A csorna–kapuvári egyházközség létrejötte

1934-ben került sor a két nagyközségben – az addig Farádhoz tartozó Csornán és a Vadosfához tartozó Kapuváron – élő evangélikusság közös, önálló gyülekezetté szervezésére. Akkor alakult meg a Csorna–Kapuvári Missziói Egyházközség, és akkor kapott első ízben missziói segédlelkészt Rác Ernő személyében. Ő lett az első lakója a templommal egy időben, 1930-ban felépített kis káplánlakásnak. Rác Ernő mindössze három évig szolgált a megalakulás idején 178 lelket számláló Csornán és a 97 evangélikust nyilvántartó Kapuváron, de munkálkodása nyomán mindkét gyülekezetben az addigiakhoz képest még virágzóbb élet indulhatott meg. Kapuváron ezekben az években a polgári iskolában – a mai Pátzay Pál Általános Iskolában – ünnepelték az istentiszteletet.

1937-ben Rác Ernőt Nagy Gyula missziói lelkész váltotta fel. Ő elődjéhez hasonlóan szívós munkával építette a gyülekezetet. 1943-ban elemi iskola épült Csornán, a templom mögött, amely egészen az államosításig, öt éven keresztül működött. Az iskolában Baloghné Takács Irén tanító szolgált, aki még az államosítás után is a városban dolgozott. Az iskola épületét később a város bérelte, és óvodát létesített benne, majd annak bezárása után ismét az egyházközség használta gyülekezeti teremként. A csornai lelkészi állás ekkoriban nem jelentett nagy jövedelmet, még az állami kiegészítéssel – az úgynevezett kongruával – együtt sem, a missziói lelkészek azonban elkötelezett szolgálatukkal olyan alapot vetettek, amelyre könnyebben és sokat fel lehetett építeni a következő évtizedekben.

A szolgálatuk nyomán megerősödött egyházközség 1949-ben telket vásárolt Csornán lelkészlakás építése céljából: addig ugyanis csupán az 1930-ban elkészült kis káplánlakás szolgált a lelkészek otthonául. Hosszas viták után végül is nem épült meg a parókia, helyette az egyházközség megvásárolta a templom melletti házban kialakított két lakás egyikét, amely azóta is lelkészlakásként működik.

Az első – és mindmáig leghosszabb ideig szolgáló – csorna–kapuvári parókus lelkész Hubert István volt, 1949 és 1983 között. Neki már volt mire építenie, hiszen elődei lelkiismeretesen látták el az alapozás szolgálatát. Hubert István derűs, elkötelezett, valóban lelkipásztori személyére még ma is sokan emlékeznek a városban, illetve a gyülekezetben. Büszkén vallhatjuk, hogy a kommunista elnyomás évtizedeiben ő volt Magyarországon az egyetlen evangélikus lelkész, aki vállalni merte az elítélt és egyházából is kirekesztett mártír lelkész, a gulágot megjárt Böröcz Sándor szolgálatát. Ezekben az évtizedekben a gyülekezet létszáma folyamatosan növekedett, részben a születések száma, részben a környező evangélikus falvakból beköltözöttek révén.

Hubert István nyugdíjba vonulása után, 1983-ban ifj. Magassy Sándor vette át a gyülekezet lelki vezetését. Ő fiatal lelkész lévén különösen az ifjúság körében végzett szolgálatával erősítette az egyház életét. Ebben az időben alakult ki komoly kapcsolat a csornai gyülekezet és a hollandiai Heumen református egyházközsége között, illetve ekkor történt meg a templom felújítása is. Mivel lelkészi szolgálata gyakorlatilag a rendszerváltás idejére esett, ezért rá várt az a feladat is, hogy a még mindig viszonylag kis létszámú gyülekezetet kiléptesse a templom falai közül, és ismertté, elismertté tegye a városban.

1996-ban Tubán József lett a gyülekezet lelkésze. Ugyanebben az évben kapott méltóbb elhelyezést a kapuvári fiókgyülekezet istentisztelete a kórház ökumenikus – a három történelmi felekezet által használt – kápolnájában. 2002 óta rendszeresek az istentiszteletek a közeli Dör községben épült idősek otthonában.