Mesterházy Sándor fél évszázados szolgálata

Az újjáalakult gyülekezet életét máig hatóan meghatározza Mesterházy Sándor hűséges szolgálata. A Vas megyei arcképcsarnok írja róla: „ A Soproni Evangélikus Líceum elvégzése után Bp.-en a jogtudományi karon és vendéghallgatóként a bölcsészkaron tanult. 1927/28-tól már a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának hallgatója Sopronban. Lelkészi oklevelét 1931-ben szerezte meg. Szolgálatát 1932-ben a kemenesmihályfai gyülekezetben kezdte, s ott is maradt haláláig. Ifjú lelkészként bekapcsolódott a falufejlesztés minden munkájába. Részt vett különféle tanfolyamok szervezésében, ezüstkalászos gazdatanfolyamot, gazdakört alakított. Részt vett mindenfajta társadalmi munkában s annak szervezésében. Helytörténeti munkássága nyugdíjazása után teljesedett ki. Különböző lapokban, folyóiratokban jelentek meg írásai. Kéziratban van két családtörténeti munkája: A Mesterházy család Ostffyasszonyfán, valamint A Mód család Nagysimonyiban c. munkája. Művei: Két Vas megyei falu, Ostffyasszonyfa és Csönge múltjából (Ostffyasszonyfa, 1987); Kemenesmihályfa, Kemenessömjén, Sömjénmihályfa múltjából (1990).”

Leánya így emlékezik róla: „A gyülekezet családjait rendszeresen látogatta. Szolgálata kezdetekor sokat segített híveinek a mezőgazdasági munkákban is: aratásban, cséplésnél, szénagyűjtésben stb. Nem csak a gyülekezet tagjai, hanem a falu más felekezetű lakói is gyakran fordultak hozzá segítségért hivatalos ügyek (kérvények, kérelmek, fellebbezések, nyugdíjügyek stb.) intézésekor. Mindenkinek segített.”

Sokrétű, egyházi és világi szerepeket egyaránt felvállaló szolgálatáról naplót írt.
„1. Békítettem válni akaró házastársakat eredményesen. Voltam tanú házassági válóperben. A bíróság felbontotta a házasságot.
2. Vállaltam 1932-től községünkben lakott ny. vezérkari ezredes és feleségének exhumálását és holttestüknek Zágrábba való szállítását 1960-ban.
3. Temettem római katolikus plébánossal együtt közös sírba két 20 éves jó barátot, akik autóbaleset áldozatai lettek.
4. Szolgáltam halottak napján az ostffyasszonyfai hadifogolytábor temetőjében istentiszteleten. Sok ezer hadifogoly pihen ebben a temetőben. 1916−1918-ig 55 000 orosz, 23 400 olasz és 42 000 román volt a tábor lakója. − Mint ostffyasszonyfai születésű őrző-gyermek szoktam élelmet vinni egy szabad kijárású orosz fogolynak. Tőle tanultam az első orosz szót, „chleb” = kenyér. Sokszor rágondoltam, hazajuthatott-e az a vékony fiatalember szeretteihez, vagy ott pihen azok között, akik felett az egykori őrző-gyerekből lelkésszé lett fiatalember igét hirdetett és imádkozott…
5. Temettem betegségben meghalt ismeretlen erdélyi református magyar katonát, az ostrom alatt meghalt 12 gyülekezeti tagunkat. − Szovjet hadikórház működött a lelkészlakás szomszédságában, két orvosnő lakott nálunk 1946 augusztusáig…
6. 1945 szeptemberétől novemberéig a celldömölki gyülekezethez tartozó Kemenessömjénben járványkórházat állítottak fel (a Radó-kastélyban). A környező községek tífuszos betegeit gyűjtötték ide. Több alkalommal szolgáltattam ki úrvacsorát a betegeknek, főleg az éjjeli órákban. Hét evangélikus testvérünket temettem a sömjéni temetőben. − Isten ajándéka volt ebben a szolgálatban, hogy két alkalommal is éjjeli órákban együtt lehettem orvos öcsémmel a betegek között.
7. Bíztak rám börtönbüntetését letöltött férfinak polgári életbe való beilleszkedésének a figyelését. Javítóintézetből hazakerült leány életének figyelemmel kísérését. Mindkét esetben igyekeztem lelkipásztor maradni…
9. Naplói feljegyzések között szerepel két községi szegénnyel való törődés… Községi „szegényházban" laktak a felszabadulásig… Gyülekezetünk segítette őket. A férfi (…) számára öregségi nyugdíjat szereznünk…
10. Külön gondot jelentettek a gyülekezetben alkoholistáink. Hatan is voltak elvonókúrán, csak kettőnél járt eredménnyel. Alkoholistáinknak józan állapotukban többször elmondtam egy régi hagyományként fennmaradt tanítást, apámtól tanultam, őt meg az 1870-es években Szente György neves büki tanító tanította rá: „Bor, pálinka drága méreg, Titkon, nyilván rágó féreg. Sok szép elméket elkábít, Bolondságokra elcsábít. Ingerel a részegségre, Ezzel sok éktelenségre. Ki mértéktelen vedeli, Baromnál alább süllyeszti.”…
12. Családi események feljegyzéseit is tartalmazza a napló. Öt gyermekünk keresztelése, konfirmációja, esketése, hét unokánk keresztelése, kettő konfirmációja a mihályfai templomban történt…
Emlékezésem és hálaadásom alapigéje a 34. zsoltár 2. verse: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van.”

Lelkészhez méltó távozás adatott neki: 1992. augusztus 16-án, 85 éves korában Ostffyasszonyfán halt meg Kocsis József koronaőr emléktáblájának leleplezési ünnepségén mondott imádsága közben.

1993-ban a Megyei Közgyűlés kiemelkedő honismereti és művelődési munkáját posztumusz Pável Ágoston emlékplakettel ismerte el. Kemenesmihályfa 2000-ben posztumusz díszpolgárává avatta.
2007-ben, születésének 100. évfordulóján gyülekezetünk a templom falán elhelyezett emléktáblával emlékezett meg lelkészéről és feleségéről. A márványtábla szövege: „Ebben a templomban szolgált 1932–1980-ig a 200 év után újra önállósult evangélikus gyülekezet első lelkésze MESTERHÁZY SÁNDOR (1907−1992) és felesége MÓD VILMA (1914–1998), aki a gyülekezet kántora volt 35 évig. Aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. (Jn 12, 26)”