Az ostffyasszonyfai társegyház

Az Ostffyak ősi fészkéről

„A kemenesaljai gyülekezetek közt ennek, mint az Ostffyak ősi fészkének van legnagyobb históriai múltja” – írja Payr Sándor. A falu régi magyar település volt, első dokumentuma 1257-ből való Asszonyfa névvel. A településben meghatározó szerepe volt az Ostffy-családnak. Ez a család a kun származású „Osl dictus kun” (a kunnak mondott Osl) nemzetségből származik. A település két régi várával királyi adományként került III. András uralkodása alatt (1290–1301) birtokukba, miközben nevük Oslu, Osli, Oslfi formában tűnik fel, s végül is az Ostffy névnél állt meg. A 16. században – a reformáció korában – a település neve Boldog Asszonyfa is volt. Innen azonban egyre inkább Ostffyasszonyfának nevezik. A család, amelynek történetét egészen 1070-ig lehet visszavezetni, akkor még a pogányságért harcolt a keresztyénség ellen több tudós és író szerint is. „A reformáció korában pedig az evangéliumi hitben ismervén fel az igaz keresztyénséget, ágostai hitvallású evangélikus egyházunknak lett az ősi Ostffy-család rendíthetetlen oszlopa.”. „Amily buzgó patrónusokat és jeles főpapokat találunk az Ostffyak között a középkorban (az Osl nemzetségből származott Kanizsay János esztergomi érsek, aki elsőként kapta meg a prímási és pápai követ címet is. †1418), éppen olyan lelkes, áldozatkész hívei lesznek a reformációnak.” Az elnyomás korában is – szinte mint egyetlen főúri család, amelyik nem rekatolizált – védelmezői voltak egyházunknak. Még egy adat későbbről: „Egyházunk legkiválóbb tagjai 1735-ben Pesten összegyülekeztek, s itt a dunántúli kerület részére is világi felügyelőt jelöltek ki.” Így Ostffy Miklós (1688–1753) lett a Dunántúli Egyházkerület első felügyelője, amikor a püspökválasztás nem járt sikerrel. Ostffyasszonyfa története tehát összefonódik az Ostffy család történetével.