A 20. század

A nőegyesület munkája töretlen. A század elején az oltárkép festését rendelik meg. 1914-ben a lelkész másféle áldozathozatalra szólítja fel őket: meleg ruhák, kézvédők, hósapkák és egyebek beszerzését határozták el. A fennmaradó összeget megfelezték, felét a katonáknak küldték karácsonyra, felét a gyermekek tanításának javára fordították. Aztán a katonák száma szaporodik, az adakozókészség csappant. De még mindig gondoskodnak a hadirokkantakról, és küldenek segélyt a szombathelyi tanítók árváinak is. Mint a tételek bizonyítják, egyre nagyobb szerepe van a bajok segítésének, mint a saját épülésnek. Szaporodtak a háborúban elhunyt férjek és fiak emlékére adott adományok is.

1919-ben a Tanácsköztársaság megszüntette a vallásoktatást, és az egyházat, gyülekezetet egyéb atrocitások is érték. Az 1920-ban alakult leventealakulat alapszabályait, hasznosságát és célját Varga Gyula esperes-lelkész készítette és ismertette. Ez az egylet a későbbi években sok alkalommal szolgált, műsorokat adott. 1931-ben ők gyűjtötték össze műsoraikkal az első világháborúban elesett katonák emléktáblájához az adományokat.

1929-ben a gyülekezet nőegyesülete ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját. Fél évszázada szolgálták a gyülekezetet, szépítették a templomot. Segítettek azokon, akik nehézségekkel küzdöttek. Túróczy Zoltán győri lelkészt hívták meg az ünnepi istentisztelet szolgálatára.

1932-ben új lelkészt hívott meg a gyülekezet többek kisegítő szolgálata után: Kiss Gyulát. Ez az időszak már a külső és belső feszültségek nyugtalanságáról, nem a gyülekezet erősödéséről szól. Előrevetítődik a nemzetközi eseményekkel, a németországi változásokkal a második világháború árnyéka. 1925 decemberében kezdte meg a rádió a szolgálatát, ebben az időben a faluban csak az ifjúsági egyesületnek volt rádiója. 1943-ban a vönöcki ifjúsági egyesület csatlakozott a KIE országos mozgalmához. 1944-ben a németek bevonulásával a német katonák lefoglalták az ifjúsági otthont. Az iskola egyik szobájában még összejöhettek egy darabig. Aztán az iskola is tele lett katonákkal, és a fiatalok házaknál gyűltek össze.

1945 márciusában érkeztek meg Vönöckre a szovjet katonák. 1946-ban még a következő hetirend tanúskodik az ifjúság életéről: „Hétfő ének, kedd ismeretterjesztő előadás, szerda bibliaóra, csütörtök könyvtárnap, péntek ének, szombat játék, szórakozás, vasárnap szabad foglalkozás.” A leányegylet bejegyzései 1944-ben, a nőegylet jegyzőkönyvei 1942-ben szűntek meg. 1946 decemberében az ifjúság „háznagyi” tisztségét Varga Sándor vette át, s még színdarabokat is adtak elő.

Még keményebb évek következtek ezután. Az állam 1948-ban az iskolákat államosította. Igaz, hogy az egyezmény még „kötelező hitoktatásról” szólt, a hitoktatást fakultatívvá tették, sőt ellenezték. Egy vönöcki evangélikus férfi így emlékezik a hittanbeíratásra: „Munka lévén feleségemet küldtem el, hogy beírassa a kislányt. A tanító úr (aki az államosítás előtt az evangélikus iskolában tanított, s egy ideig az ifjúsági egylet elnöki tisztét is ellátta) azt üzente, gondoljuk meg a dolgot, s nem írta be Juditot. Erre nagyon mérges lettem, magam mentem el, hogy márpedig igenis be fogja írni! Az emlékezete közben megjavult, s mire odaértem, nem volt szükség, hogy arra emlékeztessem, miként járt közbe Kiss Gyula lelkész úr annak idején, mikor a tanító úr nem tudta származását igazolni. Az akkori törvény szerint deportálás vagy munkatábor várt volna rá, ehelyett azonban egy hét múlva zászlósi rangot kapott. Természetesen beírta a kislányt hittanosnak.”

Kiss Gyula lelkészt személyes támadás is érte. Felesége révén őket is „kuláknak” minősítették. Ugyanez a sors várt a többi, többek között evangélikus gazdák hosszú sorára is. Jellemző az egyházellenes nyomásra a következő eset is. „Rosta Sándor akkori tanácselnök egyik leányának esküvője alkalmával történt az eset. A vőlegény hívő evangélikus lévén nem engedett, a templomi esküvő sem maradhatott el. A tanácsi esküvő után a templom felé haladva egy fás részen a tanácselnök örömapa kilépett a sorból, s nem vett részt lánya esküvőjén a templomban. Ez 1967-ben történt.”

Lassan az emberek félelemből vagy más okból elmaradtak a templomból, nem volt kántor, nem volt egyházfi. „Az istentiszteletek azonban nem maradtak el, bár néha csupán egy-két embernek tartotta.”

1979-ben Kiss Gyula lelkész meghalt, új felügyelője is lett a gyülekezetnek: Riczinger József. A gyülekezeti szolgálatokat egy ideig helyettes lelkészek látták el. Közben éppen a templomfelújítási munkák folytak, a külső javításra kaptak támogatást, a belsőt a maguk erejéből állták. Ekkor készültek új padok is a templomban. De a gyülekezet élete már nem volt a régi. Erre egyetlen példa: 1932-ben 22 keresztelés volt a gyülekezetben, 1962-ben három. 1932-ben 8 esketést végzett a lelkész, 1962-ben kettőt, 1963-ban egyetlenegyet sem.

A vönöcki gyülekezet tagjai közül két lelkész került ki, az egyikük, Nagy Gyula később püspök lett.

A hosszú helyettesítési korszak után, amelyben Deme Dávid, Zügn Tamás, Józsa Márton és Magassy Sándor látták el a szolgálatokat, 1986. augusztus 1-je óta van a gyülekezetnek újra állandó lelkésze: Kovácsné Tóth Márta. Ez a változás új lendületet adott a gyülekezet életében. Azóta is ő szolgál itt, és „szolgálatkész személyisége az embereket megnyugtatja, s remélhetőleg egyre többeket ébreszthet rá a hit erejére, erre lelkésznőnk példa is” – írja a dolgozat befejező része.

1986-ban megújult a 200 éves vönöcki templom. 2004-ben a torony 100 éves évfordulóját ünnepelték. A külső építés mellett a gyülekezet építése is folyt. Ennek egyik jele, hogy innen hárman indultak lelkészi szolgálatra: Riczinger József, Jánosa Attila és Szűcs Eszter. Új lendületet adott a hétfalusi csángókkal felvett testvéri kapcsolat, amely azóta is eleven, voltak találkozások itt is és a csángóknál is. S nemcsak a gyülekezet segít a csángó testvéreken a kapcsolat tartásával, hanem a vönöckiek is gazdagodnak ebben az élő testvéri kapcsolatban.

A nem nagy, mintegy 400 lelkes gyülekezet a szolgálatot látva, de még inkább Jézus Krisztusra tekintve reménységgel néz a jövőbe.

A gyülekezet lélekszámának alakulása:
1880 745
1903 678
1940 761
1964 740