A lenti szórványközpont

Lenti Zalaegerszegtől délnyugati irányban, tőle 45 kilométer távolságra fekvő kisváros a Kerka patak jobb partján, Szlovénia szomszédságában.

Legrégebbről fennmaradt egyházi vonatkozású adataink szerint Lenti a reformáció századában anyagyülekezet volt. A guári (góri) születésű Molitoris Györgyöt 1632. május 17-én avatta Lenti várának lelkészévé Kis Bertalan püspök. Utána nincs adatunk róla. A gyülekezet és papja(inak) sorsa osztozott számtalan protestáns gyülekezetével: elsodorta az ellenreformáció vihara.

Az 1910-ben kiadott névtárban Lenti község az alsólendvai anyagyülekezet szórványaként szerepel 16 lélekkel. Lenti neve − a trianoni békekötés következményeként − mint az Alsólendvától elszakított területek missziói központja került előtérbe. A trianoni békeszerződés alapján az országhatárt ugyanis úgy vonták meg, hogy azzal az alsólendvai gyülekezet szórványterületét kettéhasították. Az országhatáron belüli rész lelkész nélkül maradt. 1922-ben ezt, a 66 községre kiterjedő szórványvidéket Kutas Kálmán zalaegerszegi lelkész gondjaira bízta Kapi Béla püspök, majd Zalaegerszeghez csatolta az egyházkerület közgyűlése „Lenti-i misszió” néven. Ez a területi beosztás 1941-ig volt érvényben.
A missziói területen élő hívek − mintegy 120 lélek − havonként megtartott istentiszteletének helyéül kezdetben szívességből átengedett gazdasági iroda, elhagyott csendőrségi laktanya vagy lépcsőház szolgált. Ezért nagy bizakodással fogadták el a község megfelelő helyén azt a 200 négyszögölnyi területet, amelyet az Esterházy Hercegi Hitbizomány ajándékozott a missziónak templomépítés céljára 1924-ben. Sokat jelentett számukra a Mohaupt Osvald pórszombati hittestvértől kapott és a helyszínre szállított tégla is. Végül a hívek adakozása, a Gusztáv Adolf Gyámintézet segélyei és az ország különböző részeiből − sőt, az Amerikai Egyesült Államokból is − érkezett adományok lehetővé tették, hogy elkészüljön az óhajtott templom. Az építési tervet Krenner Jenő hercegségi főmérnök készítette, a kivitelező Tóth Ferenc építőmester volt.

Alapkövét 1932. július 24-én tették le. Az alapkőbe helyezett pergamenre írt szövegben egyebek mellett ez olvasható: „Isten megtartó kegyelmét áldva helyezzük el a századokkal ezelőtt, az üldözések sötét viharában eltűnt, de most újra éledt lenti-i evangélikus keresztyén szórványgyülekezet templomának alapkövét … Legyen a Krisztus keresztjénél kegyelmet találó emberek békességes otthona … az e vidéken szétszórtan élő evangélikus híveinknek bátorítója, hitüknek erősítője.”

Az építkezés gyorsan haladt, s a templom legszükségesebb berendezései is a helyükre kerültek.
Az oltárkép Jézust ábrázolja a Gecsemáné-kertben. Alkotója Kaszaházy Antal zalaegerszegi presbiter. A gyertyatartókat Sifter Istvánné, Kutasi Istvánné (Zalaistvánd), Santavec Tamásné (Zalabaksa) ajándékozta. Az oltár a zalaegerszegi gyülekezet ajándéka. Felszentelését 1932. november 20-án Kapi Béla püspök végezte. A püspöki prédikációból idézve megelevenedik előttünk a templom: „Kicsiny, új templomunk emberi szemekkel könnyen megmérhető, mindössze néhány méter. Szelíd boltozata, egyszerű oltára, minden dísz nélküli, fehér falai vannak, mégis ugyanaz a hivatása, ami a legdíszesebb, márványfalú, hatalmas kupolájú dómnak…”

Ezekben az években a Lentiben lakó evangélikusok száma nem változott. 1933-ban még mindig 16 lelket tartottak nyilván a községben, de a környék evangélikusai a települést központjuknak, a templomot pedig magukénak tekintették. Így történhetett meg, hogy háromszáz esztendei hallgatás után 1935-ben újra csendült evangélikus harangszó is Lentiben. A harangot Varga István és felesége, Kovács Etelka pákai lakosok öntették.

A kis templom farészeit 1937-ben egy veszedelmes gomba támadta meg, és rövid idő alatt teljesen elpusztította oltárát, padjait és padlózatát. Kicserélésüket és a templom belső felújítását rövid idő alatt, nagy egyházhűségről tanúskodva végezte el a szétszórtan élő gyülekezet.

A Muraköz és Alsólendva 1941-ben visszakerült Magyarországhoz. A lenti missziót − Alsólendva egykori szórványterületét − az egyházkerület visszacsatolta Alsólendvához, és 1942. január 1-jétől Skalics Sándor alsólendvai lelkész gondjaira bízta.

Újabb változás történt 1945-ben. A vesztes világháború után a Muraköz és Alsólendva ismét a határ túlsó oldalára került. A lenti misszió újra pásztor nélkül maradt. Az egyházkerület püspöke a gondozását először Pusztaszentlászló, majd Barlahida segítségével próbálta megoldani, végül − már 1946. május 15-től − az egész szórványterület visszakerült Zalaegerszeghez.

Az egykori kis Lenti község időközben sokat fejlődött, járási székhellyé, majd a járások megszűnése után a régió központjává vált. 1980-ban városi rangot kapott. A közeli Zajda katonai laktanyája miatt „katonaváros”-ként került a köztudatba. A lakosság gyarapodásához ez is hozzájárult, de nem kedvezett a nyilvános vallásgyakorlatnak. A gyülekezeti élet a havi egy alkalommal tartott istentiszteletre korlátozódott. Más városoktól eltérően Lentiben nem nőtt az evangélikusok száma az urbanizáció éveiben. Oka valószínű Lenti határ menti elhelyezkedésére és a környék szórványjellegére vezethető vissza.
A hívek a templomot a reformátusokkal közösen használják.

A mindössze 40 lelket számláló lenti szórvány kis templomát 2002 őszén felújították, építésének 70. évfordulója alkalmából. A hívek és a zalaegerszegi anyagyülekezet segítségével megszépült templomért 2002. november 3-án adtak hálát a város evangélikus és református hívei.