A jelen

Az ágfalvi és sopronbánfalvi gyülekezet története jól tükrözi azt a sorsot, amit magyar hazánknak is el kellett szenvednie a történelem során. Elmondhatjuk, hogy a gyülekezetek együtt virágoztak, és együtt szenvedtek országunk lakóival. Amikor békeidőkben virágzott az ország, a gyülekezetek is nagyra nőttek, megerősödtek. Amikor pedig darabjaira hullott hazánk, a gyülekezetek is részekre szakadtak. Amikor háború és kitelepítés folyt, a gyülekezetek még tovább fogytak. Így lett az egykor több ezer lelket számláló anyagyülekezetekből egy-egy kis – pár száz lelket számláló – közösség, amely küzd a történelmi örökséggel, és a rá rótt feladatokat igyekszik lelkiismeretesen elvégezni. A mai gyülekezetek tagjai és vezetői próbálnak a nagy elődökhöz méltóvá válni, és a megtartó Istenbe vetett bizalommal tekintenek a jövőbe.

Az új lelkészházaspár szeretne a kitelepítés után megmaradt maroknyi németségnek segítséget nyújtani nemzeti identitásának megőrzésében, lehetővé tenni számukra azt, hogy anyanyelvükön imádkozhassanak és hallgathassák Isten igéjét. Ezen kívül természetesen a többségben lévő magyar hívek számára is szeretnék vonzóvá tenni hitünket, egyházunk tanítását, eszményeinket, gyülekezetüket.

Az istentiszteletek időpontja Ágfalván vasárnap és ünnepnap 9 órakor, Sopronbánfalván pedig fél 11-kor.

Böhm András és Sághy Balázs (ágfalvi társegyház)
Gritsch Mátyás és Sághy Balázs (sopronbánfalvi társegyház)
Jakob Kruse (Lépesfalva). Lépesfalva történetét fordította: Heinrichs Eszter
Dr. Jáni János (Brennbergbánya)