A legújabb kor

Nagy Tibor 1945. szeptember 13-án a fehérvári gyülekezet helyettes lelkésze, majd 1948. július 1-jétől megválasztott lelkészként folytatja munkáját 1984-ig. 1945 után még egy-két évig működik a diakonisszaház is Fehérváron. 1948-ig működik a székesfehérvári leányotthon is 16 fővel a Velinszky László utca 23. szám alatt.

A székesfehérvári egyházközség összlélekszáma 1949-ben 705 fő, ebből Székesfehérvárott 600 fő élt. Szórványai: Velence, Kápolnásnyék, Kisláng, Sárszentmihály, Gárdony és Iszkaszentgyörgy voltak. Később a szórványok között említik Agárdot, Seregélyest és Pákozdot is. Istentiszteleteket ekkor jobbára csak vasár- és ünnepnapokon tartottak, sem délutáni katechézis, sem munkanapokra eső áhítatok nem voltak. Megszűntek a gyermek-istentiszteletek, ifjúsági istentiszteletre is csupán egy-egy alkalommal került sor. A vasárnapi iskola heti rendszerességgel továbbra is működött, ifjúsági bibliaórát is két-három hetente tartottak. A korszak sajátossága, hogy a hitélet – érthetően – visszaszorult a kevésbé látványos, sokszor családi vagy baráti körben megtartott alkalmakra. De továbbra is megtartották a felnőtteknek tartott bibliaórákat; három csoport is működött, nagy volt az érdeklődés. Ehhez járult a kórházi szolgálat, bár 1949. december 28-án a Fejér megyei Törvényhatósági Bizottság közgyűlése megszüntette a kórházban a szervezett lelkészi állást. Nem szűnt meg azonban a rabok gondozása, a református lelkésszel felváltva hetente tartottak istentiszteletet a börtönben. A hetvenes évekre a kedvezőtlen körülmények, a hittanoktatás népszerűsítésének, hirdetésének lehetetlensége azt az állapotot eredményezte, hogy a hitoktatásban, konfirmációban részesülő fiatalok száma egy-két fő volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy nem volt ritka eset, hogy többen óvatosságból másutt konfirmáltak. A korábbi virágzó egyesületi élet – az egyesületek feloszlatása óta – teljesen megszűnt.

1952-ben az egyházszervezet beosztását módosították, a négy egyházkerület helyett kettő, az északi és a déli jött létre. Székesfehérvár az Északi Egyházkerület keretében működött.

1953-ban ismét megszervezték a segédlelkészi állást a gyülekezetben. Elsősorban a szórványok lelkészi munkája indokolta e feladatkör létrehozását, amelynek ellátásában gyakorta váltották egymást a segédlelkészek 1953 augusztusától, 1955 decemberében az addig Várpalotához tartozó fehérvárcsurgói leánygyülekezet szórványaival – Isztimér, Guttamási, Csór, Nádasdladány – együtt Székesfehérvár leányegyháza lett.

A gyülekezet ingatlanai a háborús károk, majd a karbantartás költségei miatt gondot okoztak. A város tanácsa elrendelte a Megyeház utcai ingatlan kényszertatarozását, ám megfelelő anyagiak híján az egyház kénytelen volt tulajdonjogáról lemondani. A tanács a Pintér Károly u. 31−33. szám alatti ház 1. emeletén biztosított lelkészlakást és tanácskozótermet. Sajnos a gyülekezet jóval kisebb és funkciójának kevésbé megfelelő ingatlant kapott. 1970-ben a város tanácsa a városrendezési tervek következtében igénybe kívánta venni az egyházközség templomtelkét, és a templom lebontását tervezte. Tervükről végleg csak 1984-ben mondtak le. E korszak sajnálatos ténye, hogy 1958 szeptemberében a város tanácsa az evangélikus temetőt is lezáratta.

Nagy Tibor 1984 januárjában nyugdíjba vonult, ám még rövid időre feladatot vállalt a közösség gondozásában. Időközben Bencze András – akkor végzett teológus – segédlelkészként a székesfehérvári gyülekezetbe érkezett, akit 1986. június 15-én iktattak be lelkészi tisztébe.

A gyülekezeti élet fellendítésének jegyében először a fiatalok, a még nem konfirmáltak megkeresésére került sor, majd a városban élő valamennyi evangélikusra kiterjedő kutatás kezdődött. Fellendültek az ifjúsági órák és a szeretetvendégségek. A megszaporodó gyülekezeti alkalmak hamarosan megszilárdultak, kialakultak a hetente megtartott foglalkozások, összejövetelek: ifjúsági órák, bibliaórák, a gyermekbibliakör, a serdülők köre, vasárnap délutáni játékos foglalkozás gyermekeknek, házi bibliaórák. 1986-ban énekkar is alakul, ugyanebben az évben indultak be a munkatársi értekezletek.