Iskola és paplak

Az iskola 1786-ban épült fel a tanítói lakással együtt. 1810-ben azonban mindkettőt újra kellett építeni, mivel „alacsony, szűk, egészségtelen, sötét volt, s nemsokára kezdett omladozni”. Az iskolát 1847-ben kellett újra javítani. 1861-ben készíttetett a gyülekezet az iskola számára padokat. 1865. október 9-én a tanítói lakásban tűz ütött ki, ami a templom kivételével minden egyházi épületet megsemmisített. Az épületek ugyan biztosítva voltak, mégis nagy nehézséget okozott újraépíteni mindent. Igyekeztek azonban most már korszerűbb módon építkezni, például cseréppel fedték az iskola tetejét. Ennek azonban az lett a következménye, hogy a falak nem bírták el a nehéz tetőszerkezetet, ezért azokat meg kellett erősíteni terméskővel. 1892-ben bővíteni kellett az iskolát. Erre a gyülekezet tagjaitól befolyt 3000 forint adott lehetőséget.

1786 májusáig a lelkészlakás is felépült a gazdasági épületekkel együtt. Később a lelkészlakást is javíttatni kellett többször, azonban 1830-ban elérkezett az idő egy nagyobb szabású átalakításra: ekkor alakították ki a háromszobás formát, s újjáépítették az udvarra néző oldalát is a melléképületekkel együtt. Az 1865-ös tűzvészt követően került a lelkészlakásra is cserépfedés. Mai formáját 1907-ben nyerte el.

A 20. század első évtizedének végén 308 lélek alkotta az anyagyülekezetet. Iskolájában 61 gyermek tanult. A tanítójuk még Varga Dezső volt. A sopronnémeti filiájában élő 360 lélekkel, valamint a szórványaiban lakó hívekkel együtt 711 lélek lelkipásztora volt Karsay Imre.