A harkai (1947 és 1990 között Magyarfalva) anyaegyház

Győr-Moson-Sopron megyében, az Alpokalján, Soprontól 5 km-re délre, közvetlenül az osztrák határ mellett fekvő község.

Harka nevét az ősmagyarok egyik nemzetségéről, Horkáról kapta. (A név bírói tisztséget jelentett.) A község nevének első írásos említése egy 1245-ből – IV. Béla király idejéből – származó székesfehérvári oklevélben olvasható így: „villa Harka”. De már a Római Birodalomból (Kr. e. 18-tól kezdve) is települtek ide, ennek sok tárgyi emléke van. Innen kezdve más-más népekkel ugyan, de állandóan lakott település. 1309-ben említi egy irat Szent Péter és Pálról elnevezett templomát is, ez a mai katolikus templom. A soproni levéltárban teljes német nyelvű harkai jobbágylista található 1451-ből. A település nevét 1947-ben Rajk László belügyminiszterként önkényesen Magyarfalvára változtatta, de egy helyi népszavazás után 1990. április 1-jén a falu újra visszakapta az ősi Harka nevet. A község lakóinak száma 1500.

A reformáció Harkát is hamar elérte, minden bizonnyal azért, mert Sopron kegyuraságához tartozott. 1571-ből van már arról adatunk, hogy itt evangélikus lelkész működött. Mivel az egész község evangélikus lett, a templomot az evangélikus gyülekezet használta.

A kezdetekből ismert első harkai lelkész Sallinger Ábel, aki 35 év múlva, 1606-ban mint exul (menekült) folyamodott Sopron városához lelkészi vagy tanítói állásért. Annyit lehet tudni, hogy Draskovich György győri római katolikus püspök kérésére Ernő főherceg Bécsbe rendelte Sopron városának vezetőit és azt követelte tőlük, hogy papjaikat küldjék el. Amikor nem engedelmeskedtek, bezárták őket. Amikor ennek híre eljutott Sopronba, a fejetlenné vált város elbúcsúzott papjaitól.

1577-ben Winkler Tamás szolgált Harkán. Nyilván valamelyik szomszédos gyülekezetben érte őt is a főhercegi, püspöki rendelet, és így neki is menekülnie kellett. Winkler Tamást Grosz Major Pál követte. A soproni születésű ifjú Sopron után Boroszlóban, Halléban, majd Wittenbergben tanult. Miután hazatért, a magyaróvári uradalomban Mosonszolnokon vagy Rajkán volt tanító, hívei küldték 1576-ban Wittenbergbe, itt is avatták lelkésszé. A soproni tanács 1577 tavaszán Harkára választotta meg lelkésznek, de nem sok bizalommal voltak iránta, mert előre megfenyegették, hogy bármelyik napon kitelik az esztendeje, ha panasz lesz rá. 1579-ben távozott Harkáról.

Utóda Stramm Márton lett 1580 elején. Sopron városa avattatta fel Grazban. Novemberben tartotta lakodalmát Harkán, amelyre még a soproni zenészeket is elkérték a várostól. Sokat betegeskedett. Három év múlva le is kellett mondania. Utána Capeller János volt a lelkész, akit szintén Grazban avattak fel a város költségén.

Küzdelmes 22 év következett, katolikus plébánosai voltak a falunak, sőt 1592-től már plébánosuk sem volt, a soproni kórházlelkészséghez csatolták Harkát. Csak a bécsi béke (1606) után lehettek Harkán ismét evangélikus lelkészek.

Első közöttük a soproni születésű Graf Mihály, aki 1603-ban Jénában, 1604/1605-ben Wittenbergben tanult. 1608-ban Nádasdy Pál uradalmában Klaszekovics István esperes avatta fel lelkésznek Harkára. Az ő idejében javították Harkán a templomot, a munkálatokhoz Sopron városa 9 mérő meszet adott. 1611-ben a városi tanács megintette Grafot, hogy jobb barátságban és békességben éljen a híveivel. 1614. júl. 23-án panaszkodik a tanács előtt, hogy tartozásukat a hívek nem teljesítik, 1615. ápr. 13-án pedig elbocsátását kérte és meg is kapta. Előbb Balfra azután pedig Fertőmeggyesre (ma Mörbisch am See) távozott.

Utána Riedl Tóbiás pályázott a harkai szolgálatra, próbabeszédet is mondott. Valószínűleg nem választották meg, de amikor 1618-ban a harkai tanító újra hívta Veperdről a gyülekezetbe, talán meg is választották.

A következő harkai lelkész az erdélyi Reps községben született Agnetis Salamon, aki Locsmándról (ma Lutzmannsburg) jött ide 1622-ben. Illetlen beszéde miatt 1625. jún. 13-án a tanács elé idézték. Ekkor írta a Harkát gondozó soproni tanácsosnak (Stadtgraf), hogy már negyedfél éve van a város oltalma alatt. Ő kezdi a keresztelési anyakönyvet 1636-ban. 1637-ben kereszteli fiát, Jánost. Agnetis unokaöccsei voltak Klesch Dániel soproni konrektor és Retzinger János harkai tanító, akik 1655-ben kérték a soproni tanácstól nagybátyjuk örökségét.

A legközelebbi ismert harkai lelkész, Scheffler János 1646-ban került Harkára, és tíz évig itt is maradt. 1651. nov. 28-ra Musay Gergely püspök részleges zsinatot hívott össze a községbe, és ezen két soproni ifjút avatott fel lelkésznek. Scheffler János 1652. aug. 6-án feleségül vette Uebermann borbolyai lelkész özvegyét.

A harkai állás újabb megüresedésekor a soproniak Wittenbergből kértek lelkészt a faluba. Onnan a besztercebányai születésű Löhner Kristófot küldték (1656–1661). 1658-ban renoválták a templomot, kórust építettek bele, hogy a gyülekezet a hosszú prédikációt ülve hallgathassa. Talán bővítették is a templomot. A tornyot is ebben az évben építették. Valószínűleg ekkor került a toronyba a 3,5 mázsás harang. A lelkész (1659-ben) itt vette feleségül Brandtner Veronikát, első fia, Kristóf is itt született.

Az elnyomás idejének elején Löhner után a selmecbányai születésű Gartner Menyhért lelkészkedett itt (1661–1663). Utóda Galli János Kristóf (1664–1674) idején érte el a települést is az ellenreformáció vihara. Harkára 1673. dec. 23-án került sor. Ide Tormássy Péter vasvári prépost jött két más papi emberrel. De már három nappal korábban megjelent Marschall Ferenc, a Woppingen-ezred alezredese és Schleicher kapitány a katonasággal. Bevették a temetőt, a templomajtót fejszékkel és más eszközökkel nyitották fel. Tormássy botjával néhányat ütött is a falu bírájára, mivel az a templom kulcsát nem adta át. Galli Kristóf lelkészt elűzték, helyébe a nyéki plébánost rendelték – Payr Sándor szerint. Galli utolsó anyakönyvi bejegyzése 1674. május 9-i keltezésű, ekkor történt Ritzinger tanító kislányának temetése és Krenner Mária keresztelése.

A harkai evangélikusoktól így elvették (visszavették?) a templomot, és a gyülekezet a már 1640-ben rekatolizált Nyék filiája lett. Ettől kezdve több mint 100 esztendőn keresztül nem volt szabad az evangélikusoknak vallásukat gyakorolniuk. Az erdőben, egy-egy pajtában vagy titokban mégis tartottak istentiszteleteket.

A türelmi rendelet (1781) a harkaiak életébe is nagy változást hozott. Vallásukat szabadon gyakorolhatták, a templomépítéshez is hozzáláthattak. 1783-tól lelkészük is volt, Nagy György személyében (1789-ig). A templomépítés nehezen indult. Egy háromtagú küldöttség kétszer is járt Bécsben (egyszer magával a császárral is beszélt) és egyszer Pozsonyban, míg végre kezükben volt az építési engedély. Majdnem öt évig tartott az építkezés. Azzal kellett kezdeni, hogy feltöltötték a mély kavicsgödröt, mert azon a helyen, ahol a templom helyét kijelölték, kavicsgödör volt. A templomot 1787. augusztus 12-én, a Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon szentelték fel. Nagy György, aki kiváló pedagógus is volt, magas színvonalra emelte az oktatást. Iskolájába egész Magyarország területéről jöttek a nemes ifjak tanulni, ahol fél év alatt elsajátították a német nyelvet.
A gyülekezetnek a későbbiekben is nagy gondja volt iskolájára, súlyos terheket is vállalt fenntartásáért.

1789-től Walther János Gottfried került a faluba. A harkaiak már 1783-ban is hívták, de akkor máshová ment. A gyülekezetbe 47 évesen került, sajnos 54 évesen itt halt meg. Néhány évvel a templomszentelési ünnep után, 1791-ben az evangélikusok harangot is öntettek, melyet a római katolikus templom tornyában helyeztek el. A katolikusok és az evangélikusok ugyanis megegyeztek, hogy az evangélikus gyülekezet tulajdonát képező harangot közösen használják a katolikus templomban. Ma már nincs meg ez a harang, talán az első világháborúban vitték el beolvasztani.

Schiller Sámuel Harka evangélikus lelkésze 1796-tól, aki 44 éven át szolgált a gyülekezetben, értékes feljegyzéseket hagyott ránk a gyülekezetről és a településről. 1840 januárjában ittas deutschkreuzi (sopronkeresztúri) parasztok gázolták el, 9 nappal később belehalt sérüléseibe. Az ő szolgálati évei alatt 1819-ben épült az orgona. A soproni Kőnig Fülöp építette. Az első világháborúban az orgonasípokat elrekvirálták, 1923-ban pótolták. A mechanikus orgona helyébe a gyülekezet új orgonát akart állíttatni. 1916-ban együtt volt a pénz, hogy bővítsék az orgonát. Az összeget azonban hadikölcsönbe fektette a gyülekezet és elveszett. 1926-ban azonban mégis beépíttettek több regisztert az orgonába 1600 pengő költségen. Az orgonatörténet következő fontos évszáma 1994. június 5. Ezen a napon vehette használatba restaurált orgonáját a gyülekezet, dr. Kormos Gyula azóta is példaértékű munkája nyomán. A paplak is Schiller Sámuel harkai szolgálatának idején, 1827-ben épült. Emeletes, impozáns saroképület. Kapuja egyúttal a templom külső kapuja, mivel a templom a lelkészlakás udvarában van.

Krausz Gottlieb 1840-től pásztorolta a gyülekezetet. Az ő idejében, 1843-ban került az új szószékoltár a helyére. Az oltártábla alsó részén van az oltárkép, közepén szószék, az orommezőben pedig istenszem szimbóluma látható. Az oltárkép témája: Krisztus és a samáriai asszony. Annibale Caracci bécsi képe után Marastoni Jakab másolata, amelyet 1851-ben Schiller lelkész két fia adományozott. Krausz Gottlieb 1861-ben halt meg, 49 évesen, Harkán. Krausz halála után a gyülekezet Petz Ernőt szerette volna lelkészének, aki még Halléban tanult. 1861 augusztusában Győrbe utazott a gyülekezet követsége Haubner püspökhöz a kéréssel, hogy nevezze ki Petz Ernőt harkai lelkésznek. A püspök nem teljesíthette kérésüket, mert Petznek még ki kellett töltenie a segédlelkészi idejét, nyolc hónapot testvérénél Mezőberényben és másik nyolc hónapot a pozsonyi püspök mellett. Ez alatt az idő alatt egy soproni lelkész látta el Harkát. Petz Ernő a vártnál mégis négy hónappal korábban került a gyülekezetbe (talán, mert a pozsonyi püspök lányát vette feleségül?). 1862. október 12-én ordinálták Harkán. Működésének első évében megalapította a Concordia férfikórust, és egy olvasókört is alapított. A híres négyszólamú Concordia kórus – később, 1879-ben − Bécsben egy kórusvetélkedőn első díjat nyert. Petz lelkész sajnos nagyon fiatalon, 28 évesen elhunyt.

A huszadik századba az 1866-tól Harkán szolgáló Renner Henrik lelkész vezette át a gyülekezetet, de 1880 és 1901 között ő volt a felsősoproni egyházmegye esperese is.

A templom 100 éves jubileumára − 1886-ban − 42 méter magas tornyot építtettek. 1937-ben, a templom fennállásának 150. évfordulóján renoválták az alapos javításra szoruló tornyot. Akkor kapta a torony mai alakját. Magassága 37 m. A toronyban két harang van.

Az iskola a hozzá tartozó tanítólakással 1883-ban lett a gyülekezet tulajdona. A gyülekezet 1890-ben még egy iskolát és egy háromszobás tanítólakást épített. Ekkor lett az iskola két tanerős.

Renner Henrik nyugdíjba vonulása után Geisztlinger Pált választották lelkésznek. Szívén viselte a gyülekezet lelki megújulását, főként az anyákon keresztül próbálta mindezt elérni. Ezért alapította a Harkai Nő- és Leányegyletet 1907-ben. Hatvanad vasárnapján tartottak egy megbeszélést és böjt 1. vasárnapján tartották alakuló ülésüket. (Harkauer Frauen- und Jungfrauen-Verein). A tagok száma az alakuláskor: 110. Összejöveteleket tartottak, énekkel, szavalattal, előadással, karénekkel, imával. Oltári, szószéki Bibliákat adományoztak, és az 1930-as években Danielisz papné vezetésével perzsaszőnyeget csomóztak az oltár elé, és térdeplőpárnát hímeztek.

Az anyaegyháznak ebben az időben 1120 nyilvántartott tagja volt. Az iskola 144 diákját Benedek Ottó és Neubauer Károly tanította. Szórványaiban – Nagycenken, Sopronkeresztúron, Nyéken és a harkakópházi majorban – 30 evangélikus élt. Az egyházközséghez összesen 1150 lélek tartozott.

1912-ben (Geisztlinger távozása után) Bothár Mihály Ferdinánd a gyülekezet lelkésze 1922-ig. A háború nehéz időszakában még az utolsó cigarettáját is megosztotta („teilte er in der schlechten Zeit des Krieges seine letzte Zigarette”) – emlékeznek rá vissza. Az első világháború idején a három harangból kettőt elvittek. Azt a harangot, amelyik megmaradt a milleniumi kiállításra öntötte a soproni Seltenhofer cég 1885-ben. A háború után közadakozásból hamarosan pótolták mindkettőt. A második világháborúban egy harangot vittek el. Ezt 2006-ban, adományként megkapta volna a gyülekezet, de a harang Németországból sérülten érkezett, ezért nem kerülhetett fel a toronyba.

Az 1921. december 14-i Sopron környéki népszavazáskor a község lakossága az Ausztriához való csatolásra voksolt. Ezért is kellett Bothárnak menekülnie, és ezért kerülhetett Harkára, a megüresedett helyre, az ausztriai Kaboldból (Kobersdorf) Danielisz Róbert, aki inkább Magyarországon szeretett volna szolgálni. A környező gyülekezetek pásztorai tréfásan így jellemezték: Harkán ő a próféta, főpap és bíró – ezzel kifejezve, hogy minden vonalon ő a község vezetője. Az 1911-ben Amerikába kivándorolt harkaiak 2 csillárt adományoztak. Az egyik Chicagóból, a másik Hamiltonból való. 1926-ban az időközben megrongálódott padok helyébe újakat állítottak 70 millió korona értékben. A templomot is kifestették ebben az évben.

Az 1933-as egyházi névtárban az anyaegyház 1034 lélekkel szerepel. Szórványhelyként csak Nagycenket jelzik 40 lélekkel. A gyülekezet 176 tanulóját Neubauer Károly címzetes igazgató és Schwahofer Rezső tanította. Az egyházközségben összesen 1074 személyt tartottak nyilván. Ez a szám az évtized végéig nem változott. Nagycenk azonban az 1940. évi névtárban már Balf szórványaként szerepel 14 lélekkel. Az iskolában 150 gyermeket tanított Schwahofer Rezső és Gabnai Ferenc tanító.

1937-ben a megrongálódott toronycsúcsot újjal cserélték ki, továbbá megjavították a templom és a torony falát. A tatarozás 8000 pengőbe került. A második világháború alatt német aknatalálatot kapott a torony. 1957-ben sikerült kijavíttatni és a felső részt renováltatni.

A második világháború nemcsak áldozatokat követelt, hanem nagy szomorúságot is hozott a vége: 1946. május 12-én, Jubilate vasárnapján, a harkai gyülekezetet kitelepítették. Megelőzően, május 10-én estefelé búcsú-istentiszteletet tartottak a templomban, utána a temetőbe vonultak, és áhítat keretében búcsúztak halottaiktól, majd a hősi emlékműhöz mentek, ahol a Concordia énekelt. A kitelepítés után 16-an maradtak a több mint ezer lelkes gyülekezetből. A lelkész, Danielisz Róbert családjával együtt – bár maradhatott volna – a kitelepítettekkel tartott. A gyülekezet egyik kántortanítójának is mennie kellett, a másik (az egyetlen nő a harkai tanítók sorában), Pantzer Gertrúd maradhatott. A gyülekezetben az igeszolgálat folytonossága nem szakadt meg. Egyetlen vasárnap sem maradt istentisztelet nélkül. A kitelepítés napján dr. Wiczián Dezső vette át néhány hétre a szolgálatokat. A kitelepítés napján ő tartotta az istentiszteletet, ez volt a harkai templomban az első magyar nyelvű istentisztelet.

A kitelepítettek helyére telepesek jöttek. Közöttük evangélikusok is, főként a Rábaközből. Így a gyülekezet létszáma 130-ra növekedett. Ziermann Lajos esperes kérésére Kapi püspök 1946 nyarán Sághy Jenőt küldte, hogy szervezze meg a gyülekezetet az itt maradottakból és betelepültekből. Nagy lendületet adott D. Kapi Béla püspök 1946. július 13-án tett egyházlátogatása, amikor buzdította a gyülekezetet, a lelkésznek pedig „utasításokat adott a szervezés mikéntjére”. A gyülekezet megszervezésének munkáját még dr. Wiczián Dezső indította meg Pantzer Gertrúd tanítónő odaadó segítségével.

Az iskolák államosításakor (1948) az egykori iskolatermekből egy megmaradt, mivel ez a templomudvarban, a paplak földszintjén volt, ezt a termet 1946-ban gyülekezeti teremmé minősítették. A tanítás nyelve, mint az istentiszteleté is, a kitelepítés után a német helyett magyar lett. A gyerek-istentiszteletek megszűntek, de vasárnapról vasárnapra tartottak gyermekbibliakört.

Túróczy Zoltán püspök határozata értelmében Sághy Jenő 1952-ben történt távozása után Magyarfalva nem választhatott lelkészt. Úgy tervezte, nyugdíjas lelkész látja majd el a szolgálatot. Időközben azonban a püspök lemondásra kényszerült. A Gosztola László soproni segédlelkészt kiküldő iratot már Németh Károly esperes, püspökhelyettes írta alá. Gosztola László feljegyzései szerint Hanzmann esperes nem tartotta tanácsosnak, hogy megbeszélje a gyülekezettel a lelkész helyi javadalmazását és azt, hogy az egésznek egyházjogi formát adjon. Az 1953. évi I. tc. azonban Harkát már újra az önálló egyházközségek közé sorolta. Lelkésze azonban még mindig a soproni segédlelkészi kongruából élt családjával, de Harkán lakhatott.

1977-ben rendeződni látszott a gyülekezet sorsa. Az október 10-i rendkívüli közgyűlésen Bárány Gyula esperes bejelentette, hogy az egyházkerület vezetősége úgy látja, megérett a helyzet arra, hogy a magyarfalvi és a soproni gyülekezet társgyülekezetté alakuljon. A gyülekezet a társulás mellett döntött. A törvény értelmében önállóságukat megtartják, de a lelkész egyben soproni lelkésszé is válik. Október 30-án a soproni evangélikus gyülekezet képviselő-testületi ülésén a közgyűlés elfogadja, hogy a magyarfalvi gyülekezet a sopronival társgyülekezetté alakul. Már csak az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyása hiányzott. December 13-án a Győrött tartott egyházmegyei presbiteri ülés alkalmával Bárány Gyula bejelentette az egyházközségek társulását. Az egyházmegyei közgyűlés határozata azonban a mai napig nem került elő írásos formában.

Gosztola László 1980-ban bekövetkezett váratlan halála után azonban megnehezedett a gyülekezet helyzete. A gyülekezeti alkalmak és istentiszteletek száma is csökkent. Sopronból járt ki havonta kétszer egy-egy lelkész, hogy istentiszteleteket tartson. A többi vasárnapon a gyülekezeti tagok tartottak könyörgést, legtöbbször Gosztola László özvegye vezette az alkalmakat. Ebben az időszakban a következő igehirdetők fordultak meg a gyülekezetben: Krámer György, Szimon János, Alpár Geyza, Magassy Katalin, Weltler Sándor, Buczolich Márta, Zoltán László, Asbóth László, Sümeghy József, Zügn Tamás, Gabnai Sándor.

2002 júliusától a gyülekezet lelkésze Buczolich Márta. Erre az időre esett a templom külső felújítása. 2002 márciusától 2003 tavaszáig folyt a templom- és toronyrenoválás, valamint a tereprendezés. Húsvéthétfőn került sor a templomszentelési ünnepségre, mely Ittzés János püspök, Jankovits Béla esperes, Buczolich Márta harkai lelkésznő és Gabnai Sándor soproni igazgató lelkész szolgálatával zajlott. Az ünnepségen harkai, soproni és Németországból, Ausztriából hazaérkezett kitelepített testvérek vettek részt. A 18 millió forintos vállalkozás fedezete több forrásból származott: egy telek eladásából, országos egyházunk adományából, a soproni anyagyülekezet áfa-visszaigényléses segítségnyújtásából, cégektől, jótékonysági hangversenyből, az egykori német ajkú kitelepítettek és utódaik összegyűjtött segélyéből, valamint a gyülekezeti tagok adományaiból.

2005. július 31-től egy éven át soproni iskolalelkészi állása mellett Mesterházy Balázs beosztott lelkész szolgált a gyülekezetben.

2006 augusztusától a gyülekezetet Ments Orsolya sopron-harkai beosztott lelkész gondozta. A gyülekezet 2007. november 10-től önállósodott. Ezzel az 1977-ben Sopron és Harka között létrejött társulási szerződés érvényét vesztette. Jelenleg Wagner Szilárd lelkész gondozza a harkai gyülekezetet. Szolgálata 2007. augusztus 1-jén kezdődött. A lelkészi állást a gyülekezet a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolával együtt tartja fenn, ahol Wagner Szilárd iskolalelkészként szolgál.