A százéves templom megújuló szolgálata

1962 decemberében a 100 éves templomot ünnepelte a gyülekezet. Az ünnepi szolgálatot Tekus Ottó esperes végezte. Balázs Béla lelkész megemlékezett az egyházközség több évszázados múltjáról. Utalt az ősök hitbuzgóságára és önzetlen áldozatvállalására. „A jubiláris ünnep nemcsak a múltat, hanem a jelent is kutatja. Megkérdezi tőlünk, hogy miként használjuk fel és mivé tesszük életünkben ezt a templomot. Megbecsüljük-e, használjuk-e mindazt, amit drága ajándékul ebben a templomban ad nekünk Isten? A templomépítő elődök példája formálja ki a ma élő gyülekezetet templomhoz szívvel-lélekkel ragaszkodó gyülekezetté, amelynek tagjai a zsoltáríróval vallják: Uram, szeretem a te házadban való lakozást és a te dicsőséged hajlékának helyét.” Az aggódó mondatokból kitűnik: Balázs Béla lelkész látta a gyülekezetben a csüggedés jeleit. A politikai helyzet miatt egyre többen tartották távol magukat a templomtól, az egyháztól. Koczor Lajos felügyelő 1967-ben lemondott. Szabó Lajos esperes hivatalvizsgálata során kiderült, hogy a gyülekezet nem tett eleget a lelkészi díjlevélben meghatározott díjazás követelményeinek. A lelki eltávolodás a gyülekezet anyagi helyzetére is súlyos hatással volt. A Lutheránus Világszövetség segélyével azonban sikerült beköttetni a vezetékes vizet a lelkészi, valamint az iskolaigazgatói lakásba. A téli templomlátogatottság fokozása érdekében a vezetőség a fűtés megoldásáról döntött. Az elektromos padfűtés beépítésében a gyülekezet tagjai jelentős segítséget tudtak adni. 1968 decemberében használatba is vették a rendszert, amely a várt hatást nem érte el, viszont igen nagy volt a fogyasztása.

1969. augusztus 26-án Balázs Béla lelkész bejelentette, hogy korára való tekintettel nyugdíjaztatását kérte. Egyúttal a presbitériumnak bemutatta Fehér Károly csöngei lelkészt, akit a püspök a gyülekezet gondozásával megbízott. Az elköszönő lelkész búcsúszavaival még bejelentette, hogy elkészült a harangok elektromos húzószerkezete. A gyülekezet tagjainak nevében Somogyi Jenő főgondnok köszönt el a távozó lelkésztől. Megköszönte közel 40 éves hűséges, odaadó szolgálatát. Isten megsegítő kegyelmét kérte nyugdíjas éveire. Balázs Béla – családjával együtt – felesége szülővárosába, Pécsre költözött, ahol bekapcsolódott a gyülekezet életébe, és örömmel végezte a rábízott szolgálatokat. Hosszú, tartalmas életet ajándékozott neki az Úr. Temetésén – 1992. január 8-án – az alsósági gyülekezet 36 tagja kísérte el utolsó földi útjára a 71. zsoltár 9. versével: „Ne vess meg engem, Uram, az én vénségemnek idején; mikor elfogy az erőm, ne hagyj el engem!”

Az új lelkész megválasztásáig a szolgálatokat Fehér Károly csöngei, Garam Zoltán bobai, Józsa Márton dömölki, Kovács Etelka marcalgergelyi lelkészek, Solymár Gábor dömölki és Weltler Sándor kőszegi segédlelkész végezték. Az 1970. január 4-én tartott közgyűlés egyhangúlag Fehér Károlyt választotta meg a gyülekezet lelkészéül. Az újonnan beiktatott lelkipásztor a sok elhalálozás és lemondás miatt megfogyatkozott presbitérium fiatalabb tagokkal való kiegészítését tartotta első feladatának. Mivel a templom állapota kielégítő volt, javasolta a lelkészlakás korszerűsítését. Az ő szolgálata idejére tehető a fürdőszoba csempézése, elektromos vízmelegítő felszerelése, a lakószobák és az iroda parkettázása. Az irodahelyiségbe a gyülekezet olajkályhát vásárolt, a konyha és az egyik szoba közé cserépkályhát építtetett. A filiák gondozásának elősegítésére segédmotoros kerékpárt vásárolt.

A gyülekezet vezetősége a hívek egyházfenntartásának nyilvántartására kimutatást készített. Ennek alapján határozatot hozott a fizetendő járulék összegére vonatkozóan. Önálló keresettel rendelkezők részére évi 100 Ft, nyugdíjasok részére 80 Ft egyházfenntartói járulékot írt elő. Ennek begyűjtését önkéntes pénzbeszedők végezték körzetek szerint. Ilyen látogatások alkalmával azok is megismerhetik a gyülekezet gondjait, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak meg a templomban. 1975-ben hunyt el a gyülekezet korábbi tanítója, Nagy István. Az alsósági evangélikus temetőben várja a feltámadást. Sírjára a gyülekezet is elhelyezte a kegyelet koszorúját.

Időközben az 1926-ban felújított lelkészlakás külső vakolata erősen megromlott, így szükségessé vált annak javítása. A gyülekezet tagjai 1975-ben jelentős társadalmi munkát végeztek. Somogyi Miklós presbiter az erősen megrongálódott deszkakaput vaskapura cserélte. A lelkész 1979-ben Trabant gépkocsit vásárolt, amelynek megóvására a parókia udvarán garázs épült többnyire társadalmi munkában. Ugyancsak ebben az évben vált szükségessé a toronysisak újrafestése.

Somogyi Jenő főgondnok és Csajbók István számvevőszéki elnök is ugyanebben az esztendőben hunyt el. Ekkor került sor a tisztújításra, amelynek kapcsán a presbitérium 11 taggal egészült ki. A gyülekezet felügyelői tisztét, amely Koczor Lajos 1967-ben történt lemondása és elhunyta óta betöltetlen volt, Józsa Ernő vállalta. Gondnoknak Molnár Lajost, jegyzőnek Moór Jenőt, számvevőszéki elnöknek Hanzsér Ferencet, tagoknak Nagy Imrét, Somogyi Dezsőt és Molnár Lajost választották meg. Benkő Béla esperes iktatta be őket hivatalukba.

A templom oltárképe, amely valószínűleg a 18. század közepén készülhetett, az évszázadok során nagyon megsötétedett. A restaurálás költségeinek fedezetét Mátis József presbiter és felesége ajánlotta fel adományként. Az elvégzett munka – sajnos – nem járt látványos eredménnyel.

Az 1980-as évtől kezdve különösen sokat költött a gyülekezet a lelkészlakra. Berendezte az irodát is új bútorokkal. Időközben megrongálódott a templom külső festése, több helyen leomlott a vakolat is. Ezért a legsürgetőbb teendő ismét a templomrenoválás lett. Ennek a munkának az előkészítése azonban már nem Fehér Károlyra várt, mivel őt a Vasi Egyházmegye esperesének megválasztották, és szolgálatát a továbbiakban a szombathelyi gyülekezetben végezte. Fehér Károly lelkész alsósági munkásságának 10 éve a mai napig elevenen él a gyülekezet tagjainak szívében. Közvetlen hangja, testvéri magatartása, rokonszenves családi élete sokaknak adott útmutatást, támaszt, vigasztalást és békességet. Feleségével együtt szüntelenül pásztorolta a híveket. Benne élt a falu közösségében, átélte örömüket, bánatukat. Szolgálata az egyházközség történelmének fontos fejezete. Az egyházmegye espereseként munkaterülete kiszélesedett az egész megyére, majd mandátuma lejárta után figyelme elsősorban a szombathelyiek felé fordult, bár Alsóságra mindig szívesen emlékezett. 1996 óta feleségével együtt nyugdíjasként él Székesfehérváron.

A lelkészváltás alkalmat adott a lelkészlakás felújítására, korszerű berendezésére. A parókiát kívül-belül javították, festették, az irodába új bútort vásároltak. Az új lelkészt új segédmotoros kerékpárral várták. A megürült lelkészi állást 1981-ben D. Dr. Ottlyk Ernő püspök egy frissen végzett teológusra, Pecznyík Ilonára bízta, akit két év múlva a gyülekezet meg is hívott lelkészéül, aki a hagyományos gondolkodású gyülekezet előítéleteivel dacolva kezdte meg mozgalmas szolgálatát. Távolról érkezve, más tradíciókban gyökerezve mégis igyekezett minél hamarabb beilleszkedni a gyülekezetbe. Ennek látványos bizonyítéka a precíz egyházfenntartói névsor összeállítása, az ifjúság összegyűjtése, az énekkar megszervezése, evangelizációs alkalmak, bibliaórák kezdeményezése a gyülekezetben. Munkája sikeréhez az is hozzájárult, hogy időközben enyhült az ateista ideológia nyomása, és lehetővé vált a hitélet gyakorlása a templomfalakon kívül is. Szolgálatát segítette az a használt Trabant gépkocsi, amelyet a Zalai Egyházmegyétől vásárolt meg a gyülekezet. Közösségi helyiség híján a lelkész saját lakásának egyik szobájában tartotta a fiatalok összejöveteleit, az ifjúság tagjai közül kántori szolgálatra alkalmas utódokat nevelt. Erre azért volt szükség, mert az istentiszteleteken az énekeket ő maga kísérte harmóniumon. Somogyi Éva eredményes tanulmányai révén a gyülekezet kántora lett, és ezt a szolgálatot végezte hosszú időn keresztül. A lelkésznő másik álma – a gyülekezeti énekkar megszervezése – sajnos nem járt sikerrel. A néhány alsósági, celldömölki szereplés, illetve a győri és börcsi szeretetházban végzett szolgálat után a kórus feloszlott.

Pecznyík Ilona lelkész a gyülekezet egyik tagjával, Horváth Gyulával kötött házasságot 1984-ben. Szolgálata jelentős részét tették ki a különböző felújítások, javítások. A parókia tetőzetének javítása, valamint a kert kőkerítésének drótfonatosra cserélése után következett a templomrenoválás lebonyolítása. A presbitérium határozata után gyűjtés indult a gyülekezetben. Az előre kalkulált beruházás költségeit egyenlő arányban elosztva minden gyülekezeti tagtól a pénzbeszedők gyűjtötték össze. Jelentős adományokkal támogatták az építkezést azok a nem Alsóságon élő testvérek is, akik szívesen áldoztak ifjúkoruk templomára. A fejenkénti 600 Ft-ból a fedezet nagy része rendelkezésre állt, így elkezdődhetett a külső tatarozás. Csiszár Tibor magántervező tervei alapján Krajcsics Rezső ács, Rokob Tibor kőműves, Vravuska Gyula asztalos, Mesterházy Attila építési technikus, valamint Paluska József elnök és csoportja végezte el a munkát. Ágoston Kálmán tetőfedő javította ki a palaborítás hibáit. Nem maradhat el a köszönet azoknak az áldozatkész gyülekezeti tagoknak, akik mintegy 100 000 Ft-nyi társadalmi munkát végeztek. A templom körül kivágott fenyőfákat értékesítették, helyükre bokrokat ültettek. A vizes falak mellett körbe betonjárda készült, a bejárat előtt is lebetonoztak egy 2,5–3 m széles sávot. Kaviccsal szórták be a beton és a liget közötti részt. A külső munkálatok az ablakok tisztításával és festésével értek véget.

A következő évben kezdődött a belső felújítás a nedves vakolat leverésével. Ezután tette fel a lambériát Vravuska Gyula asztalosmester munkatársaival. Majd a rossz állapotban lévő padok és a padlózat javítása, gombátlanítása volt soron. Ezeket a munkákat jórészt gyülekezeti tagok végezték el. A régi papi padot megszüntették, új dobogót készítettek a szószéklépcső alá. Ruzsa Kálmán és felesége az oltártérben végzett javításokat. Megújult a bejárati ajtó. Függöny került az előtér és a templomhajó közé. A hosszú futószőnyeg Remport Lászlóné adománya. Kisebb javítások történtek még a parókia környékén is. Így várta a gyülekezet a Lutheránus Világszövetség Nagygyűlésére érkező vendégeket, különösképpen az Alsóságra látogató malaysiai lelkésznőt.

1985-ben szavazta meg a gyülekezet a templombelső átfestését. Ezzel egy időben megtörtént az elektromos vezetékek teljes cseréje is. Új villanykályhákat vásároltak a régi, korszerűtlen fűtés kiváltására. Az oltárterítők felújítására is alkalom nyílt. Maradt pénz a parókia egyik szobájának átfestésére is. A hívek összefogásával sikerült a templom előtti parkot is elrendezni.

A teljes felújítás 1987 tavaszára készült el, a templom építésének 125. évfordulójára. A leírtakból érzékelhető az a lendület, amely magával sodorta a lelkes egyháztagok seregét. Nemcsak a lelkésznő fáradhatatlan munkabírása tette lehetővé ennek a munkának az elvégzését, hanem a gyülekezet vezetői és tenni akaró tagjai között megvalósult együttműködés. Külön ki kell emelni Molnár Lajos gondnok lelkiismeretes és hűséges szolgálatát, amely nélkül talán elfogyott volna a remény, az erő. Józsa Ernő felügyelő és Oszkó Lászlóné egyházfi neve is jogosan kerülhet a gyülekezet történetébe. A leköszönő gondnok utódja, Kiss Károly, valamint Grúber Sándor pénztáros lelkiismeretes szolgálatára is nagy szükség volt. Nem is beszélve a "névtelenekről", akiknek keze munkáját dicséri a szép templom. Horváthné Pecznyík Ilona ezekkel a szavakkal zárta a templomrenoválásról szóló beszámolóját: „Nem csak gazdag élményekkel telten távozunk el erről az ünnepi istentiszteletről, de szomjas szívvel vágyódunk vissza is. Vezesse vissza lépteinket Istenünk hétről hétre az ő házába! Ámen” A hálaadó istentiszteleten Szebik Imre püspökhelyettes szolgált. Azonban hamarosan kiderült, hogy az új villanykályhák képtelenek befűteni a templom légterét. Ezért új megoldásként gázüzemű hősugárzókat szereltek fel, amelyek közvetlen hőleadásuk miatt nagyobb hatásfokkal működnek. A munkálatok tovább folytatódtak. A toronysisak burkolatát hegymászók festették le. A vezetékes gáz rendszerének kiépítésével lehetőség nyílt a korszerű gázfűtés bevezetésére. A presbitérium jóváhagyásával ez a munka meg is történt a lelkészlakásban.