonyha is. Az emeleten a lelkészi hivatalt és a lelkészlakást találhatjuk. 2000-ben a magyar millennium évében a somlószőlősi evangélikus templomban volt a millenniumi zászló átadása. A helyi lelkész által megvalósított Döbrentei Gábor-emlékkiállítás ma is őrzi azokat a régi könyveket, melyek a gyülekezet számára értékesek. A könyvek melletti tárlóban úrvacsorai eszközök, gyertyatartók, régi perselyező, beteg-úrvacsoráztató edények, gyertyaoltó találhatók.

Az egyházi iskolát 1948-ban államosították. A Magyar Köztársaság Kormánya 2002-ben kártalanította elvett iskolája és tanítólakása után az egyházközséget, amely összeget a gyülekezeti házra fordítottak, harminc esztendő után ugyanis elengedhetetlennek látszott annak felújítása. A régi oltárterítők helyébe újakat készíttettünk. Ma a somlószőlősi gyülekezethez a somlóvecsei, veszprémgalsai leánygyülekezetek, a noszlopi fiókgyülekezet és a Somló környéki szórvány (hét faluval) tartozik. Az elmúlt negyvenhat esztendőben egyházközségünk lélekszáma az urbanizáció s a munkahelykeresés következtében megfogyatkozott, híveink elköltöztek városokba. 100 esztendővel ezelőtt még két tanító, egy parókus és egy segédlelkész szolgált a gyülekezetben. Szórványban élő evangélikusságunk a Somló környékén még mindig a somlószőlősi anyagyülekezethez kötődik. Élő gyülekezeteink vannak a filiákban szerény létszámokkal.

A 2002. évben felújított gyülekezeti ház termében már Angster-harmóniummal kíséri a lelkész az énekeket. Híveinket 12 esztendeje a Somlószőlősi Harangszó c. gyülekezeti hírlevéllel szólítjuk meg. Ugyanennyi ideje nyaranta rendszeresen szervezünk nyári csendesheteket, táborokat hittanosaink és az elszármazottak unokái számára, akik egyházunkkal sokszor itt lépnek aktív kapcsolatba. 2006-ban indultak a tervezési munkák, hogy az 1795-ben épült barokk templom belül megújuljon. Visszaállítják a régi papi padot, a hívek padjait is felújítjuk, megújulnak a lábtartók, és lábtartó padlók kerülnek a padba. A belső fabútorzatot festeni kell a munkák végén.

Az evangélikus egyházközség Somlószőlősön és a Somló térségben 381 evangélikus vallású személyt tart nyilván. 2005-ben Döbrentei Gábor születésének 220. évfordulóján a gyülekezet lelkésze egy könyvvel kívánt emlékezni az egykori templomépítő evangélikus lelkész fiára, a tudományszervezőre, a Magyar Tudományos Akadémia első titkárára, nyelvújítóra, íróra. Megjelent Polgárdi Sándor szerkesztésében Döbrentei Gábor, az akadémiai titoknok és az író című könyv.

Döbrentei Gábor 1785. december 1-jén született evangélikus lelkész gyermekeként. Fiatal éveiben a wittenbergi és lipcsei egyetemeken tanult. Hazatérve gróf Gyulai Lajos nevelője lett Erdélyben, majd jogi tanulmányokat végzett Marosvásárhelyen. Döbrentei lelkes nyelvújítóként köznyelvi szavaink közül többnek alkotója volt. 1830-ban főmunkatársa és irányítója a Wigand féle „Közhasznú Esmeretek Tára” lexikonnak. Nagy műveltsége, a magyar és európai irodalomban való jártassága, nyelvtudása és enciklopédikus ismeretei tették őt elhivatottá olyan szerep vállalására, amelyre nála alkalmasabbat 1810 és 1830 között íróink közül alig lehetett volna találni. A Tudományos Akadémia első titkáraként fáradhatatlanul dolgozott a magyar tudományos élet megszervezéséért. Maradandó értéket alkotott Döbrentei a régi nyelvemlékek összegyűjtésével és kiadásával. Berzsenyi Dániel összes műveit is Döbrentei Gábor adta ki 1842-ben Budán. Egyike volt az ifjúsági irodalom megteremtőjének. 1851. március 28-án halt meg Budán. Somlószőlősön az evangélikus gyülekezeti ház előtt 1995. október 29-től Lesenyei Márta Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, egy bronz mellszobor őrzi emlékét.