A türelem és építkezés ideje

„A próbás idők száz évig tartó éjszakája után új reggel virradt az evangélikusokra, amikor II. József lépett trónra, és 1781. október 25-én nyilvánosságra hozta a türelmi rendeletét” – olvassuk gyülekezetünk történetében. A rendelet lényegét ismerjük: ahol 100 akatolikus család elszegényedés nélkül vállalja a terhet, ott oratóriumot (imaházat) építhet torony, harang nélkül, zárt helyen. December 24-én (karácsony estéjén) hirdették ki a rendeletet Kőszeg városában. Másnap, karácsony ünnepén az istentiszteletet már Kőszegen tartották Pigner Sámuel felügyelő házában, és felolvasták itt is a rendeletet. Megszületett a határozat: kérvényt adnak be istentiszteleti helyiség építése ügyében. Azt is kérték, hogy a kőszegi lelkészek visszatérhessenek Kőszegre Nemescsóból, ahol egyébként 1782. január 1-jén olvasták fel a rendeletet.

Az építés ügye másfél évig elhúzódott, az ügyben ugyanis a szombathelyi katolikus püspöknek is nyilatkoznia kellett a helytartótanácson kívül. Két küldöttség is utazott a helytartótanácshoz ebben az időben. Az építés kérése Kőszegen ugyancsak megalapozott volt, mert „a városban 352 család vállalta az áldozatot 10 591 aranykoronával az építkezéshez, ezen felül évi 418 aranykoronával a lelkész, 168 aranykoronával a tanító tartásához.” A németzsidányi (ma: Kiszsidány) filia 31 családdal járult a kötelezettséghez. Ha csak négytagú családdal számolunk, ez több mint 1500 lelket jelent. A már említett kőszegi könyvek erről az időről mint nagy rekatolizációs folyamatról írnak, de egy másfél ezres gyülekezet kitartott az evangélikus hitben száz év elnyomás alatt is. Ezt bátran Isten csodájának nevezhetjük.

1783. május 25-én kapta meg a gyülekezet az építési engedélyt. Ezután kellett helyet keresni az építkezéshez. Nem véletlen, hogy az „imaház” építéséhez az akkori forgalomtól elzárt, mocsaras helyet kapta meg a gyülekezet. Karner Frigyes említett leírása szerint a következő lépés épületek keresése és vásárlása volt lelkészlakás és iskola épületének. Május 26-án tartották az első keresztelést Kőszegen: Kantner Katalint keresztelték meg Bíró Ferenc felügyelő házában. Ez volt az első szertartás 100 év után a kőszegi gyülekezetben. Az istentiszteleteket a templom felépítéséig Fügh János házánál tartották. Az első istentiszteletet június 1-jén tartották nagy gyülekezet részvételével. Délelőtt Asbóth Gottfried hirdette magyar nyelven az igét, délután Wohlmut Károly német nyelven. Másnap a reggeli áhítat után az első temetési szertartást kellett végezni.

Június 25-én tették le a templom alapkövét Asbóth lelkész szolgálatával, nagy gyülekezet és vendégek jelenlétében. A gyülekezet tagjai nemcsak pénzt áldoztak, hanem idejükből és erejükből is adtak. Így vált lehetővé, hogy a nagy hideg beállta előtt, advent első vasárnapján, november 30-án felszentelték a templomot. Templomunk tehát 5 hónap alatt épült fel. Igaz, az ünnepi istentiszteleten az oltár és az orgona még hiányzott. Az akkori jegyzőkönyv így szól: „November 30-án, ádvent első vasárnapján, miután templomunk Isten segítségével felépült, felszenteltetett, az ünnepet három prédikáció tette fényesebbé, mindez szolgáljon Isten nevének magasztalására és dicséretére nekünk, akik őt igazságban imádjuk, és utódainknak, akik a maguk idejében nevét dicsőítik.”

Az orgonát 1784-ben Jetter Jakab orgonaépítő mester, az oltárt pedig 1786-ban egy szombathelyi szobrász készítette el. Az összes költség meghaladta a tervezettet, mert még évek múltán is kérték a hozzájárulást az építkezés költségeinek kiegyenlítésére.

Az erőfeszítés tovább folyt: 1784-ben – az említett két régebben vásárolt ház helyén – elkezdték az új Gyöngyös utcai – még földszintes – lelkészlakás építését. Minden munka mellett a gyülekezetnek mostantól állandó feladata lett két lelkész és a tanító tartása is. Az iskolában először egy, aztán két tanító tanított. Ez kezdetben egyszerű német elemi iskola volt. 1785-ben már indítottak egy ún. „triviális” vagy latin, tehát alsóbb középiskolát is.

Tanítóink, akikről név szerint tudunk: Warkoweil Sámuel (1818–1832), Purt István (1817–1862, kántor is volt), Hammerschmidt Gottfried (1833–1838), Ulrich Mihály (1838–1847), Vidt András (1847–1876, magyar prédikátor is volt), Gamauf Károly (1838–1847), Bruck Henrik (1847–1852), Gráf József (1852–1854), Gebhardt Mátyás (1854–1859)

A latin iskola tanárai: Turcsányi Lajos (1821–1854, magyar prédikátor is), Beyer János (1854–1876), Mössl Lajos (1859–1897, kórusalapító is)

„Ha az ebből az időből való jegyzőkönyveket olvassuk, láthatjuk, hogy a gyülekezetnek jogaiért lépésről lépésre küzdenie kellett, s hogy a templom és iskola fenntartása óriási áldozatokat követelt, semmiféle külső támogatásra nem lehetett számítani. 1802 az első esztendő, amikor a város kasszájából 450 koronát kapott a gyülekezet, és tűzifát.”

Amikor Schneller Lajos lelkészt 1810-ben Pinkafőről (ma: Ausztria, Pinkafeld) meghívták, azt válaszolta, hogy a készpénzfizetésen kívül természetbeni támogatást is kér, pl. gyümölcsöt. 1816-ban egy tanító a fizetésen kívül ingyen kosztot is kért, amit a gyülekezet nem tudott biztosítani, inkább javított fizetésén. Ezeknek az éveknek a jegyzőkönyvei rendkívüli drágaságról és emelkedő árakról szólnak.

A gyülekezeti élet rendezetten folyt, a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek mellett hétköznapokon reggeli és esti áhítatokat is tartottak. Az alkalmakon a részvétel növekvő volt. A gyülekezet a gondok ellenére is erősödött, és nemcsak pénzadományokból, hanem kertet és szőlőt is hagytak a gyülekezetre. A legnagyobb adományt ebből az időből Pallisch Sámuel kereskedőtől kapta a gyülekezet: egy házat és 20 000 aranykoronát. Ez a Pallisch-alapítvány kifejezetten a szegények segítségére született. Kezdetben 3, később 6 szegényről gondoskodott a gyülekezet. 1837-ben megépült a szeretetház is, ez még 1917-ben is működött. Még előbb a húszas években felvetődött egy evangélikus kórház létrehozásának a gondolata is a szeretetház mellett. Mivel azonban közben városi kórház indult, ez a terv nem valósult meg, s a gyülekezet vezetősége biztosította, hogy ebbe – a gyülekezet támogatása mellett – evangélikusok is bejussanak.

Ugyanezekben az években az iskolaügy is fejlődésnek indult. 1818-tól már két állandó tanító dolgozott, 1826-tól már hárman tanítottak az iskolában. Ennek érdekében nagyobbítani kellett a Gyöngyös utcai épületet. 1824-től azon dolgoztak, hogy a lelkészlakás is megfeleljen a kor követelményeinek, és az iskola is bővüljön. 1833-ban született meg a határozat a gyűjtésre. 1836-ra elkészült az iskolaépület első fele a Pallisch-intézet mellett, 7 évvel később elkészült az építkezés másik fele is. 1843-ban adták át a már emeletes épületet annak mai formájában lelkészlakásokkal, iskolával, szeretetotthonnal és a konventteremmel.

Néhány év múlva fellángolt az 1848-as szabadságharc lángja, ez lefékezte a fejlődést, sőt a szabadságharc kioltása után a gyülekezet újra erős kontroll alá került. A kőszegi gyülekezet latin iskolája 1876-ban szűnt meg, nem volt erő a fenntartáshoz, a városi iskolák pedig szaporodtak. De az alsóbb iskola maradt, hiszen egy feljegyzés szerint „a polgári leányiskola elnéptelenedik, mert a szülők leányaikat inkább apáca, illetve evangélikus iskolába íratják be.”

„1899. november 6. Felavatják az evangélikus felsőbb leányiskolát. Gyurátz Ferenc püspök avatta fel ünnepélyes keretek között. Felépült a kétemeletes, modern épület.” Gyurátz Ferenc nemcsak felavatta ezt az iskolát, hanem ő álmodta meg, ő küzdött érte évekig, amíg megépült. 1899. szeptember 7-én „délelőtt 11 órakor a nőnevelő dísztermében kezdődött meg az átadó ünnepély, de az összegyűlt sokaságnak csak kis részét tudták a terem falai befogadni. Kund Sámuel esperes, mint az építési bizottság elnöke adta át az intézetet, s a kerület nevében Nádossy Kálmán helyettes kerületi felügyelő vette át. Erre karének következett, melynek végeztével Gyurátz püspök mondta el szíveket megrázó avató beszédét”. Arról tett vallást, hogy az egyházban az édesanyáknak milyen fontos a szerepe a jövendő nemzedék nevelésében.

1930 pünkösd ünnepén a gyülekezet felavatta az Evangélikus Népiskolát, amelyet Tanodának is neveztek, és ugyanezen a napon a templom melletti tornyot két haranggal. Két nézet volt a gyülekezetben, az egyik szerint a régi templomhoz kellene tornyot építeni, a másik szerint új és nagyobb templomot kellene építeni a régi elbontásával. Ez utóbbi terv keretében csak a neoromán stílusú torony épült meg azzal a szándékkal, hogy majd hozzá épül egy új templom (makettja ma is megvan). Az iskolát a 20. század ötvenes éveiben államosították, és óvoda lett belőle.

Belső építkezés is folyt gyülekezetünkben. Ebben az időben igen eleven volt az ifjúsági élet. Nemcsak alkalmakat tartottak, hanem szolgáltak is, előadásokat tartottak, és színdarabokat is előadtak. Sok adat és fénykép tanúskodik erről. Ugyanebben az időben született meg a nőegylet is, alkalmainak és szeretetszolgálatának a gyülekezetben és a városban szintén dokumentuma van. Az iskolavárosban minden intézetben és iskolában folyt a hitoktatás is.

Egy 1945-ből származó szomorú lista a „kitelepülésre kötelezettek névjegyzéke”. A kitelepítés okai: német anyanyelvű, német nemzetiségű, volksbundista. 967 név. A legnagyobb veszteség az evangélikus gyülekezetet érte.

2000-ben a gyülekezet új szeretetotthont létesített a volt iskola és szeretetház épületében. Ez az otthon eredetileg 18 személyt tudott fogadni, azóta kibővült 30 személyesre. Az otthonban is igyekeznek a dolgozók, vezetők és lelkészeink az evangéliumi szeretet légkörét megteremteni. Ezt az otthont még Ittzés János, mint kőszegi lelkész álmodta és indította, s mint a dunántúli kerület püspöke áldotta meg.

Lelkészeink ebből az időszakból (innen nincs német vagy magyar megjelölés): Kárász Ádám (1783–1810), Artner Keresztély Honorius (1783–1815), Schneller Lajos (1810–1841), Michaelis Frigyes (1874–1903), Schneller Vilmos (1843–1893), Michaelis Izidor (1874–1903), Prőhle Henrik (1893–1905), Beyer Teofil (1903–1916), Stráner Vilmos (1905–1908), Balikó Lajos (1910–1923), dr. Tirtsch Gergely (1919–1934), Garam Zoltán hitoktató lelkész (?–1934), Weiss Vilmos (1934–1944), Fliegenschnee Frigyes (1944–1965), Szabó Lajos (1966–1981), Ittzés János (1981–2000, 2000-től a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke), dr. K. Remport Péter (2000–2003), Zügn Tamás h. lelkész (2003–2004), Baranyay Csaba (2004–), Baranyayné Rohn Erzsébet (2004–)

Gyülekezeti felügyelőink: Mecséry Dániel (1842–1847,) Hrabovszky Sámuel (1847–1850), Berzsenyi László (1850–1856), Hrabovszky János (1857–1863), Torkos Ferenc (1863–1870), Turcsányi Lajos (1871–1872), Szovják Hugó (1872–1876), Jenny Fridolin (1876–1877), Turcsányi Lajos (1877–1893), dr. Gerhauser József (1893–1896), Szovják Hugó (1896–1898), Hrabovszky Sándor (1898–1902), Freyler László (1903–1926), Karner Frigyes felügyelőhelyettes ugyanekkor, Beyer János (1927–1946), Arató István (1947–1960), Mohr Imre Mihály (1960–1975), Kunfalvi János gondnok a gyülekezet vezetője (1975–1981), Szendrő János (1981–1987), Freyler Ernő gondnok a vezető (1987–1992), Koczor Lajos (1992–), Schwahofer Gusztáv másodfelügyelő (2006–)

Az 1899-ben épült kőszegi Evangélikus Leánynevelő Intézetet, később leánygimnáziumot is államosították, majd 2000-ben az Országos Egyház kapta vissza fenntartóként. A gyülekezet lelkészei is segítettek a hitoktatás nagy feladatában. Iskolalelkészként dr. K. Remport Péter, Keveházi László, Kalincsák Balázsné Varga Katalin, Zsóri-Ments Orsolya és Papp Judit következtek egymás után.

Napjaink történetéhez tartozik, hogy az említett államosítás kárpótlásából a gyülekezet az Országos Egyházzal összefogva a Zrínyi utcában új gyülekezeti házat, lelkészi hivatalt és lelkészlakást épített a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskolával együtt, amelynek kollégiuma termekkel és több szobával gazdagodott. Az iskola fenntartója az Országos Egyház, de a kőszegi lelkészek is szolgálnak abban az iskolalelkész mellett.

A régi épületben, ahol eddig is szeretetotthon, konventterem és a lelkészlakás volt, a szeretetotthont a gyülekezet kibővítette, 30 személyes szép és modern otthonná. 2007 őszén az új otthon is megnyílt. Tervünk és feladatunk a Gyöngyös utcai nagy épület külső renoválása is megvalósult. A gyülekezet előtt álló feladat a torony megerősítése és megújítása. Álmainkhoz tartozik „Kőszegi toronyélmény” névvel annak múzeummá és kilátóvá alakítása is.

Lelkészeink a belső építést is folytatni akarják, ezért a hitoktatáson, a konfirmációi oktatáson és a családi istentiszteleten túl ma már ifjúsági és szenior ifjúsági alkalmaink is vannak a bibliaóra és a 2001-ben újjáalakult énekkar közösségi alkalmai mellett. Ma a gyülekezet minden nemzedékének megvan a közössége. Ebben a lelkészházaspárnak sok segítője is van. Az utóbbi két évben városi segítséggel egy-egy gyermek- és ifjúsági találkozó is volt, sőt ez évben Kőszegen volt a Vas megyei hálaadó nap, amikor a megye gyülekezetei itt találkoztak mintegy 7–800-an. Hálával hozzátehetjük, hogy 2008-ban Kőszegen volt az országos Szélrózsa ifjúsági találkozó is, amelyről olyan jelzéseink vannak, hogy az országos részvétel és a nagy létszám mellett a gyülekezet jelenléte is érezhető volt abban.

Minden vasárnap 9 órakor istentisztelet, a tanévben 10.30-kor családi istentisztelet, minden második héten Kiszsidányban 14 órakor istentisztelet. Minden hónap első szerdáján és nagyünnepek másodnapján német nyelvű istentisztelet is van. Kedden a felnőttek bibliaórája, szerdán kóruspróba, csütörtökön délelőtt óvodás hittan és „baba–mama kör” van, délután a senior ifjúság találkozik, pénteken pedig konfirmációi és ifjúsági alkalom van a gyülekezetben. Minden iskolában és a gyülekezetben is folyik a hitoktatás. Évente kétszer egész napos „kiszállást” tart a lelkész Kiszsidányban. Ez az alkalom két istentiszteletből és közgyűlésből áll.

Lelkészeinken kívül aktívan vesznek részt a hitoktatásban: Martonné Némethy Márta és Szász Judit (kántor).

Istennek adunk hálát gazdag múltunkért, és tőle kérünk áldást a jövőnkre is, hogy ő építsen, és adja meg, amit az igében olvasunk: „a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Keveházi László