A település a Bakony-ér mellett Győr-Moson-Sopron megye keleti részén, Győrtől mintegy 19 km-re fekszik, az említett megye és Komárom-Esztergom megye határán.

Az első emlékek az újabb kőkorból származnak, de vannak fegyverek és különböző eszközök a bronzkorból is Szőlőhegyen, Örkénypusztán és Györgyházán. A rómaiak idején is lakott terület volt, erről tanúskodnak a kőtárban a síremlékek. A település első okiratbeli említése 1235-ben történt Buun, majd 1240-ben Buhun néven. A település neve egyébként a Bő személynévből eredhet, amely török származású szó, és nemzetségfőt jelent. Örkényben 1391-ben épült egy kisebb templom Szent Mihály arkangyal tiszteletére. A török hódoltság idején ez a település is lakatlanná lett. Az 1700-as évek elején jelentek meg az új lakók, és alakult ki az említett három kistérség egyesítésével Bőny. Ezek a „honfoglalók” jórészt evangélikusok voltak, többségben magyarok, de voltak szlovákok, németek és horvátok, szerbek is közöttük.

A falu „1240-ben a mosoni várjobbágyok, a 15. században a Bőnyi család tulajdona volt, később pedig Enyingi Török Bálint foglalta el. Ennek idejében vert itt gyökeret a reformáció.” A későbbi birtokos családok idején a falu többségében református lett. A református igehirdetők minden bizonnyal Tata felől érkeztek ide. Később a református istentiszteleteket betiltották itt is. A bőnyiek Banára jártak istentiszteletre. Ez az időszak egészen a türelmi rendelet megjelenéséig tartott.

„Az evangélikusok mint filia 1787-ben szervezkedtek, s ekkor Nagybarátihoz tartoztak, 1791-ben anyagyülekezetté alakultak” – írja Payr Sándor.

A bőnyi evangélikusok azonban az 1787-as évet tartják az alakulás esztendejének. 1787–1790 között tanítójuk volt: Szabadi Bernát „licentiatus rektor” (igehirdetésre is feljogosított tanító), aki különben teológiai tanulmányokat is folytatott, ezért Jénába ment, de – nem tudjuk, hol – meghalt. Az önállósodás idején Bőnyhöz tartozott Rétalap (innen a sokáig Bőnyrétalap elnevezés is), Örkény, Bana, Bábolna, Tárkány, Gönyű, Kis- és Nagyszentjánospuszta, Győrszentiván, Pér, Mezőörs, Mindszent. Ezekhez Győr és Komárom megyéből még puszták is tartoztak. Ezen a meglehetősen nagy kiterjedésű területen a létszám mintegy 400 körül mozgott.

A templomépítés pontosabb menetéről nincs adatunk. Minden bizonnyal még az előbb említett tanító szolgálata idején épülhetett a fatemplom vagy karókra font szőlővesszőből épült és malterral erősített falú imaház. Az interneten ez olvasható: „Az Istennek szentelt helyek közül a reformátusoké épült legelőbb, 1789-ben, majd utána, 1791-ben az evangélikusoké. A mai egyházbarát önkormányzat polgármestere az evangélikus templomról megemlítette, hogy az már akkor a hagyományos bőnyi ökumené otthona volt, amikor még az egyes felekezetek feljebbvalói nem nézték jó szemmel, sőt elmarasztalták az egyetértést a hívek között.”

Első lelkészükként Perlaky Gábort tartják számon (1794–1804), aki Beziről jött ide, és innen „indult a későbbi püspök templomépítő körútjaira” – írja Szekeres Sándor lelkész. Ugyanebben az időben a tanítójuk Maltrics Ádám volt. 1804-től 1807-ig a lelkész Körmendi János volt, aki Malomsokon fejezte be életét. 1807-ben újabb váltás következett a lelkészi szolgálatban: Udvardy József élt és szolgált itt 42 évig, 1849-ig. A tanítók ebben az időben egymást követően: Urszini István és Tima Ferenc voltak. Egy névtárban ezt olvassuk: „Bőny 137 lélek, Rétalap 20, Mezőőrs 30, Pér 83, Bana 57, összesen 327 lélek.” Ugyanerről a gyülekezetről 14 évvel később így ír másik névtár: „Bőny, falu Győr vármegyében. Mint leány 1787-ben kezdődött, amidőn Nagy Barátihoz tartozott. Anyává lett 1791-ben. Tanul 10 fiú, 8 leány.” Négy esztendő múltán egy újabb felmérés nem változást, hanem állandóságot mutat. Ekkor az összlétszám 340. 1844-ben a szolgálattevők még mindig ugyanazok, a felügyelő Német Péter. Az anyagyülekezet a 6 filiával 326 lelket számlál. Változatlan a helyzet még 1848-ban, a szabadságharc idejében is. A létszám 348 lélekre emelkedett. Ez az időszak tehát az állandóságot, a kicsiségben is az erőt tanúsítja.

Magassy Sándor kutatásai alapján 1849–1851 között Horeczky Gedeon volt a lelkész. A következő névtárban viszont már ezt olvassuk: „lelkész Eősze István (szül 1824. Kővágóörs), felügyelő Német Péter, tanító Bándy Imre, 12 helyen összesen 220 lélek van, az anyagyülekezetben pedig 125-en élnek.” Eösze István néhány évvel tovább lehetett itt lelkész. Ezt alátámasztja egy EOL-ban leadott okirat, mely szerint Eősze István fia, Dezső, 1853. május 12-én Bőnyben született, aki szintén lelkész volt, 1874-ben ordinálták, de még az ő fiát, Zsigmondot is lelkésszé ordinálták 1892-ben. Az Eősze családban tehát három generáción keresztül voltak lelkészek.

Az 1858-as névtár megint változást mutat: lelkész Trsztyenszky Gyula, a felügyelő még mindig Német Péter, a tanítójuk pedig Kakas János. Most hamarabb következett váltás, mert az 1861-es névtár már Pfeifer Lajos lelkészről, Német Károly felügyelőről és Horváth Károly tanítóról szól. Pfeifer lelkész sokáig szolgált a névtárak tanúsága szerint, még az 1880-as is róla beszél mint itteni lelkészről. Ez pedig azt jelenti, hogy több mint két évtizedig végezte itt hűségesen lelkészi szolgálatát. Horváth tanító viszont nem maradt sokáig, mert 1865-ben a névtár már Hudi István tanítóról szól. Őt az 1875-ös névtár szerint Boros Károly váltotta a gyerekek tanításában, és 1880-ban megint új tanító végezte a munkát: Gay Károly.

Magassy Sándor szerint 1884-ben következett lelkészváltás, a következő névtár Tolnai József helyettes lelkészről szól, akinek választása folyamatban volt éppen. Innen tudjuk, hogy a gyülekezet anyakönyvezése 1790-ben kezdődött. Valamivel nagyobb lett a lélekszám is, összesen 388 gyülekezeti tagot tartottak nyilván. 1891-ben a lelkész mellett a felügyelő Fischer István, a tanító pedig Schorr József voltak.

Ezzel átléptünk a 20. századba. Ebből az időből az első névtár Petőcz Ferenc (1895 óta végezte itt szolgálatát) lelkészről, Mayer Oszkár felügyelőről és Komjáthy Károly tanítóról beszél. Erről az időről az említett történet már anyagilag stabil gyülekezetről szól. A hitélet is erősödésnek indult, erről szólnak azok az adományok, amelyek az építkezéshez és a templom felújításához önkéntesen összejöttek. 1910-ben a lelkész Fodor Miklós. De már két tanító dolgozik, az említett Komjáthy Károly mellett Schermann Irénről olvasunk, és a 339 lélekszámú gyülekezetben 63 tanulóról, akikhez kellett is a két tanító. Az előbbi névtárban Petőcz Ferenc neve át van húzva, és Fodor Miklós kézzel beírva. Fodor őriszigeti lelkészként került ide helyettesíteni, de a bizalomnak nem felelt meg. A következő névtár még mindig Petőcz Ferencet említi lelkészként. Más adatok szerint Petőcz Ferenc 1894–1918 között szolgált itt, 1918-ban meghalt.

Erről az időszakról érdemes idézni: „1895 óta felügyelő Mayer Oszkár. A Mayer család a környékbeli evangélikus vallású földbirtokosok közé számított, akik anyagilag is támogatták a gyülekezetet. Ilyen volt még a Fischer, a Purgly és a Schrikker család is. A felügyelő évről évre adakozott a gyülekezetnek. 1907-ben történt a templomfelújítás, melyre Mayer Oszkár 2000 koronát fizetett. Mayer Oszkár 1910-ben lemondott felügyelői tisztségéről (a továbbiakban tiszteletbeli felügyelő). 1912-ben Späth György győri jegyzőt választják felügyelőnek, aki 1917-ben leköszönt tisztségéről. Ekkor Mayer Oszkár tiszteletbeli felügyelő vette kezébe újra a dolgokat, és megválasztatta dr. Fischer Kálmánt erre a tisztségre, aki erről 1920. november 7-én mondott le. 1921. július 29-én felügyelőnek Schrikker Mihály földbirtokost választották. 1929-ben lemondott ő is. 1938-ban kiköltözött a gyülekezetből. Utódjául Mayer Oszkár tiszteletbeli felügyelő unokaöccsét, Mayer Gézát választották meg, aki 1949-ben mondott le. Helyette Herter János presbitert választották meg. 1949. december 23-án Győrben elhunyt Mayer Oszkár tb. felügyelő.” Róla szól az emlékezés: „Életében tulajdonképpen ő volt a gyülekezet felügyelője még akkor is, ha a valóságban más is töltötte be ezt a tisztséget, mert az ő bölcs tanácsát és irányítását mindig követte s megszívlelte az elnökség és a gyülekezet.”

Az 1903-as névtár szerint a lakosok száma 2373 (!), ebből 115 az evangélikus. Az anyagyülekezethez tartoztak: Peér-puszta, Szentiván, Mezőörs, Gönyü, Tárkány, az anya- gyülekezettel együtt 422 lelket tartottak számon.

1922-ben került ide a már többször említett Szekeres Sándor. Őt Kapi Béla püspök helyettesként küldte ki, a bizalom felé fordult, meg is választották és 36 éven keresztül, 1959-ig végezte lelkészi szolgálatát. Ebben az időszakban a templomot megnagyobbították, amely ma már több mint száz embert képes befogadni. Sajnos akkor fazsindellyel fedték be, ezért 1993-ban az egész tetőszerkezetet ki kellett cserélni. 1922. március 17-én adták át a templom két oldalán máig meglévő oszlopos vaskerítést. A harangtornyot és az orgona terét is kiképezték. A toronyba két harang került. 1935-ben készült a templom Rieger-orgonája. 1937-ben új tanító- és lelkészlakás épült, melyet később az utolsó ott lakó lelkész szolgálata után eladtak.

Talán éppen ebben az évben a legmagasabb a gyülekezet létszáma, mert az anyagyülekezetben és a környéken 610 evangélikust tartottak számon.

Ez az időszak volt egyházunkban és ebben a gyülekezetben is a belmissziói munka elindításának kora. Bokányi Jenő, aki 1929-től a gyülekezet tanítója, összefogta az ifjúságot és vendég előadókat hívott ifjúsági konferenciákra. Túróczy Zoltán győri lelkész is többször megfordult a gyülekezetben. Volt olyan alkalom, amikor finn vendégek hirdették az igét. „Emlékezetes marad a gyülekezetben Christananda indiai misszionárius szolgálata is” – olvassuk Szekeres Sándor írásában. Az új istentiszteleti rendtartást 1937-ben vezették be.

A második világháború különösen megrendítette a gyülekezet életét. Nem csak azért, mert elesetteket gyászoltak. A front 1945. március 27-én érte el a gyülekezetet. Egyházi épületekben nagyobb kár nem esett a többszöri bombázás ellenére sem. De „az oroszok a lelkész tiltakozása ellenére nagypénteken kihordták a templom padjait.” Húsvét reggelén a református parókia udvaráról hordták vissza azokat, sértetlenül. Kezdődött az újjáépítés és a gyülekezet új élete is. Ez az idő szomorúságot hozott az iskolák államosításával, Bokányi tanítónak később a kántori szolgálattól is meg kellett válnia. Hindrich István presbiter ült az orgona mellé, miután a fóti kántorképző tanfolyamot elvégezte.

Ezután a gyülekezet életében sok változás történt. Szekeres Sándor halála után Hódi Pált küldte ki a püspök, aki azonban hamar távozott. 1959–1973 között Riesz György végezte a szolgálatot. Az ő idejében a hitoktatásban részt vevők száma még ígéretes volt, aztán lassan „elfogytak” a hittanos gyermekek. 1973–1984 között Gyekiczky János volt a gyülekezet lelkésze, aki világi állást is vállalt. 1984–1998 között Bödecs Barnabás győr-nádorvárosi lelkész járt ki, vele indult újra a konfirmáció és a hitoktatás is a gyülekezetben. Nyugdíjba vonulását követően, 1998–2005 között Ihász Beatrix komáromi lelkész szintén helyettesként végezte a szolgálatot. Őt váltotta 2005−2006-ban pár hónapig Szilas Attila, aki Dániából hazatérve nyugdíjas lelkészként segített a gyülekezetben. 2006–2007 között Menyesné Uram Zsuzsanna volt a bőnyi gyülekezet lelkésze, aki előzőleg csak a hitoktatói feladatokat végezte. Ittzés János püspök 2007. október 1-jétől Magassy Zoltánt bízta meg a helyettes lelkészi szolgálattal. A templomkertben 2009-ben TRIANON-emlékművet állítottak, valamint az orgonát újították fel. Ebben az évben hunyt el Gyekiczky János is, a gyülekezet korábbi lelkésze.

2010 mozgalmas esztendő volt a falu életében. Májusban az árvíz, majd a belvíz okozott károkat Bőnyön, Banán és Rétalapon is. A gyülekezet elnökségének mindkét tagja gyászolt, hiszen előbb Varga István presbiter, korábbi felügyelő hunyt el, majd id. Magassy Sándorné ny. ev. diakónus lelkész.

A gyülekezet tervezi, hogy 2012. január 1-jétől elindítja az ÉLET KENYERE Szociális Központot, mely a faluban élő időskorúakat segítené. Emellett tervezik, hogy a volt evangélikus iskoláért ezután várható kárpótlási összeg és EU-s pályázat felhasználásával, több szervezettel együttműködve, evangélikus turistaszálló és közösségi ház épüljön a templom mellett. Az épületben a lehető legnagyobb mértékben kívánják hasznosítani a megújuló energiát, hiszen a település közelében működő 13 db 110 méteres szélkerék messziről is jól láthatóan üzeni mindenkinek, hogy „Bőny a megújuló energia faluja”.

Bödecs Barnabás
Magassy Zoltán
Czenthe Miklós