Kemenesmihályfa evangélikussága a 16–17. században

Térségünkben nem ritkán egész falvak tértek át plébánosukkal együtt a megújult hitre, ami egyrészt jelzi a késő középkori egyháziasság kiüresedését, másrészt az ebből következő lelki szomjúságot. Bár adataink csak elvétve maradtak fenn ebből a korszakból, a fentiekből érthető, hogy a mihályfai Árpád-kori templomot a hitújítás után magától értődően sajátjának tekintette az evangélikussá lett falu népe. Kazó István vasvári prépost 1699. január 4-ére keltezett egyházlátogatási jegyzőkönyve Mihályfán 9 katolikus és ezzel szemben 441 protestáns vallású személyről tud. Kazó canonica visitatiója írja az akkor evangélikus kézen lévő templomról: „Kelet–nyugati fekvésű, tornya nincsen, zsindellyel jól fedve van, mennyezete gerendás, színes festéssel van ellátva, kórusa fa – festett díszítéssel, szószék kőből van, elégséges és rendezett ülőhelyekkel rendelkezik, a padozat téglakirakásos, a szentély boltozott, mely kőből van, a szentély mellett északról és délről egy-egy fülke simul kápolna módjára, alkalmas arra, hogy oltárok legyenek bennük elhelyezhetők.”

„Egyetlen sikeres nemzeti felkelésünk”, Bocskai István szabadságharca, teremtette meg feltételeit a kemenesaljai evangélikusság megerősödésének is. Végrendeletében így ír a fejedelem: „Szívem örvend rajta, és Istennek érette nagy hálákat adok, hogy én az országot, mint édes hazámat most mindenféle ellenségtől megszabadult állapotban hagyhatom.”

1603-tól van tudomásunk a térség gyülekezeteit összefogó Kemenesaljai Egyházmegye létéről. A gyülekezetek meglátogatására a zsinat a Pázmány Péterrel is hitvitát folytató, jeles sárvári lelkészt, Magyari István főesperest küldte ki. Payr Sándor szerint Mihályfa „(Ostffy)Asszonyfa mellett egyik legkiválóbb kemenesaljai község”, már 1550 előtt befogadta a reformációt. Ezt az is valószínűsíti, hogy az Ostffyaknak, a kemenesaljai középnemesi patrónusok egyik legjelesebb családjának, már 1549-ben volt birtoka Mihályfán is. A gyülekezet lelkészeinek nevét azonban csak 1630-tól ismerjük. „…ebben az évben Szeredi István volt mihályfai lelkész. 1646-ban a dubovai születésű Benedikti Tamás (…), 1656-ban Soldos Ferenc volt Mihályfa lelkésze, aki ellen magánélete miatt a büki zsinaton vizsgálatot rendeltek el.” Kemenessömjén egyháza ebben az időszakban leánygyülekezetként Mihályfalvához tartozott.