A börcsi leánygyülekezet

1674–1698: Büszke elődök

Legelső eddig ismert adatunk 1674-ből való. Kasza Ferenc győri kanonok száll ki a várostól 14 km-re fekvő községbe. Benne élünk az egyháztörténelem szomorú időszakában, a gyászos évtizedben (1671–1681), amikor a gyülekezetek pártfogóit perbe fogják, a protestáns lelkészeket gályarabságra ítélik. „Börcs püspöki birtok, a falu népe majdnem kivétel nélkül evangélikus. Vissza kell téríteni a római egyházba [– mondja a kanonok]. Ám elődeink inkább készek vándorbotot fogni, de evangéliumi hitüket és az augusztána confessión lévő egyházukat nem hagyják. Így mutatkozik be a mai gyülekezetnek az ősök egyháza.”

Hat esztendő múltán újabb látogatás következik. Kuzmics Péter főesperes újsütetű katolikusokat talál a községben, és jó reménységgel távozik.

1698-ban 140 evangélikus él a 205 lelket számláló faluban. Íme, a nagy részt hű evangélikus a nehézségek ellenére is. Még egy feljegyzés ebből az időből. „Csepreghy György bezi tanító a győri pap határozatából” és a helyiek meghívására jött el Börcsre. Két tényről beszél ez a feljegyzés: Börcs Győr leánya, és volt iskolája.”

1889–1928: Két évszázad a homályban, majd a fiókgyülekezet nagy tervekkel

„1889-ig, közel 200 évről nem áll rendelkezésünkre adat.” A két évszázad közül az első különösen nehéz. III. Károly (1711–1740) és Mária Terézia (1740–1780) uralkodása idején a hatalom igyekszik a protestánsok vallásgyakorlatát minél jobban összeszorítani. „Az 1781 évi türelmi rendeletig bizonytalanságban éltek az evangélikus gyülekezetek: nem veszik-e el tőlük templomukat.” Ezekben az évtizedekben az artikuláris templomok fogadták be a távolról is összesereglő híveket. Ebben az időben Börcs evangélikusságának sorsa az egész evangélikusság sorsa.

1889-ben Börcs fiókgyülekezetté alakul. „Ez a tény arról beszél, hogy élt és megmaradt. Azért maradt meg, mert élt. Megtartotta az Úr, az ige, a hit és a hűség. Nincs se iskolája, se temploma, gyermekei a községi iskolába járnak. De élt benne a vágy: erősödni, gyülekezetté lenni,” majd iskolát építeni.

1902-ben a győri gyülekezet évkönyvében ez áll: „E kisded gyülekezet buzgón tör előre. Árverésen 23 hold földet vett 9965 koronán és remélik egy evangélikus iskola és tanítói hivatal felállítását.” Kovács Géza lelkész 1957-es visszaemlékezésében erről más adatot találunk: „Börcsnek 20 hold földje van. Bizonyára gyülekezetszerető lelkek drága hagyatéka vagy ajándék. De lehetséges, hogy szerezte a maroknyi kis nép. ... 1901-ben egy ilyen bejegyzést találunk a győri gyülekezet jegyzőkönyvében: a kis gyülekezet buzgón tör előre, 3 hold földet vett.” A 23 hold azonban egyezik. Ezt igazolja a győri évkönyvben található 1904. évi vagyonleltár is, ami tud a 23 hold szántóföldről.

A tervbe vett iskola a gyülekezet élni akarásáról beszél. 1905-ben a községi iskola katolikus felekezeti iskolává lesz. A tandíj olyan magas az evangélikusok számára, hogy lehetetlenné válik a gyerekek iskoláztatása. Így Győrbe íratják a gyerekeket, ott gondoskodnak számukra közös szállásról, és a gyülekezet 200 koronával járul hozzá a szülők terhéhez, csakhogy a fiatalok evangélikus iskolába járhassanak.

Egészen 1912-ig járnak Győrbe a diákok, amikor a börcsi evangélikusok nekifognak egy iskola és egy tanítói lakás építésének. Mindkettő csak 1 év múlva készül el, de már 1912 szeptemberében megkezdik Börcsön a tanítást egy bérelt helyiségben.

A tanítói állomás minisztériumi engedélyezése után Börcs 300 korona segélyt kapott tervei megvalósításához az egyházmegyétől és az anyagyülekezettől. A gyülekezet első tanítója Szíj János. Ő két év múlva bevonul katonának, mert közbeszól az I. világháború. Helyettese Zsiray Mária tanítónő. 1914-ben 26 gyermek látogatja az iskolát. A tanítók szinte évenként változnak: Lackner Elvira (1915), Németh Gyula (1917), Huszágh Vilma (1919), Kuszák István (1921), Nitsinger János (1923), Haramia Erzsébet (1927), Bors Jolán (1928), Buthy Ella diakonissza (1928–1948). Őt betegszabadsága idején ifjú diakonisszák helyettesítik: Preisinger Katalin és Malaga Elza (1938), Baloghy Magda (1946), akit a gyülekezet másodtanítójának választ, miután Buthy Ellát főnöknővé nevezik ki Győrben, Magassy Katalin (1950). Ez időben Győrben Pálmai Lajos, és I'só Vince a lelkészek.

Az 1927-es győri évkönyv arról beszél, hogy a tanulók létszáma egyre csökken (11 fő), nem tudják a tágas iskolát benépesíteni, pedig „valamikor a környező uradalmakban lakó sok ev. cseléd gyermekei számára épült missziói jelleggel.” Hiába a minisztériumi engedély, diákok hiányában nem folyósítják az államsegélyt a tanítói állás fenntartásához. Így kerülnek a diakonisszák a győri Diakonisszaképző Intézetből Pálmai Lajos lelkész, esperes vezetése alatt Börcsre a tanítói állásba, ahol kiváló munkát végeznek.

A kis gyülekezet szervezője és mozgatója 1928-tól Pálmai Lajos esperes, mögéje sorakoztak a gyülekezet vezetői. A gondnokok: Asbóth Sándor (1902-ig), Varga Bálint (1914-ig), Doktor Sándor (1934-ig), Haás Mihály (1943-ig), Kozma Mihály (1950-ig), Kovács Pál (1954-ig), özvegy Kovács Pálné Haás Lídia (1970-ig), Szeles Zoltán (1984-ig), Nagy Ferenc napjainkig.

Egyháztanácsi tagok 1902-ben: Babos Kálmán, Haás Márton, Tóth Márton, Varga Bálint, Varga Lajos.

1928–1938: Virágzó gyülekezet Pálmai Lajos nyugalmazott esperes munkája nyomán

„1928 új mérföldkő a kis gyülekezet életében. A mérföldkövet három név jelzi: Pálmai Lajos nyugalmazott esperes, a Győrben őt követő Túróczy Zoltán lelkész és Buthy Ella diakonissza tanítónő.”

Nyugalmi éveit Pálmai esperes Börcsön kívánta eltölteni, ahol egymás után születnek meg nagyszabású tervei, noha továbbra is igazgatja a győri szeretetházat (1931-ig). Önálló gyülekezet képe jelenik meg lelki szemei előtt: meghívja felügyelőnek ifjú dr. Velsz Aladár polgármester-helyettest, városi tanácsnokot.

Missziói lelkészi állás felállítását javasolja, de addig is bekapcsolja a Diakonisszaképző Intézetet a kis gyülekezet vérkeringésébe. Árvaház felállításáról álmodik, hogy annak árváival megmentse a vészesen lecsappant létszámú evangélikus iskolát az elnéptelenedéstől. Minden vendégnek megmutatta az iskola melletti üres telket, ahová az árvaházat szerette volna felépíteni. Igét hirdet, gyűlést vezet, tevékenyen benne él a gyülekezetben 1934-ben bekövetkezett haláláig. A megálmodott árvaház felépülését ő már nem érhette meg.

A tervek nehezen indulnak, mivel a kibontakozó gazdasági válság egyre jobban érezteti hatását a falu és a gyülekezet életében. A föld is szűkösen adja a kenyeret, tanítóját is csak nehezen tudja fizetni. Támogatásra szorul a gyülekezet, így Győr elengedi az évi befizetendő járulékot. Érkezik segítség a Gyámintézettől, az egyházkerülettől, sőt a minisztériumtól is.

Míg egyik oldalon a gyülekezet küzd és alig él, a másik oldalon ébred és egyre csak épül. „Templommá lesz” az iskola, ahol Buthy Ella nővér 20 éven keresztül végzi szolgálatát. Az iskola törpeiskola nyilvánossági jog nélkül, a gyermekek Győrbe járnak vizsgázni. De kevés gyülekezet dicsekedhet ilyen magvetéssel, mint Börcs ezen időben. A Biblia odakerül a tankönyvek közé. Ella nővér vasárnapi iskolában foglalkozik a kicsinyek lelkével, igeszolgálatot végez, minden vasárnap könyörgéseket, hét közben pedig bibliaórát tart. Nemzeti, egyházi ünnepeken a fiatalokkal színdarabot ad elő, vallásos estélyeket szervez, melyek bevétele tanulmányi kirándulást tesz lehetővé Budapestre, a Balatonra. 1934-ben egy színdarab bevételéből adományozzák a diákok a gyülekezetnek azt a ma is használatos ezüst keresztelőkancsót, ami egy üvegkancsót vált fel. Amikor 1938-ban az iskola újra megkapja a nyilvánossági jogot, az állami felügyelő elismerően nyilatkozik az ott folyó munkáról. A hónap 2. vasárnapján lelkész jön, rendszeresen vendégeket fogadnak, ifjú teológust, finn lelkészt. Gyermekek, árvák, ifjak szolgálnak, szavalnak, előadásokat tartanak.

1929-ben Molnár Józsefné Káldy Mária szeretetházi lakos a diakonisszák iránti hálából az iskola mellett 1000 négyszögöl területet megvett, és a Diakonissza Anyaháznak a börcsi árvaház céljaira átadott. „1937-ben határozta el a gyülekezeti közgyűlés, hogy itt árvaházat, menhelyet létesít. Túróczy Zoltán igazgató lelkész kérte a presbitériumot erre a döntésre. Ebben az évben már konkrét tervekről értesítette a főnöknő körlevelében a nővéreket: Az árvaházban lesz két nagy hálóterem, egy nappali, amely egyszersmind ebédlő, iroda, konyha, éléstár, ruhatár, mosdó. Az épület emeletes lesz. Az otthont 30 gyermekre tervezték.”

Ugyanezen évben még harangot rendelnek, és lerakják a torony alapját. A harang hazahozatala, melyre május 6-án kerül sor, Túróczy Zoltán nevéhez fűződik. „Csodálatos nap volt, mikor felvirágozott kocsival hozták a harangot magyaros mentébe öltözött ifjak kíséretében. Az iskolában helyezték el, s az egész gyülekezet meghatottan adott hálát Istennek. Túróczy lelkész a harang fölé egy kartont helyezett el, melyen ez állt: Néma vagyok, mikor szólalhatok meg? Építsétek meg a tornyot.”

1938 pünkösdhétfőn volt a hármas avatási ünnepély. A meghívón ez állt: „A Győri Evangélikus Egyházközség Diakonissza-Anyaháza áldott emlékű igazgatójának, Pálmai Lajosnak az emlékére Börcsön ÁRVAHÁZAT létesített. A börcsi evangélikus leányegyházközség pedig az elmúlt évben beszerzett HARANGJA számára TORNYOT épített. Mindhárom alkotást június 6-án, pünkösd hétfőjén délelőtt 10 órakor adja át rendeltetésének D. Kapi Béla püspök. Erre az ünnepségre T. címet tisztelettel meghívja az Egyházközség Elnöksége.”

A torony 3500 pengőből épült fel, amit a megduplázott egyházi adó kivetése is gyorsított. Marad ugyan adósság, de ez nem sokáig nehezedik teherként a lelkes kis gyülekezetre. Az ünnepen „a közének után Szabó József lelkész mondott gyönyörű oltári imát, megemlékezvén arról, hogy az isteni kegyelem csodája hozta össze ennek az árvaháznak a tégláit akkor, amikor a gyűlölködő világháborúra készülve fegyverkezik, mérgező bombákat gyárt, hogy sok ezer újabb árva legyen.”14 Az árvák énekkara után D. Kapi Béla püspök Kornélius római kapitány példáját elevenítette a hallgatóság elé, aki segítette a szegényeket és pártfogásba vette az árvákat az ő hajlékában.

„Az első két gyermek a Pálmai Árvaházban a Kuti testvérpár volt, édesapjuk Sopronkőhidán börtönbüntetését töltötte. A létszám később változott, 15 és 25 között mozgott. 2 nővér vezette az otthont. A mindennapi könyörgéseken kívül volt itt téli leánytábor, teológiai továbbképző tanfolyam, gyermeknyaraltatás is. Mindezeken túl a gazdálkodás volt a börcsi specialitás, itt még disznóölések is voltak. A 2 holdas fásított telken majdnem 500 négyszögöles kertjük volt.

Az anyaháznak is szállítottak innen a kertben termett terményekből. 1950 végén ez az árvaház, vele a kert is megszűnt. Később aztán fogyatékos gyermekek, majd súlyos betegek kerültek ide. Az otthon ma a győri szeretetház telephelye.”

1938–1960: Egymást váltó lelkészek, akadozó templomépítés

Túróczy Zoltán a Tiszai Egyházkerület püspöki székébe távozik, a gyülekezet új vezetőket, de már régről ismert pásztorokat kap: Szabó Józsefet és Ittzés Mihályt. A gyülekezet életének új vonása az ifjúsági munka, miközben gyülekeznek az égen a háború felhői.

A gyülekezet lelkészei szinte évenként váltották egymást. 1948-ban az anyaház önálló lelkészt kapott Veöreös Imre személyében. Innentől Börcs az anyaház lelkészi körzete. Veöreös Imre családi misszióval egybekötött evangélizációt tartott, házi istentiszteleteken szólalt meg az evangélium. Utóda dr. Nagy Gyula sorra látogatta a családokat a nehéz időkben, téli táborokat szerveztek a környék ifjúságának, melyek záró alkalmán többen bizonyságot is tettek. Egyiküket a Lelkésznevelő Intézetbe, másikukat a Teológiai Akadémiára szólította Isten.

1946-ban Baloghy Magda diakonisszát másodtanítónak nevezik ki. Az iskola 8 osztályúvá vált, 1948-ban államosították, így a diakonissza állami tanító lett, de tovább szolgált azután is mint a gyülekezet kántora. Ahogy erősödött a kommunizmus, úgy vált tilossá a lelki alkalmak tartása az iskolában. Aztán már az árvaházban is csak ének nélkül, csendben lehetett összegyülekezni.

1945-ben a földosztás alkalmával 600 négyszögöl telket kap a kis gyülekezet. Új terv születik egy templom építéséről. Az első kézmozdulat, mely elindította, messzire nyúlik vissza. 1928-ban a gyülekezet újonnan választott felügyelőjének apja, Velsz Ödön 50 pengővel teszi le az első téglákat. Ezt az összeget ugyan beolvasztották a harangba, de nyilvántartjuk.

1946-ban Jakus Imre személyében végre missziói lelkészt kap a kis gyülekezet, aki feleségével és 2 kisgyermekével érkezik Börcsre. Népművelő előadásokat tartott a plébánossal együtt a tanács felkérésére, sokszor kísérték az ifjak gyalog Öttevényre, hamar megszerette az egész falu. Az ő idejében kezdődött el a terv és az adakozás, a búzafelajánlás a templomra. Mégpedig az „árvák templomát” szerették volna megépíteni. Ezt az akkori „főpapi tanács” elvetette. Valahol a Balaton mellett épült helyette egy templom. Szomorú volt a gyülekezet és a lelkész is, aki hamarosan Sztehlo Gábor munkatársa lett az árvák mentésében.16

A templomépítés terve ima tárgyát képezte. Az idősebb generáció tagjai ellene voltak, mert fájt nekik az első terv meghiúsulása. „A templomra a gyűjtést az akkori bibliakörös ifjúság kezdte el. Az Úr felrázott az ige által. Fil 1,2–6 és Ézs 29,17–20 van bejegyezve a Bibliámban.” -írja egy levelében Varga Ilona akkori ifjúsági tag.17 Baloghy Magda nővér vállalta magára, hogy a győri lelkészek elé viszi a templomépítés ügyét. Mindenhova bekopogtattak, végül a jég feloldódott. Sági Jenő: A templom megépül című verse is elmondásra került többek között a gyűjtésekkor. 1942-ben az Ifjúsági Egyesület adományozta a gyülekezetnek az úrvacsorai kegyszereket, melyen a következő felirat áll: 1942 szeretett gyülekezetének az Ifjúsági Egyesület.

Egészen rövid ideig szolgált Börcsön az anyaház utolsó lelkésze, Sümeghy József is, akinek idején a téglagyűjtés elkezdődött. Unokanővére segítette a beszerzést, aki a győri téglaipari egyesülés központjában dolgozott.18 A gyülekezettel együtt rakta ő is a téglákat. Aztán a vadosfai gyülekezetbe helyezték. 1951-ben missziói segédlelkész, Mitykó Zoltán gondozza Börcsöt. Távozásával 1953-ban újra visszakerül a győri lelkészi kar gondozásába. A sok változás sok zökkenővel járt. A templomépítés gondolata állandóan napirenden volt. Sándy Gyula tervét (ez lett 56., egyben utolsó temploma) Mészáros József öttevényi kőműves mesternek adta ki munkára a gyülekezet. „Beleadom minden tudásomat, szeretetemet, és a tőlem telhető legjobb igyekezettel azon vagyok, hogy a legjobbat csináljam. Életem egyetlen temploma, amit építhettem, csak a legjobbat csinálhatom.” Az ácsmunkákat Péter Ernő végezte.
1951-ben megtörténik az első kapavágás. A munka viszont anyagbeszerzési nehézségek miatt megakad. A gyülekezet is elkedvetlenedett. Fájt a gyülekezet szíve, amikor az összehordott téglákat az eső mosta, pedig nagyon nehéz volt hozzájutni. Akik építkezni akartak, ajánlatot is tettek a vételre, így éjjel is őrizni kellett a téglát. Az ifjúság havi egy vasárnap gyűjtést szervezett, s az építkezés mégis állt. Majd 1954-ben a megye gyülekezeteinek segélye tekintélyes lökést adott. Még ebben az évben megtörténik az alapozás, elkészül a lábazat. A meszesgödröt lányok, asszonyok ásták. Újabb nehézségek vetik vissza a munkát, de egy 30 000 forintos segély, mely a testvéri szeretet jeleként jött, új erőt ad. „Lelkesen vállalkoztak fiatalok és idősebbek, hogy összegyűjtik az adományokat. Szinte látványosan mutatkozott meg a templom, az Isten utáni vágy.

Akkortájt került Győrbe Kovács Géza lelkész, akinek igehirdetése biztatást adott. (Bácsi Sándor igazgató- és Böjtös Sándor lelkész, majd Bödecs Barnabás segédlelkész mellett végezte szolgálatát.) Ő vette kézbe a templomépítést.

Az alapkő letételét 1957. augusztus 25-én ünnepli a gyülekezet.

Bödecs Barnabás lelkész, Szabó Elemér és még sok más fiatal lelkesen rakták a téglákat az öttevényi vasútállomáson a vontatóba, majd lerakták azokat Börcsön. Aztán újra fordultak. Az ő kétkezi munkájukat ma is emlegetik a gyülekezetben. Külön említést érdemel Csonka Lászlóné Buga Rozália munkája, aki 17 éven keresztül gondozta a templomot, és rendben tartotta annak kertjét.

1960 júniusában a kész templomot Káldy Zoltán püspök szentelte fel. „Az ünneplő gyülekezet az imahelytől búcsúzott először. Évtizedeken át az iskola volt az istentiszteletek színhelye (1913–1948), mely iskolát a község 1973 és 1997 között óvodaként használt. Özvegy Kovács Pálné gondnok – aki esztendők óta példás buzgósággal viszi a kis gyülekezet ügyeit – üdvözölte keresetlen szavakkal a felszentelést végző püspököt. Imádság és énekszó búcsúztatta a régi hajlékot, majd a rendezett menet megindult az új templom felé... Maga az építőmester nyújtotta át a kulcsokat a püspöknek.” Az ünnepi igehirdetés Ef 2,18–22 alapján mutatott rá az örök egyházi fundamentumra. Ezután két gyermek konfirmációja, majd úrvacsoravétel következett. A közgyűlésen Dorn Vilmos számolt be az építkezésről. A teljes kiadás 188 239 forint volt.

Ekkor a felügyelő Börcsön: dr. Velsz Aladár. A presbiterek: néhai Asbóth Mihály, Varga András, Szombath Mihály, Honfi György, Kozma István, Inotai Benedek, Doktor Sándor, Haás Sándor, Buga Sándor, Kozma Mihály, Kovács Lajos és Inotai Ferenc. A kántor a volt diakonissza Fiedler Erzsébet, Alíz nővér, aki akkoriban a börcsi szeretetház otthonvezetője volt. A gyülekezet 137 tagot számlál a szeretetház lakóival együtt. A földek államosítása után megmaradt ingatlanok 1960-ban: a torony, 2000 négyszögöl kántori javadalom, 600 négyszögöl telek, melyen a templom épült.22 A templom külső pucolása csak 1968-ban történt meg.

Napjaink

Az egykor államosított árvaház épülete ma a győri szeretetház kihelyezett tagozata.

Ez az otthon ma három épületből áll, és 39 férőhellyel rendelkezik. „Az elmúlt két évtized alatt több lépcsőben bővítették az intézményt. A szomszédos telek megvásárlása után azon gondnoki lakás épült. 1989 után a gyülekezet visszakapta régi iskoláját. Ennek az épületnek az átalakításával a főzőkonyhát alakították ki és modernizálták.”

2002-ben Lackner Pál győri igazgató lelkész vezetése alatt megtörtént a templom külső és belső tatarozása. A padokat az ausztriai Rottermann gyülekezete adományozta. 2010-ben az 50. évfordulót szem előtt tartva elkészült a templom járólapozása, új „ruhát” kaptak a padok. A templom előtt parkolók kerültek kialakításra. Eltűnt a régi kerítés, új térkőburkolat és kandeláberek szépítik a templom bejáratát. Mindezek a munkálatok nagy anyagi terhet rónak a kicsiny gyülekezetre még annak ellenére is, hogy Rácz Róbert polgármester úr és munkatársai nagy segítségünkre voltak.

Jelenleg 26 evangélikus család fizet egyházfenntartói járulékot Börcsön, a megkereszteltekkel együtt 76 főt számlál a gyülekezet. Gondnoka: Nagy Ferenc. Presbiterek: Gyurósné Gősi Katalin pénztáros, Nagy Ferencné, Boros Géza, Gyurós Rudolfné, Káldi György, Kovács Géza. Az egyházfi feladatait Gősi Sándor látja el. Szeretnénk azonban a presbiteri szolgálatra másokat is megszólítani. 2006. augusztus 1. óta Takács Eszter helyettes lelkész Ménfőcsanakról látja el a börcsi filia gondozását. Korábban a fent említetteken kívül 1956-tól Bödecs Barnabás, Plachy Lajos, Tekus Ottó, Bárány Gyula, Tekusné Szabó Izabella, 1982-től Ittzés Gábor, majd Lackner Pál 1991-től, Jánosa Attila, Ócsai Zoltán, Weltler Rezső, Csorba János, Mesterházy Zsuzsanna győri lelkészek szolgáltak Börcsön.

A kántorok: a lelkészek, majd Dombi Attila, Oravecz András, Szelcsányi Edit.

1985-ben a templomépítés 25. évfordulóját ünnepelte a gyülekezet.

2010-ben az 50 éves jubileumot ültük. Nagy utat jártak be elődeink, most mienk a staféta.

A hálaadás és a dicséret pedig a Szentháromság Istent illeti megtartó hűségéért. Hogy megmaradjon, áldja meg ezt a maroknyi gyülekezetet Lélekkel átitatott emberekkel.

Takács Eszter