Az egyházlátogatások tanúsága

A gyűlés Asbóth János nemeskéri lelkészt választotta esperesnek. Az esperes és kísérője az alakuló gyűlés után két héttel el is indult a gyülekezetek meglátogatására. A három szakaszban, október 27-től március 5-ig tartó vizitáción megvizsgáltak 70 egyházközséget, a látogatásokról alapos, latin nyelvű dokumentációt készítve.

A vizsgálatban először az elöljárók nyilatkoztak a lelkészről az alábbiak szerint:
Az Ágostai hitvallás szellemében hirdeti-e Isten igéjét, osztja az úrvacsorát?
Az istentiszteleteket, könyörgéseket hiánytalanul megtartja-e?
Erkölcsi élete tiszta-e?
Van-e egyéb panasz ellene?
Kívánják-e továbbra is a hívek lelkészüknek?
Ugyanezeket a kérdéseket a tanítóval kapcsolatban is megvizsgálták.
Másodjára a lelkész és a tanító válaszolt a kérdésekre:
Szorgalmasan járnak-e a hívek istentiszteletre, könyörgésekre?
Gyakran élnek-e úrvacsorával?
Kik járnak ritkán templomba, vesznek ritkán vagy soha úrvacsorát?
Milyenek a községben az erkölcsi állapotok?
Bünteti-e a gyülekezet a nyilvánvaló vétkezőket: az istenkáromlókat, káromkodókat, paráznákat, lopókat, vagy eltűri ezeket a bűnöket?
Van-e panasza a lelkésznek a tanítóra, a tanítónak a lelkészre, egyéb panaszuk a hívekre?
Javadalmukat rendszeresen megkapják-e?
Szeretnének-e maradni a gyülekezetben, vagy áthelyezésüket kérik?

A körültekintő esperesi vizsgálatból vázlatos képet kapunk a korabeli gyülekezeti életről, ami azért értékes, mert nincs más forrásunk e korszak „alulnézetből” való megismeréséhez. Asbóth esperes látogatásainak összegzéséből kiderül, hogy a vizsgált 18 lelkész közül 16 munkája megfelelő, „nagy panaszt” csak a simonyi és a kissomlyói lelkész ellen emeltek. A panasz oka mindkét esetben a mértéktelen borivás. A tanítók körében megvizsgált 32 személy közül négy ellen volt komoly kifogás, a következő évben közülük három szolgálatát már nem fogadták el a gyülekezetek. Az istentiszteletek látogatottsága 16 anyagyülekezetben dicséretes, 21 gyülekezetben tűrhető, 3 helyen gyenge. A jegyzőkönyvekből falusi egyházaink társadalmi összetételére is következtethetünk. A megvizsgált 47 anyagyülekezetből 39-nek a tagjai vegyesen nemesek és jobbágyok. Nyolc anyagyülekezet elöljárói jobbágy-rendűek, feltehetően ezek egészében jobbágyfalvak voltak. A vegyes lakosságú falvakban a gyülekezeti elöljárók, sőt a község bírái és esküdtjei is legalább felerészben a jobbágyok közül kerültek ki, ami jó viszonyra utal nemesek és jobbágyok között.

Az erkölcsi állapotok terén nagy romlottságra a gyülekezetek vezetői sehol nem panaszkodtak. „A kisebb vétket elkövetőt a presbitérium maga elé idézte, keményen megfeddette, és megígértette vele, hogy jó útra tér. A nagyobb vétket elkövetőt az egyházból való kitiltással, kiközösítéssel kellett sújtani: bűnös ember mindaddig templomba nem mehetett, úrvacsorával nem élhetett, míg az egyházat meg nem követte, míg egyházkövetést nem tett. Az egyházkövetőnek több vasárnapon a templom tornácában vagy a templomban egy kijelölt helyen kellett állnia. Az egyházkövető nő fejére fekete posztót terítettek, vagy fekete csuklyát húztak. Az egyházkövetés megtörténte után a kiközösítettet visszafogadták a gyülekezet kebelébe.”

A vétségek közül első helyen a káromkodás szerepel. Hat községet sorol fel a jegyzőkönyv, mint ebben különösen is vétkeseket. A feljegyzésekből kiderül, hogy az egyházközségek ebben a korban még gyakorolták büntető hatalmukat, illetve kötelességüket. Hat gyülekezet lelkésze és tanítója felpanaszolja, hogy a közösség elhanyagolja ezt a jogát: „A nyilvánvaló bűnösöket büntetlenül meghagyják, tűrik.”

A gyülekezetek anyagi helyzetét is vizsgálta a látogató esperes: milyen állapotban vannak az egyházi épületek, a templom, az iskola, a lelkész- és tanítólakás, rendben tartják-e a cemetóriumot: a templom melletti régi temetőt, megkapja-e a lelkész és a tanító az illetményét, művelik-e a lelkészi, tanítói illetményföldeket. Ezen a téren teljesen rendezett állapotokat csak hét helyen talált: Alsóság, Kapolcs, Kemenesmagasi, Kisgörbő, Köcsk, Merse és Szergény gyülekezeteiben. A többi helyen a leggyakoribb hiányosság az volt, hogy a lelkészek, tanítók fizetését csak részben adták meg, a többivel hátralékban voltak.

A jegyzőkönyv Mihályfára és Sömjénre vonatkozó megállapításai

A jegyzőkönyv tanúsága szerint Kemenessömjén Mihályfa leánygyülekezete. Templom mindkét faluban van. A lelkész használatára áll Mihályfán 32, Sömjénben 29 és fél hold föld. Ezzel Mihályfa egyike a leggazdagabb kemenesaljai gyülekezeteknek.

A vallomástevők szerint a lelkész, Szakonyi Mátyás, „a tiszta tant hirdeti, a kegyesség élésében buzgó, erkölcseiben tiszta”. A tanító, Bachó János, tisztének minden részét dicséretesen végzi. A hívek az istentiszteleteket szorgalmasan látogatják, a könyörgések tekintetében már restebbek. Úrvacsorát mindkét faluban ritkán vesznek – emiatt megintettek.

A lelkész gabonailletményét csak részben kapja meg, a hívek ígéretet tettek a hátralék pótlására. A sömjéniek néhány éve a lelkészi földek után nem adnak járandóságot, ők is megígérték ennek orvoslását. Az egyházlátogatás végeztével 1696. március 7–8-ára Asbóth János gyűlésbe hívta a lelkészeket, patrónusokat, tanítókat és a gyülekezetek küldötteit.