Keszthely egyetemi és üdülőváros Zala megye északkeleti részén, a Balaton partján.

A reformáció magyarországi elterjedésekor nem került azoknak a központoknak a hatása alá, amelyekben egy-egy jelesebb prédikátor tanítása nyomán evangélikus gyülekezetek alakultak.

Először Festetics Kristóf idejében (1739−1768) érkezhettek evangélikusok Keszthelyre, amikor a földbirtokos német iparosokat telepített a Lehel (Lehen) utca környékére, de jöhettek a vallási toleranciájáról és felvilágosult gondolkodásáról közismert Festetics György Keszthelyre történt „visszavonulása” (1791) után is. Vallási életükről azonban nincsenek ismereteink.

Festetics László (1785−1846) ménesbirtokán alkalmazott anglikán vallású angol trénerek és az időközben letelepedett német iparosok már észrevétették magukat. Az ősi kővágóörsi gyülekezetbe jártak vasárnaponként templomba. Az ő fogataikkal járhatott istentiszteletre az 1832-ben Keszthelyre települt Carl Anton Opel hamburgi nyerges- és szíjgyártómester is, aki később − Horváth Zsigmond kővágóörsi esperes buzdítására − összegyűjtötte Keszthely evangélikusait.

Az 1848-as évben Keszthely Eörs (Kővágóörs) leánygyülekezete, 60 lélekkel. Az első feljegyzés szerint Király József kővágóörsi lelkész 1850-ben látogatta meg először a keszthelyi híveket. 1856-tól Eősze István kővágóörsi lelkész, esperes már minden évben, Péter-Pál napján, istentiszteletet tartott és úrvacsorát osztott Keszthelyen. Az 1860-as évek közepén ifjabb Op(p)el Károly vette át apjától a szervezési munkákat, és 1870-ben megkezdte a templomépítési alap gyűjtését, majd 1872-től megszervezte a hittanoktatást.

Az 1875. évi egyházkerületi névtárban Keszthely mint Kővágó-Eörs szórványa szerepel.

A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1879-ben 100 forint segélyt küldött „a keszthelyi ág. hitv. fiókegyháznak templomépítésre”, Festetics gróf telket adományozott erre a célra, Hencz keszthelyi építész pedig elkészítette a terveket, amelyek megvalósítását mind Karsay Sándor szuperintendens, mind Horváth Sándor kővágóörsi lelkész szorgalmazta. A szükséges összeg azonban nem gyűlt össze, ezért az építkezés egyelőre lekerült a napirendről. 1894-ben a reformátusokkal közös protestáns templom felépítését tervezték, de ez a terv sem valósult meg.

Az Egyetemes Evangélikus Egyház 1900. évi közgyűlése Keszthely és vonzáskörzetének missziói körzetté nyilvánításáról döntött, és erre a célra segélyt rendelt. A missziói körzethez a keszthelyi járás falvai, továbbá az akkori Zala megyéből a Tapolcáig, Somogy megyéből a Tótszentpálig, illetve a Boglárig terjedő területen lévő községekben élő evangélikusok tartoztak.

Hosszas szervezés után 1909-ben a keszthelyi fiókgyülekezet missziói gyülekezetté alakult, de egyházjogilag továbbra is Kővágóörshöz tartozott. A hívek Berzsenyi Gyulát választották felügyelőnek, és megerősítették Oppel Károlyt gondnoki tisztében. A felügyelő 1913-ban meghalt, két év múlva a gondnok, Oppel Károly is, akinek utódául fiát, Oppel Ödönt választották. Vele a család harmadik generációja vette vállára az evangélikusok összetartásának gondját.

Az első világháború kissé lelassította a gyülekezet fejlődését, de új szolgálati formák bevezetését is eredményezte. A Keszthelyen állomásozó katonák számára havonta egy evangélikus istentiszteleti alkalmat szerveztek, és gondoskodtak a kórházban ápolt sebesültek lelkigondozásáról. A gyermekek hitoktatását Pataky Béla nyugalmazott tanító végezte 1916-ban bekövetkezett haláláig, majd 5 éven át képesítés nélküli hitoktatók − közöttük egy lelkész özvegye, Schád Boldizsárné − látták el e feladatot. A hitoktatásban 1915-ben 39 keszthelyi és Keszthelyen tanuló diák vett részt. A lelkészi szolgálat ellátása Kővágóörsről történt.

A gyülekezet 1920. évi közgyűlésén elhatározták, hogy a Deák utca és a Lévai utca sarkán lévő egyházi épületek egyikében két szoba átalakításával imatermet építenek.

Kapi Béla püspök 1921-ben Reichert Gyula nyugalmazott lelkészt − Keszthely székhellyel − kinevezte a kővágóörsi anyagyülekezet segédlelkészének, s egyidejűleg megbízta a missziói körzetben lakó gyermekek hitoktatásával, valamint a felnőtt hívek lelkigondozásával. Így lehetővé vált minden második vasárnap az istentisztelet megtartása is.

Az Egyetemes Egyház, valamint a Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1925-ben nagy összegű adományt utalt a gyülekezet templomalapjába. A gazdasági válság azonban ezt, valamint az addig gyűjtött adományokat teljes mértékben elértéktelenítette. Elveszett az 1870 óta gyűjtött vagyon, és csak annyi maradt meg belőle, amennyit Oppel Károly gondnok ingatlanok vásárlására fordított.

A missziói körzet 1926-ban Keszthely székhelyű, önálló missziói körzetté alakult „Keszthely−Tapolca−Sümeg és környéke” néven. A megalakulás idején Keszthelyen 380, Tapolcán 120, Sümegen 83, a 32 szórványhelyen 150, összesen 733 lélek tartozott a körzethez. Időközben Reichert Gyula „missziói” segédlelkészi megbízásáról − megromlott egészségi állapota miatt − lemondott. Utódja Menyhár István püspöki titkár lett, akit az önállóvá vált gyülekezet 1926 szeptemberében lelkészének választott. Vezetésével élénk munka vette kezdetét, és előtérbe került a templomépítés, az istentiszteleteket ugyanis a polgári leányiskolában tartották.

Nőegylet alakult 1927-ben, és tevékenységével nagymértékben hozzájárult a templom és berendezési költségeinek fedezéséhez. A pénzt először gyülekezeti és országos gyűjtés, illetve más adakozás útján próbálták biztosítani. A várt eredményt azonban nem érték el, ezért kölcsönt vettek fel, de jelentős segítséget kaptak a németországi Gusztáv Adolf Alapítványtól is.

A templom s a mellette lévő parókia Szeghalmy Bálint tervei alapján készült. Az alapkövet 1928 nyarán helyezték el. Felavatását D. Kapi Béla püspök végezte 1929. augusztus 4-én.

Az oltárképet Hencz Lajos festőművész, a polgári iskola rajztanára készítette. A szószéket a nőegylet, a keresztelőmedencét Németh György tanító és családja adományozta.

Megalakult 1929-ben a középiskolások Luther Köre.

Az 1931-es év a harangok éve volt. A Seltenhofer harangöntő cég által készített három harang közül a 408 kg-os nagyharang a nőegylet, a 100 kg-os harang Lipták Béla, a 41 kg-os harang dr. Roósz Ádám adományaként került a toronyba. A negyedik, 190 kg-os harangot Posch Zsigmond és neje adományozta a gyülekezetnek 1932-ben.

Tapolcán 1936-ban, Sümegen 1937-ben közös protestáns templom épült.

Posch Zsigmond gyülekezeti felügyelő, nyugalmazott tanár 1937-ben Csányi utcai, négyszobás, fürdőszobás, házi vízvezetékkel ellátott, kertes lakóházát − haszonélvezeti jogának fenntartása mellett − a gyülekezetnek ajándékozta.

A gyülekezet 1939-ben a pécsi Angster cégnél készített orgonával és új − Oppel Imre budapesti evangélikus gimnáziumi tanár, festőművész által készített − oltárképpel gazdagodott, amelyen Jézus lecsendesíti a háborgó tengert.

Az 1940. évben az anyagyülekezetben 252, a tapolcai fiókgyülekezetben 166, a sümegi fiókgyülekezetben 82, a szórványokban 115 evangélikus élt. A körzetben összesen 615 evangélikust tartottak nyilván. A tanulók létszáma Keszthelyen 33 volt.

A templomot 1945 márciusában több aknatalálat érte. A parókia is megsérült. A gyülekezet tulajdonát képező lakóház lakhatatlanná vált.

Kapi püspök 1946 decemberében Bokkon Lajost – tapolcai szolgálati hellyel − kinevezte a keszthelyi missziói gyülekezet segédlelkészévé. Őt 1948 elején Mitykó Zoltán váltotta fel.

Menyhár István lelkészt 1948-ban a Zalai Evangélikus Egyházmegye esperesévé választották. Esperesi szolgálata azonban nem tartott sokáig, mert az új püspök − Túróczy Zoltán − hozzájárulásával Mesterházy Ferenc püspöki titkárral szolgálati helyet cserélt 1949. május 1-jén. Az egyházközséghez akkor 632 lélek tartozott. Ebből Keszthelyen 237, Tapolcán 158, Sümegen 74, a szórványokban pedig − beleértve a hozzácsatolt Badacsonytomajnak és környékének 76 lelket számláló evangélikusságát is − 163 gyülekezeti tag élt.

Az 1950-es évek elején Balatonmáriafürdőn és a környező szórványközségekben élő evangélikusokat − a keszthelyi lelkészt segítve − Szabó István nyugalmazott lelkész gyűjtötte össze, és számukra magánházakban tartott istentiszteleteket.

Eladták a Posch Zsigmondtól örökölt telket, és annak árából − a sekrestyét meghosszabbítva − kétablakos, fűthető gyülekezeti termet építettek, és villamosították az orgona fújtatását 1953-ban.
Mitykó Zoltán segédlelkészt 1950-ben az egyházkerület püspöke Zalaegerszegre helyezte. Távozása után − évenkénti változással − Horváth József, Kiss János, Németh Ferenc és Dóka Zoltán kapott segédlelkészi megbízást. 1955-től 1959-ig Riesz György volt a segédlelkész.

Riesz György távozása után az egyházkerület püspöke a segédlelkészi állást megszüntette. A leányegyházak gondozásával Hering János Gyenesdiáson lakó nyugalmazott lelkészt bízták meg.
1969 decemberében gyászistentiszteleten búcsúzott a gyülekezet Menyhár Istvántól, első parókus lelkészétől, a templomépítőtől, akinek hamvait a templom falába helyezték.

Az 1970-es évek elején a gyülekezet nehéz helyzetbe került. Részlegesen többször javított épületei teljes felújításra szorultak. A költségek fedezéséhez meg kellett válnia az ajándékozás vagy hagyományozás útján tulajdonába került ingatlanaitól, s 100 kg-os harangjától is. Nagy segítséget jelentett Bors Károly festőművész hagyatéka − amely 41 festménnyel és 32 000 forint készpénzzel növelte vagyonát −, valamint a Svájcból és az egyházkerülettől érkezett adomány.

A nagy áldozatok árán felújított templomot dr. Ottlyk Ernő püspök avatta fel 1975. december 21-én. A lelkészlakás tatarozását 1977-ben végezték.

A missziói körzetet 1979. február 1-jétől az Északi Evangélikus Egyházkerületből a Déli Evangélikus Egyházkerülethez, illetve a Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegyéhez csatolták.

Mesterházy Ferenc nyugdíjba vonulása után − 1980. szeptember 1-jétől − ifj. Hafenscher Károly segédlelkészt bízta meg D. Káldy Zoltán püspök a körzetben lakó hívek gondozásával.

Az új lelkész a régi, bevált istentiszteleti alkalmak, valamint a felnőtt- és gyermek-bibliaórák mellett bevezette az ifjúsági bibliaórákat. A bibliaórákkal, a gyermekekkel való foglalkozásokkal, a templomban tartott orgonahangversenyekkel megfiatalította, megújította a gyülekezetet és annak életét. Gyermekeiken keresztül felkeltette a szülők egyház iránti érdeklődését. A bibliaórákon 15-20 egyetemista vett részt. A német turisták kívánságára német nyelvű istentiszteleteket is tartott.
Szolgálata idején központi fűtéssel látták el a parókiát, és a templomon jelentős felújítást végeztek. Ifj. Hafenscher Károly 1985 nyaráig szolgált a gyülekezetben. Utódjául Véghelyi Antalt helyezte ki az egyházkerület püspöke, akit − másfél évi adminisztrátor-lelkészi szolgálat után − 1986 októberében választott parókus lelkészéül a gyülekezet.

A fiatal lelkész folytatta az elődje által megkezdett munkát, amelynek gyümölcsöző voltát jól tükrözi az 1987. év statisztikája. A háború után abban az évben volt a legtöbb keresztelő a gyülekezetben: 18 gyermek részesült a keresztség szentségében, 13-an konfirmálkodtak, 12-en hunytak el. A templomi hangversenyek is folytatódtak.

Újra gondok jelentkeztek 1988-ban az 5 éve felújított templom körül: szigetelését ki kellett javítani. A munkálatok költségét az Országos Egyház adományából fedezték.

Véghelyi Antal lelkész 1990-ben új szolgálati helyre távozott. Utódjául Nagyné Szeker Évát választotta a gyülekezet. A fiatal lelkésznőre már az új társadalmi viszonyok között végzendő szép, de nehéz szolgálat várt: a lelki ébresztés és gondozás mellett a templom megmentésének, majd felújításának s egy új templom felépítésének férfias helytállást igénylő munkája.

Az 1991. évben 50 gyermek vett részt a hitoktatásban, s lehetőség nyílt az egyetemen is fakultatív hittanelőadások tartására. 1993-ban 18-an, 1994-ben 13-an részesültek a keresztség szentségében. Gyakorivá váltak az esketések. 1994-ben már 80 gyermek iratkozott be hitoktatásra.

1994. április 9-én az egyházmegye közgyűlése elfogadta a 80 lelket számláló hévízi leánygyülekezet megalakulását, és azt Keszthely anyagyülekezetéhez csatolta.

A szépen folyó lelki építkezés mellett súlyos gondként jelentkezett a templom állagának romlása, majd 1995-ben történt életveszélyessé nyilvánítása, mely kétségessé tette fennmaradását is. Végül másfél évi munkával sikerült megmenteni. A munkálatok alatt az istentiszteleteket a református templomban tartották. A felújított templomot − 1997. december 14-én − hálaadó istentiszteleten szentelte fel D. dr. Harmati Béla püspök-elnök.

Hévíz üdülőhelyen közös református-evangélikus templom épült 1998-ban.

Alig telt el pár év, és újabb munkába kezdtek. A meglévő épület átalakításával és emeletráépítéssel stílusában a templomhoz igazodó gyülekezeti házat építettek. A szépen és korszerűen kivitelezett épület lehetőséget biztosít a gyülekezeti alkalmak megrendezésére, otthont ad a lelkészcsaládnak, és lehetővé teszi a kényelmes hivatali munkavégzést is. Felavatása 2001. október 27-én volt Ittzés János püspök szolgálatával.

Ezt követően újabb örömteli események tanúi lehettek a keszthelyi evangélikusok. Két év alatt kétszer gyűlhettek össze templomukba ordinációs istentiszteletre. 2002-ben Kendeh-Kirchknopf Lászlót, 2004-ben Matus Klára Krisztinát avatta lelkésszé Ittzés János püspök.

Nagyné Szeker Éva lelkész 18 évi szolgálat után – 2008. június 30-i határidővel – lemondott állásáról, miután a Budapest-Rákoskeresztúri Egyházközség meghívta lelkészéül. A Keszthelyen és környékén élő evangélikusok 2008. szeptember 24-én Honthegyi Zsoltot választották pásztoruknak. Az új lelkész ünnepélyes beiktatására október 5-én került sor. Az igehirdetést Ittzés János püspök, az iktatást Szemerei János esperes végezte.