A somlóvecsei evangélikus leányegyház

A somlóvecsei gyülekezet a legrégibb adatok szerint is a (nagyszőllősi) somlószőlősi anyagyülekezet filiájaként ismert. A Veszprém megyei község Pápától délnyugatra található. Három kilométerre fekszik Somlószőlőstől, ma 102-en élnek a faluban. Mindhárom történelmi felekezet temploma megtalálható. A falu közepén az evangélikusok temploma a legnagyobb.

A település neve a Vécs, Vecse személynévből származik, melyet az Árpád-korban gyakran viseltek. Az alapjául szolgáló személynév valószínűleg szláv eredetű. A település neve 1488-ban „Wechee”, 1696-ban „Nemes vecse” alakokban bukkan elő. A közeli Somló hegyre utaló előtag megkülönböztető szerepű. A Veszprém megye falvaiban élő nemesek székhelye, igazgatási és bíráskodási központja volt. Ezért hívták e helyek együttesét Vecse-széknek, Vecse vármegyének. Itt ültek össze Vecse megye vezetői, itt tartották a szék közgyűléseit. Maga Vecse kis hely volt, 1488-ban öt forinttal adózott.

A falu nincs benne az 1666. évi nemesi összeírásban. Minthogy a praediálisták (egyházi nemesek, akik egyházi vezetőktől kaptak birtokot) földjeiket bizonyos feltételek mellett adták-vették, már a 16. századtól jelentékeny nem nemesi elemek is kerültek a faluba. De mert a föld nemesi jogú, rajta jobbágytelkek nem keletkezhettek, így a beköltöző nem nemesek mind zsellérnek minősültek. Vecse társadalma a 18. század végén legalább egyharmadában már nem nemesekből állott. 1747-ben a vásárhelyi apácák javairól elköltözött örökös jobbágyok is laktak Vecsén. Mindez megmagyarázza, miért gyarapodott lakossága a 16–17. századi nagy stagnálás ellenére olyan jelentékeny mértékben a 18. század végére. A megélhetés forrása az agrártermelés és a somlói szőlők. 1773-ban úgy ismerik, mint magyar falut, a három nagy felekezethez tartozó lakossággal. Egyik felekezet sem anyaegyházközség.

1787-ben Vecsén még csak az evangélikusoknak volt – természetesen már előbb épült – temploma, ahova a reformátusok is jártak. Később szétváltak a protestáns felekezetek. A vecsei gyülekezetben 1847/48-ban épült a ma is álló, tehát már második templom, ahova az anyagyülekezet lelkésze minden ötödik vasárnap járt ki szolgálni. A szabadságharc után szentelte fel Szedenics György, a veszprémi egyházmegye esperese. A leánygyülekezetnek sokszor kellett egyházi épületeit javítani, amely nagy költségekkel járt és a gyülekezeti tagok teherbíró képességét kimerítette.

A vecsei leánygyülekezet iskolája, mely kezdetben a tanítólakás hátulsó részén volt, 1861-ben leégett. Miután felépítette a gyülekezet újból az iskolát, ismét leégett 1865-ben. 1867-ben kérelemmel fordultak – Farnek Dénes lelkész szolgálata alatt – báró Eötvös József vallásügyi miniszterhez, hogy engedjék meg nekik, hogy országszerte adományokat gyűjtsenek. Ekkor államsegéllyel újból felépült az iskola, és már az utcára nézett. Ugyanekkor építettek a templomhoz tornyot is. Felavatásukra 1868-ban került sor.

20 év alatt sok építkezést ért meg a kis gyülekezet. A két tűzvész között 42 evangélikus családot tartottak nyilván, akik a megnövekedett adósságot már nem tudták kifizetni, és saját erejükből képtelenek voltak a tűzvész okozta károkat helyrehozni. A gyűjtés szép eredménnyel járt, ebből tudták a templom jelenlegi tornyát felépíteni, kifizették adósságaikat, sőt még földeket is vásároltak. Az 1868-ban elkészült toronyba 304 kg-os, 1869-ben 183 kg-os harangot helyeztek el. E harangok közül az egyiket elvitték az I. világháborúba, és helyette később Szőke Márton adományából öntöttek újat. A templom téglából épült szószékoltárára Laucsek Jánosnak a soproni egyházmegye esperesének, vadosfai lelkésznek a fia festette az oltárképet, amelyet 1890-ben helyeztek el. 1891-ben készíttette el a leányegyházközség a hatváltozatú pedálos orgonáját, mely Peppert Ernő szombathelyi orgonaépítő munkája. 1906. augusztus 26-án Márkus Ferenc vecsei lakos egyháza iránti szeretettől indíttatva a vecsei leányegyházközség részére 80 forintos alapítványt tett.

1923-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter a somlóvecsei iskola államsegélyét a tanulók csekély létszáma miatt megszüntette. Az iskola ún. „törpe iskola lett”, mely csupán a maga anyagi eszközére támaszkodott. Ezt akkoriban szomorúan vették tudomásul, mert az iskola fennmaradását veszélyeztette. Később a somlóvecsei iskolának az 1923-ban megvont államsegélyt ismételt kérvényekkel sikerült visszaszerezni. A gyülekezet Gáspár István személyében tudott tanítót hívni.

1918-ban elvitték Vecséből is az orgonák homlokzati sípjait. A játszóasztal homloklécén elhelyezett porcelántábla felirata: „Peppert Nándor és fia”. 2004 tavaszán az áfa visszaigényléséből és nagymértékben az egyházmegye támogatásával villanymotor került a Peppert féle orgonába, s ezzel együtt az orgona felújítása is megtörtént, melyet a Soproni Orgonaépítő KKT munkatársai végeztek. A gyülekezet úrvacsorai eszközökkel rendelkezik: kehellyel és paténával. Az oltáron látható két gyertyatartót a vecsei evangélikus nőegylet 1905-ben adományozta a gyülekezetnek. A boltíves templom belső falán márvány emléktábla található: IN MEMORIAM FAMILIAE VECSEY, VECSE 1745.

1943-ban a templom régi ablakait újakra cserélték. 1967-ben a kisharang elrepedt, újat öntöttek még ebben az esztendőben, október 8-án szentelték fel. A kisharang felirata: Újraöntötte Evangélikus Gyülekezet Ducsák István Őriszentpéter 1967. A nagyharang felirata: Erős vár a mi Istenünk. A somlóvecsei evangélikus gyülekezetnek öntette Szőke Márton és Neje Kiss Anna 1922. évben. Öntötték Seltenhofer Frigyes Fia Harangöntő gyárában Sopronban.

1976-ban történt a templom külső és belső renoválása, ekkor tölgyfából készült padokat építettek be. A harangokat 1977-ben villamosították. 1984-ben villámcsapás következtében a toronysisak leégett, így annak újjáépítése is megtörtént. 1988-ban fehér márvány keresztelőkúttal gazdagodott a templom oltártere. A templom kisméretű, fából készült ablakait vaskeretes ablakokra cserélték. 1997-ben elhatározta a gyülekezet, hogy a templom fennállásának 150. évfordulója alkalmából, 1998-ban, a vecsei evangélikus templomot kívül és belül is felújítja. Istennek legyen hála, ez megvalósult. A templomszentelési ünnep 1998. augusztus 16-án délelőtt volt, aznap délután ökumenikus istentisztelet keretében, evangélikus és református püspökök és a veszprémi érsek szolgálatával, több ezres gyülekezet előtt avatták a 16 méteres keresztet a Somló-hegyen.