A rigácsi, zalameggyesi, ukki, megyeri gyülekezetek

Rigács a Sümegi kistérségben a Marcal mentén fekvő kisközség. A települést a 84-es főút érinti, a 8-as főút 6 km-re van tőle.

A régi Rigács 1348-ban tűnt fel először a korabeli oklevelekben, Rygach formában. Neve szláv eredetű, tövében a magyar „szarv” szó rejlik. Kezdetben a Rigácsi – másként Terkenci – család birtokolta. Még 1496-ban is övék volt a határ. Egy 1559-es oklevél Rygacz nemeseit is megemlíti, akik a gógánfalvai nemesekkel együtt részt vettek Megyeri Gáspár és Imre Megyer possessióbeli (birtokbeli) beiktatásán.

A régi község – amely a Marcaltól északnyugatra feküdt – a török időkben pusztult el. A település nyomai még ma is látszanak. Az új falut a nemesek építették fel. Első lakói Ferenczy és Németh nevű családok voltak. A község későbbi birtokosa – még a 18. században is – az Inkey család, amely a Zala megyei Rigyác községben is bírt részeket. A család nemzedékeken át tartó birtoklása alatt – a 18. század második felében – települt be Rigács magyar ajkú római katolikus és evangélikus lakossággal. A mai falu tehát nem egészen 300 éves. A kuruc háborúk idején jelenik meg a község mai neve a jegyzőkönyvekben. 1706-ban Maczkó János volt a tanító, aki mint ilyen részt vett a mihályfai gyűlésen.
A község az 1715. évi országos összeírásban még nem szerepelt a lakott helyek között. 1725-ben viszont a kemenesaljai evangélikus egyházmegyei névtárban már név szerint említik Galsával együtt. (Rigácson kívül még 13 környékbeli gyülekezetet soroltak ide akkor.) 1786-ban Galsát mint anyagyülekezetet a felső veszprémi esperességhez csatolták. Hamarosan Kerta anyagyülekezete fogadta be leánygyülekezetként. Az ukki fiókgyülekezet, amely 1804-ben még 30 főt számlált, szintén hozzájuk csatlakozott.

Az evangélikus egyházmegyei levéltár irataiból tudjuk, hogy a szegvári plébános felekezeti türelmetlenségével szemben 1816-ban az evangélikusok a vármegye alispánjához fordultak. „A köz-haranghoz való jogok elvesztése érdemében” lefolytatott vizsgálat és per 1826-ban zajlott le. Akkoriban még valószínűleg nem volt meg a templom. Építéséről nincsenek adatok. Az építés a 19. század második felére tehető. Annyi bizonyos, hogy 1906-ban már 192 hívővel működő templomról tesz említést a krónika.

Egy 1894-ben készült egyházmegyei jegyzőkönyv tanúskodik arról, hogy Cseh László sümegi római katolikus földbirtokos 27 hold jó minőségű földet hagyott az egyházközségnek azzal a határozott kikötéssel, hogy annak mindenkori kizárólagos haszonélvezője a rigácsi evangélikus felekezeti iskolának a tanítója legyen.

A községnek két temploma van. Az itt élő evangélikusokat Zalagalsához, Kerta filiájához sorolták ősidők óta. A falu katolikus lakói 1909-től tartoznak az ukki plébániához. Rigácsnak 1939-ben 1070 katasztrális holdja és 543 lakosa volt, 126 lakóházat számoltak. Római katolikus és evangélikus népiskolája működött. Főként középparasztok lakták. 1929-ben kilenc 25 holdon felüli birtokosa volt. Kilenc önálló kisiparos és egy kereskedő élt ekkor a községben.

A község termelőszövetkezete 1959-ben alakult, az alakulás évében 1270 hold földje és 127 tagja volt, a lakosság többsége a termelőszövetkezetben dolgozott. Állattenyésztéssel és növénytermesztéssel, valamint öntözéses kertészettel foglalkoztak. Határa termékeny és gondosan művelt. A téeszt később a sümegi téeszhez csatolták, majd 1992-ben felszámolták.

Rigács fejlődése 1945 után egyre erőteljesebbé vált. Az elsők között villamosították 1948-ban. Egy évvel később bekötőutat kapott, 1962-ben pedig kultúrház épült. Orvosi rendelőt, autóbuszvárókat, postát, öregek napközi otthonát, üzlethelyiséget és sportpályát létesítettek. A régi, zsúptetős, vályogból vagy vert falból készült házak fokozatosan eltűntek. Önálló tanácsa 1969. július 1-jén egyesült az ukki községi tanáccsal, majd a gógánfai közös tanács társközsége lett. Ma az ukki székhelyű körjegyzőséghez tartozik. A község központi terén első és második világháborús emlékművet avattak 1989-ben.