A történelem 20. századi viharaiban

A 2. világháború

A lelkész naplótöredékei is utaltak arra, hogy a 2. világháború Kemenesmihályfát sem kímélte. A háborús események krónikáját Őri Dezső, gyülekezetünk tagja állította össze. A megyei újság 1993-ban közölte részletes, drámai emlékezését a mihályfai csatáról. Rövid részlet írásából. „Az időjárás már tavasziasra fordult, nem is öltöztünk téliesen, csak akkor kezdett el a hideg rázni, amikor az orrom előtt az ablakon át kettőt belőttek az oroszok géppisztollyal. Az egyik lövedék nyoma ma is megvan az ablak vasrácsán, a másik a szemközti falba fúródott… Elkezdődött a közelharc, a falu középső részén volt a leghevesebb. A németeket kiszorították a kertekbe, ott is lelte mind a 64 német katona a halálát. Három jeltelen sírba temették őket napok múlva. A holttestekre rengeteg lőszer, félig kibiztosított kézigránát került. A harc közben életét vesztette a falu lakói közül is 12 ember, közülük a legtöbben a kertjük végében a bunkerokban kerestek menedéket, az oroszok kézigránátokat dobáltak be közéjük. Az oroszok közül is sokan meghaltak, őket beszállították Celldömölkre, ott temették el a polgári fiúiskola előtti parkban.”1 Az ütközetben a helybeliek mellett két erdélyi származású vasutas is életét vesztette. A polgári áldozatokat Mesterházy Sándor temette. Emlékükre az önkormányzat kopjafát készíttetett a mihályfai temetőben.2

Az 1956-os népfelkelés eseményei Mihályfán – Őri Dezső krónikája alapján

Az október 23-i budapesti események híre a rádió közvetítésével Mihályfára is azonnal eljutott. 26-án az esti órákban a helybeliek a községi tanács előtt gyülekeztek. Leszedték a népköztársasági jelképeket, összetörték az irodában található gipszből készült Sztálin- és Rákosi-szobrokat. Az iskola kapujára kiírták: „Orosz nyelvet nem tanulunk!” A tanácsirodán megbeszélték a másnapi felvonulás megszervezését. Ambrus Géza – gyülekezetünk későbbi felügyelője – többekkel együtt plakátokat is írt, hívogatva a másnapi tömegfelvonulásra, amelynek szövege ez volt: „Ha magyar vagy tarts velünk, reggel 8-ra légy a tanács előtt, vegyél részt a felvonuláson!” A forradalom leverése után a megtorlás sem maradt el: „ellenforradalmi tevékenység” vádjával 25 személyt idéztek bíróság elé, Horváth Vilmost, Fehér Ernőt, Vida Gusztávot, Ambrus Gézát és Szabó Jenőt letartóztatták. A megyei börtönben Fehér Ernő tisztázatlan körülmények között elhunyt.

A gyülekezet lelkészei Mesterházy Sándor után

Mesterházy Sándor nyugdíjba menetele után nyugtalanabb időszak következett a gyülekezet életében. Közvetlen utóda Tekus András lett, aki fiatalon elhunyt. Halála után özvegye, Szabó Izabella segédlelkész látta el fél évig a lelkészi szolgálatot. Utána Horváth Ferenc diakónus lelkész szolgált Józsa Márton celldömölki lelkész irányításával, majd Fábián Ferenc segédlelkész következett. Távozása után Magassy Sándor nagysimonyi lelkész látta el a helyettesítő szolgálatot. A gyülekezet lelkésze †Kovács Imre feleségével, Kovácsné Tóth Mártával együtt 1987 óta vezették az egyházközség életét. Szolgálatukat korábban Ambrus Géza, jelenleg Kiss Ida felügyelő segíti.

(Kovács Imre hosszú, súlyos betegség után 56 évesen elhunyt. 2010. július 16-án búcsúztak tőle. A kemenesmagasi templomban ravatalozták fel, Vönöckön temették, és Kemenes­mihályfán emlékezett meg róla a család és mindhárom gyülekezete a Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapon.)