A szőkedencsi leányegyház

Szőkedencs község Nagykanizsától északnyugatra, 25 kilométer távolságra, a 7-es főút közelében fekszik. A reformáció idején a Véssey család birtokát képezte, amelynek tagjai már a reformáció elterjedésekor felvették az evangélikus vallást, s ezt tette a birtokon élő nép is. Az ellenreformáció azonban itt is nagy pusztítást okozott. Csak a türelmi rendelet után, a Véssey család védnöksége alatt, 1805-ben éledt fel újra a hit, s alakult gyülekezet, amikor a mai evangélikusok ősei Pusztadarócról, az akkori Vas vármegyéből, Körmend környékéről ide érkeztek. Rögtön leányegyházat alakítottak és Véséhez kapcsolódtak. Vése lelkésze Horváth Pál volt a megalakulás idején.

Első praeoráns (istentiszteleti szolgálatot is ellátó) tanítójuk a dabronyi születésű Dömölky László volt, akit rövid ideig végzett szolgálata után Raball Ferenc követett. Ő közel három évtizeden keresztül (1805−1832) volt a gyülekezet helyi gondozója és tanítója. Munkálkodásának kezdetén −1807-ben − imaházat és iskolát építettek.

Pál István 1832-től − közel húsz éven keresztül − működött a gyülekezet tanítójaként. Az ő szolgálati idejére estek az 1848−49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges napjai, de a szomorú bukás legsötétebb korszaka is. Az előbbiek egyikén − 1848. május 17-én − Szőkedencsen tartották közgyűlésüket az egyházmegye küldöttei.

Az őt követő Takács József tanító szőkedencsi szolgálatának (1850−1862) első tíz esztendeje hazánk és egyházunk történetének szomorú időszaka volt. A szabadságharc elbukott, Haubner Máté szuperintendens börtönbe került, a kerületi felügyelői tisztséget felfüggesztették. Az önkormányzati munkát mind a kerületben, mind az egyházmegyében megszüntették. Ez az állapot nehezítette a gyülekezeti munkát is. A kedvezőbb körülmények a gyülekezet életében is változást eredményeztek: 1861-ben szép kis templomot építettek. A templom építésének évében Szalay Sándor látta el Vése és a szőkedencsi filia lelkészi szolgálatát.

A kiegyezést követő években a gyülekezet tovább erősödött, és 1875-ben új iskolát épített. Akkor már Héricz Sándor (1862−1897) volt a tanító. A gyülekezet 195 tagja közül 27 volt az iskoláskorú gyermek.
Ebben az időben Véssey Sándor (1870−1889) szőkedencsi földbirtokos töltötte be az egyházmegyei felügyelői tisztséget, aki később (1909−1912) az egyházkerület felügyelője lett.

A század utolsó negyedében mind lélekszámban, mind anyagiakban tovább gyarapodtak, és lelkiekben is erősödtek a hívek. A templom kicsinek bizonyult, ezért 1900-ban − főképpen a hitbuzgó Véssey család anyagi áldozatvállalása mellett − megnagyobbították és felújították. Az egyházközség lelkésze a Vésén szolgáló és az esperesi hivatalt is betöltő Németh Pál volt.

A lélekszám 1910-re tovább nőtt: már 245-en voltak, de az iskoláskorú gyermekek száma a 35 évvel előbbi létszámhoz viszonyítva csökkent. Héricz Sándor fia, Héricz Zsigmond − aki 1897-ben lépett apja örökébe − csak 22 gyermek tanítását végezte.

A gyülekezet lélekszáma 1933-ban 195-re apadt. Boros István lévita-tanító 23 gyermeket tanított. Az ifjúság egyesületet alapított 29 taggal.

A fogyás ellenére is nagyon buzgó vallásos élet jellemezte a falu két világháború közötti evangélikusságát. Evangelizációs hetek, bibliaórák, felolvasások, szavalatok, szóló- és közös éneklések áldásos hatást gyakoroltak a kis gyülekezet tagjaira. Az együttlétek szervezése és vezetése Boros István lévita-tanító munkáját dicséri, akit esetenként diakonisszák is segítettek.

A filiában 1940-ben már csak 185 lelket tartottak nyilván. Az iskolába járó tanulók létszáma pedig 16-ra csökkent.

Az 50-es évektől folytatódott a fogyás. Okai többfélék. A kollektivizálás, az urbanizáció, valamint a gyermekszületések csökkenése mind-mind a mai állapot előidézőiként vehetők számba.

A gyülekezet helyzete az iskolák 1948-ban végrehajtott államosítása és vele együtt a lévita-tanító szolgálatának megszűnése következtében rendkívül nehézzé vált. A lelkigondozás Véséről, az anyagyülekezetből történt az 1950-es évek közepéig. Azt követően Teke Zsigmond Sandról, Fónyad Pál Nagykanizsáról, a nyugállományban lévő Horváth Lajos Gyenesdiásról gondozta a gyülekezetet. 1967-től Szőkedencs Szepetnek filiája lett, attól kezdve hosszú éveken át onnan kapta a lelkigondozást Varga Árpád szolgálatán keresztül.

Varga Árpád halála (1991) után Deme Dávid helyettesített, majd Horváth Ferenc szepetneki helyettes lelkész öt éven keresztül szolgált Szőkedencsen is. 1996 nyarától újra a nagykanizsai lelkész gondozza a mára maroknyivá zsugorodott gyülekezetet.

A hívek 1997-ben áldozatos szeretettel felújították a templom tetőszerkezetét, és kifestették a templombelsőt. 2007 tavaszán a régi, korhadt padokat új tölgyfa padokra cserélték. 2010-ben az Evangélikus Országos Múzeum segítségével felállították templomukban a pusztavacsi evangélikus kápolna használaton kívül került szószékoltárát.