A porrogi leányegyház

Porrog község Porrogszentkirállyal majdnem összeépült település. Gyülekezeteinek múltja is teljesen összefonódott. Az itt élő evangélikusok lélekszáma általában kevéssel maradt a szomszédos porrogszentkirályi hívek lélekszáma alatt, sőt, esetenként meg is haladta azt. 1783-ban együtt váltak anyagyülekezetté.

A porrogi tankötelesek is Porrogszentkirályra jártak iskolába 1890-ig. Akkor építettek külön iskolát Porrogon a Tallián Dénes földbirtokos által adományozott telken. Első tanítójuk Haidt Pál (Haidt Bálint porrogszenkirályi tanító fia) volt. Utóda Németh István, a későbbi igazgató-tanító lett, aki hosszú évtizedeken keresztül oktatta a porrogi gyerekeket. (Fia, Németh Géza a lelkészi hivatást választotta. Évtizedeken át Csikvánd lelkésze volt.). Az ő buzgólkodásának köszönhetően a hívek az evangélikus iskola homlokfalába emléktáblát helyeztek az első világháborúban hősi halált halt 22 katonafiuknak, 1928-ban.

A gyülekezet lélekszáma 1875-ben 470, 1910-ben 557, 1940-ben 522 volt. Az iskola tanulóinak száma a század első harmadában még 100 körül mozgott, 1940-re alig haladta meg a félszázat.

Az iskolát 1948-ban államosították. Amikor arra lehetőség nyílt, a gyülekezet az iskola kártalanítását kérte, hogy az így kapott összeg segítségével elérhesse régi vágyát: imaházat vagy templomot építsen. Kérését meghallgatta az Úr, mert 1996. szeptember 22-én dr. Harmati Béla püspök felszentelhette a filia új templomát, amely Krizsán András építész tervei alapján készült az önkormányzat által ajándékozott telken, a község tulajdonában lévő 95 éves haranglábhoz építve.