Székesfehérvár szórványai

A székesfehérvári gyülekezethez tartozó szórványok gondozására, ellátására már a 19. század végén az akkori lelkész, Gáncs Jenő is külön gondot fordított. 1894-ben a következő települések voltak Fehérvár szórványai: Polgárdi (36), Aba (5), Káloz (28), Láng – ma Kisláng – (8), Magyaralmás (12), Csősz (4), Keresztes – ma Sárkeresztes − (15), Soponya (6), Pátka (12), Falu- és Szabad-Battyán – ma Szabadbattyán – (25), Szolgaegyháza – ma Szabadegyháza – (5), Tác (6), Füle (2), Zichyfalva – Keszi – (Zichyújfalu- Sárkeszi) (5), Iszkaszentgyörgy (15), Moha (1), Sárszentmihály - Úrhida (6), Perkáta (25), Sukoró (9), Gárdony (3), Sárosd (18), Seregélyes (10), Pákozd (8), Lovasberény (2), Dinnyés-Agárd (25), Jenő (2), Kuti (Bakonykuti) (1). (A zárójelben feltüntetett számok az evangélikus lélekszámot jelzik.) A székesfehérvári evangélikusok száma ekkor 410 volt.

Gáncs Jenő 1896-ban kinyomtatta Az én hitvallásom címmel írt hitbuzgalmi munkáját, amelyet a szórványok lakossága között terjesztett. A szórványgondozással kapcsolatos erőfeszítések az őt követő lelkészek idején is folytatódtak.

Irányi Kamill is védeni, fejleszteni akarta a szórványokat. Röviddel Fehérvárra kerülése után kezdeményezte a segédlelkészi állás megszervezését, amint azt 1926. év beszámolójában említi. A fehérvári egyházközség e korszakban a lelkész szavaival élve „tipikus szórványgyülekezet” volt. Az 1930. évi népszámlálás alkalmával a Fejér megye egyharmadát kitevő területen 31 községben 470 evangélikus tartozott a fehérvári gyülekezethez mint szórványegyházak tagja. Segítség hiányában Kisláng, Polgárdi, Seregélyes kivételével a lelkész nem is tudott eljutni istentiszteletet tartani más szórványhelyekre, s ezekre is csak évente egy-két alkalommal. 1934 márciusában kapta meg a gyülekezet dr. Kiss Sándor püspök engedélyét a segédlelkészi állás megszervezésére. Így került a gyülekezetbe Kovács Gyula segédlelkész, s kezdetét vette a tervszerű szórványgondozás. A segédlelkészi állás megszervezése (1934) mellett a Missziói Fiókegylet megalakulása (1933) segítette a lelkipásztort e szolgálatban. A szervezés nyitányaként minden szórványhely egy-egy gondnokot választott magának, akik a híveket összefogták, előkészítették az istentiszteleteket, a bibliaórákat és a hitoktatást. A helyi gondnokok mellett a Missziói Egyesület tagjai közül minden szórványhely egy-egy gondozót kapott, akik segédkeztek a lelkésznek a feladatok ellátásában. Első lépésként a fent említett három legfőbb szórványt látták el. 1935-ben hozzáfogtak a többi szórványhely beszervezésének előkészítéséhez, s a következő évben Abán, Sárkeresztúron, Iszkaszentgyörgyön történt meg a gondozás fent említett rendszer szerinti kialakítása.31 1936/37-ben újabb szórványok kerültek gondozás alá. Ekkor Kápolnásnyék, Velence, Gárdony és Agárd gondozását tették szervezetté. Fontos momentum, hogy Agárdon, ahol igen jelentős volt az üdülőforgalom, a protestáns fürdővendégek adakozásából közös protestáns templom épült, ahol a nyári üdülési időszak alatt felváltva folytak református, illetve evangélikus istentiszteletek. 1934-ben megalakul a Protestáns Templomépítő Bizottság, amelynek feladata az adománygyűjtés megszervezése volt. A bizottságnak 120 fehérvári család is tagja volt. A templom avatása 1937. június 27-én zajlott. Az említett helyeken az istentiszteletek rendszeresekké váltak, legfeljebb csak a kemény hideg és a hóakadály szabott gátat a kiutazásoknak, mint 1939/1940 telén. Az említett évben csupán az addig kialakított szórványokat gondozták, s nem haladt előre az ügy 1941-ben sem. A II. világháború éveibe érve zökkenők jelentkeznek, de 1944-ig a kialakított rendszert kisebb-nagyobb fennakadásokkal ugyan, de eredményesen sikerül működtetni. Változás 1944-re áll be, amikor is csak a legszükségesebb kiszállásokat végezték el a lelkészek, s voltaképpen az agárdi fürdőtelep kivételével nem kapnak rendszeres gondozást a szórványok, ekkor azonban egyértelműen a háborús viszonyok nehezítették e feladat ellátását.

A székesfehérvári egyházközség összlélekszáma egy 1949-es kimutatás szerint 705 fő, ebből Székesfehérvárott 600 fő élt. Ekkor az anyaegyházközségnek hat rendezett szórványa volt Velence, Kápolnásnyék, Kisláng, Sárszentmihály, Gárdony és Iszkaszentgyörgy. Ezek mellett 18 kisebb szórvány tartozott hozzá, Agárd, Seregélyes és Pákozd is. 1952-ben felmerült az igény, hogy ismét szervezzenek segédlelkészi állást a gyülekezetben. 1953 augusztusától Vető Lajos püspök Madocsay Miklós személyében segédlelkészt küldött, aki a szórványgyülekezetekben teljesített szolgálatot, s Fehérvárcsurgón lakott. E feladat ellátásában gyakorta váltották egymást a segédlelkészek. 1955 decemberében az Északi Evangélikus Egyházkerület Tanácsa jóváhagyta, hogy a fehérvárcsurgói leánygyülekezet szórványaival – Isztimér, Guttamási, Csór, Nádasdladány – együtt Székesfehérvárhoz kapcsolódjék mint leányegyház35. A gyülekezet egyre szaporodó feladatai, a sokféle foglalkozás és rendezvény, a szórványok gondozása szükségessé tették, hogy 1999 júliusától ismét segédlelkészt alkalmazzanak a gyülekezetben.
A székesfehérvári anyaegyházközség szervezeti működési szabályzata – amely 2002 után keletkezett − a következő településeket sorolja föl szórványként: Aba, Agárd, Bakonykuti, Csór, Csősz, Dinnyés, Füle, Gárdony, Gúttamási, Hantos, Iszkaszentgyörgy, Isztimér, Iváncsa, Jenő, Kincsesbánya, Kőszárhegy, Lovasberény, Magyaralmás, Moha, Nadap, Nádasdladány, Pákozd, Pátka, Pázmánd, Polgárdi, Pusztaszabolcs, Sárkeresztes, Sárkeresztúr, Sárkeszi, Sárosd, Sárszentágota, Sárszentmihály, Seregélyes, Seregélyes-Szőlőhegy, Soponya, Sukoró, Szabadbattyán, Tác, Úrhida, Velence, Vereb. A szabályzat említi természetesen Fehérvárcsurgót is mint leányegyházat.

Az említett települések közül 2007-ig istentiszteletet tartottak: Fehérvárcsurgón (minden vasárnap), Agárdon, Sárosdon (havonta kétszer) és Pusztaszabolcson (havonta egyszer). 2007 őszétől Pusztaszabolcson nem zajlik istentisztelet. A másik három településen azonban nemcsak istentisztelet, hanem hitoktatás is van. A szórványok közül néhányban egyáltalán nem ismerünk evangélikusokat. A gyülekezeti címlistán Aba: 1, Börgönd 4, Csősz 1, Fehérvárcsurgó 29, Gárdony 13, Agárd 12, Dinnyés 2, Hantos 1, Iszkaszentgyörgy 2, Kincsesbánya 1, Kisláng 2, Kőszárhegy 1, Lovasberény 1, Moha 1, Nadap 1, Pákozd 12, Pátka 4, Polgárdi 3, Pusztaszabolcs 8, Sárkeszi 1, Sárkeresztes 4, Sárosd 10, Sárszentmihály 3, Seregélyes 1, Söréd 1, Szabadbattyán 6, Tác 3, Úrhida 7, Velence 5 címmel szerepel. Az említett településeken lakókon kívül gyülekezetünkhöz tartoznak néhányan Balinkáról, Bodajkról, Csókakőről, Mórról, Kápolnásnyékről és Zámolyról. Ezek a falvak azonban más anyagyülekezet gondozásában állnak.