Gadács (szórvány)

A település Ecsenytől délkeletre, 12 kilométer távolságra fekszik, de országúton 33 kilométerre van az egyházközség központjától.

A falut − Hunyady gróf telepítése révén − evangélikus vallású, német származású telepesek alapították az 1810-es évek elején. Leánygyülekezetté 1816-ban alakultak, és a döröcskei anyaegyházhoz csatlakoztak. Kis János szuperintendes 1820-ban tartott canonica visitatiója idején Linde Gábor volt a tanítójuk. Az ugyancsak Kis János püspök által végzett 1829. évi vizsgálat idején 196 lelket tartottak nyilván a kis filiában. Tanítójuk Ritzeld Jakab volt.

Az 1875. évi névtárban 425 lelket számláló, saját iskolával és imaházzal rendelkező filiaként találjuk. Tanítójuk Schöpf Károly volt, aki lévita-tanítóként 79 gyermek oktatását végezte.

Imaházához 1900-ban tornyot épített, és két új harangot vásárolt a nehéz sorsú, nagyobb részben napszámból élő mintegy hatvan házaspárból álló közösség. A torony megépítéséig a templom előtt felállított haranglábon voltak a harangok. 1911-ben már új iskolában fogadta a 104 gyermeket Schöpf Károly tanító. A gyülekezethez 460 lélek tartozott.

Az első világháború viharai nem kerülték el a sok szenvedést megért kis közösséget sem. 1916-ban elvitték a nagy nehézséggel megvásárolt új harangokat. A régit jelentősebb pénzösszeggel sikerült megváltaniuk, de a gyülekezet 24 hősi halottja pótolhatatlan veszteség maradt.

A világháború éveiben Barcs Béla (1914−1919) volt a tanító, akit Korossy Lajos (1919−1927) követett. Az ő működésének idejére esett Kapi Béla püspök 1923. október 2-án tartott egyházlátogatása, amelynek jegyzőkönyvéből és a hozzá kapcsolt kérdőívből a gyülekezet belső élete is elénk tárul. Többek között megtudható: a gyülekezethez a vizsgálat idején 397 német anyanyelvű, de magyarul is beszélő lélek tartozott; keresztelési és halotti anyakönyveiket 1784-től vezetik; a tanító minden vasárnap istentiszteletet tart német nyelven; az adventi és böjti időben heti 2 alkalommal reggeli könyörgéseken vehettek részt a hívek; a lelkész évenként 4 alkalommal jelenik meg a filiában, ilyenkor úrvacsorával összekötött istentisztelet van; az iskolai szorgalmi idő szeptember elejétől június végéig tart; az iskolai oktatás nyelve magyar; az iskola 6 osztályos és osztatlan; az ismétlő elemi iskolában november elejétől február végéig tart a tanév; az iskola épülete és felszerelése kifogástalan; a konfirmandusok oktatását a lelkész végzi az anyagyülekezetben; a híveknek van Bibliájuk, Újtestamentumuk. A tapasztaltak alapján buzdító és intő szavak is olvashatók. A püspök a híveket a rendszeres templomba járásra buzdította, a tanítót az iskola színvonalának további emelésére kérte.

Az 1927-es évtől a második világháború kitöréséig Aikelin Vilmos, Gyulavári (Meisszel) Gyula és Stark Jakab működött a filiában hosszabb-rövidebb ideig.

A gyülekezetbe 1933-ban 435 lélek tartozott, közülük 113 volt az iskolás. Tanítójukat Meisszel Gyulának hívták. Egy 1936-ból származó adat szerint a hívek között 136 házaspárt tartottak nyilván. A második világháború idején Herber Henrik (1938−1945) volt a tanító. A filiához − az 1940-es névtár adatai szerint − 444 lélek tartozott, ugyanakkor 80 tanuló járt az iskolába.

A világháború és következményei megpecsételték a német anyanyelvű falu − és a vele majdnem 100%-ban azonos evangélikus gyülekezet − sorsát. Az 1948. április 3-i kitelepítés folytán 447-ről 98 lélekre apadt a hívek száma. A kollektív bűnösség elvének kegyetlen alkalmazása mind lelkileg, mind anyagilag tönkretette a gyülekezetet. Az otthon maradtak is nincstelenek lettek, és szerteszét laktak. Gyülekezetként való talpra állásukra az elkövetkező társadalmi viszonyok már nem adtak lehetőséget. Számuk egyre fogyott. Utolsó lévita-tanítójuk Schulteis Fülöp (1945−1948) volt.

A hívek lelkigondozását 1970 májusáig Szerdahelyi Pál somogydöröcskei lelkész látta el. Távozása után az erőtlenné vált Somogydöröcskét leányegyházként Bábonymegyerhez csatolták. Filiáinak szolgálatát megosztották. A gadácsi kis nyájat − Somogyszilhoz hasonlóan − Madarász István Somogyvámosról helyettesítő lelkészként gondozta 1970 és 1979 májusa között. Ez idő alatt kapott a templom toronysisakja új horganylemezfedést.

Gadács 1979-ben − a bonnyai és somogyszili filiához hasonlóan − Ecsenyhez került.

A 30 lélekre fogyott gadácsi evangélikusok 1989-ben − a Bajor Evangélikus Egyház és a külföldön élő gadácsiak nyújtotta nagy értékű segítséggel, valamint az igali tanács támogatásával − felújították templomukat.

Lélekszámuk tovább csökkent. Az igére vágyakozók havi egy alkalommal vehetnek részt evangélikus istentiszteleten.